Szerettél engem a világ megalapítása előtt

MIT JELENT JÉZUS KIFEJEZÉSE:

„Szeretettél engem a világ megalapítása előtt” (Ján. 17:24)?

Az előtt(görögül: pro) - idő, és helyhatározóként van alkalmazva. Nagyon fontos szempont, hogy örökkévalóságot soha nem jelent, mivel az 'örökkévalóság előtt'-i kifejezés értelmezhetetlen. Az USZ a következő helyeken tartalmazza:

Máté 5,12; 6,8; 8,29; 11,10; 24,38; Márk 1,2; Lukács 1,76; 2,21; 7,27; 9,52; 10,1; 11,38; 21,12; 22,15; János 1,49; 5,7; 10,8; 11,55; 12,1; 13,1. 19; 17,5. 24; Csel. 5,36; 12,6. 14; 13,24; 14,13; 21,38; 23,15; Róma 16,7; 1Kor. 2,7; 4,5; 2Kor 12,2; Gal. 1,17; 2,12; 3,23; Eféz. 1,4; Kol. 1,17; 2Tim 1,9; 4,21; Tit. 1,2; Zsid. 11,5; Jak. 5,9. 12; 1Pét. 1,20; 4,8; Jud. 25.

A helyes megértéshez a következő felismerés szükséges:

1.példa Péter áll a kapu előtt (Csel. 12:14)

helyhatározói eset (kétféle értelmezésre lehetne jutni elviekben:)

a, légvonalban kb.1 km-re állt a kapu előtt b, kb. 1 m-re áll a kapu előtt

Vajon melyik megoldás a helyes? Az a, variáció nyilván ésszerűtlen, a b, viszont ésszerű.

2.példa Igyekezzél tél előtt eljönni (2Tim. 4:21)

időhatározói eset (a kétféle értelmezési lehetőség:)

a, kb. tavasszal b, kb. ősz végén

Vajon melyik megoldás a helyes? Ismét nyilván a b, variáció.

Ez ellen az értelmezés ellen nyilván senkinek sem lenne kifogása, ámbár az a, variációknak is van némi valóságtartalmuk, csakhogy azok teljesen eltérnek az ésszerű alkalmazástól.

Ebből a két példából az a fölismerés adódik, hogy mindig ahhoz van közel az esemény (időben és térben), ami előtt történik az, és nem jelenti a másik végletet. Tehát amivel össze van kapcsolva az előtt szó, az MAGÁHOZ VONZZA az eseményt. Pl. a kapu előtt, a KAPUHOZ VONZZA,; a tél előtt meg a TÉLHEZ VONZZA az eseményt. Amikor a kapu előtt-ről olvasunk, nem gondoljuk, hogy Péter kb. 1 km-re állt a kapu előtt (mondjuk egy toronynál, ami éppenséggel a kapu előtt van, csak jó messzire tőle), hanem inkább annak közelében. Amikor meg a tél előtt-ről olvasunk, nem gondoljuk, hogy ez tavaszt jelentene (bár az is a tél előtt van), de teljesen ésszerűtlen lenne azt gondolni, hogy Pál a tavaszra gondolt volna, hanem inkább a tél előtt-i közvetlen időre gondolt. Vagyis inkább ősz végére, de még e tél beállta előtt.

Nézzünk újabb példákat:

1. Özönvíz előtt (Máté 24:38). Mivel az özönvíz ideje MAGÁHOZ VONZZA az eseményt, nem évezredekkel vagy évszázadokkal korábbi időszakról van szó (bár az is előtte van), hanem közvetlenül a vízözön előtti időszakról.
2. Ezek előtt a napok előtt (Csel 5:36) felkelt Teudás. Itt sem évszázadokkal korábbi időszakról van szó, hanem a jelzett időszak vonzáskörzetében történő eseményről.

Ezek a példák azt jelzik, hogy az előtt szó mindig AHHOZ VONZZA az eseményt, ami előtt történik az közvetlenül – és nem a másik véglet érvényesül, amely valamely messzeségbe (időileg), vagy távolságba (helyileg) helyezné az eseményt.

Most ezeket a példákat alkalmazzuk olyan esetekre, amik nagy időszakokkal vannak kapcsolatban. Jól figyeljük meg mit mond a Szentírás eredeti szövege, mivel azt az Isten lehelte ki (sugalmazta), ennélfogva annak megértése vagy meg nem értése (ebből fakadó esetleges kiforgatása) szükség-szerűen kihat az engedelmes hiten ( Róma 1:5; 16:26) és az igazság iránti engedelmességen (1Pét. 1:22) alapuló üdvösségünkre.

1Kor. 2:7 Isten előre elrendelt a világrendszerek előtt.

A világrendszerek a görög aiónon szó fordítása. Balázs Károly USZ-i szómutató szótára a következőket írja ezzel kapcsolatban: [Ez „a Szentírásban az idő leghosszabb szakasza. „az emberek az időt (khronosz)-szal mérik, az istenek aiónok-kal” (Platón) – mondták a régi görögök...

A magy. Fordításokban használt „örök, örökkévalóság” szavak azért sem megfelelőek, mert az eredeti nyelvekben a fogalom tbsz-ban is előfordul (pl. 1Kir. 8,13; Zsolt 61,5; 145,13; Ézs. 51,9; stb.).”

Megjegyzi még, hogy a teljes Írásban az eon, világkorszak fogalomnak több jól elkülöníthető felosztása van. „Az eonok szinkronban futnak a világokkal Ef 2,2. Isten üdv- tervében a világkorszakok időjellegűek, a világok pedig azok felépítését, berendezkedését jelentik.

A szót a héb.-ben és a gör.-ben a tagadás egyik formájára is felhasználták: soha jelentéssel /1Sám 20,15; Jn 13,8/.”

Azt is megemlíti, hogy a szónak vannak „különleges képzései”, és különböző előragokhoz való kapcsolódásai. A héberben az ólám(ohlam) szó jelenti az aión-t.] (Figyelemre méltó, hogy a héber ohlam szó az ÁRONI PAPSÁGRA (az ókori zsidóság ideje alatt) alkalmazva volt, hogy az örök lesz (vö.2Móz 29:9), mégis Krisztus papságával megszűnt az érvényessége. (vö.Zsid. 7:12) – tehát csupán hosszú időt jelentett, és nem szó szerint végtelen idejűt.

Különlegesen figyelemre méltó, ahogy Júdás a levelének a végén fogalmaz. Azt mondja: minden időknek előtte. Más szóval: a múltban is (vagyis) az egész elmúlt örökké-valóságban/minden világkorszak előtt. Azután most, és minden világkorszakban/az egész örökkévalóságon át, tehát (szó szerint)örökké.

Ennek a kijelentésnek az a mondanivalója, hogy Istené legyen a dicsőség, fenség, uralom és hatalom a Jézus Krisztus által a múltban is, most is és mindörökké! Feltűnő, hogy az aión elé beteszi a pantós szót (pró pantós toú aiónos=összes világrendszer előtt), majd pedig azt mondja a jövőre nézve: (pantós toús aiónas=minden világrendszerben/korszakban).

Ebből is láthatjuk, ha az aiónok/korszakok előtt-ről van szó, akkor (mivel az előtt szó mindig AHHOZ VONZZA az eseményt, ami előtt történik az közvetlenül) – ha azt olvassuk: „Isten előre elrendelt a világkorszakok előtt” (1Kor. 2:7), akkor, mivel az előtt szó a világrendszerek-kel van összekapcsolva (ami MAGÁHOZ VONZZA az eseményt), ebből az következik, hogy Isten nem öröktől fogva való elrendeléséről van szó (ez lenne az ellenkező irányú véglet), hanem bizonyos hosszú időszak(ok) előtt-i elrendeléséről.

Ha viszont az 1Kor 2:7-ben is ott lenne a pantós (összes/minden) szó, akkor ezt olvashatnánk: „Isten előre elrendelt az összes világrendszer előtt”, - de ez már mást jelentene, és az előtt szó nem tudná a világrendszer(ek)hez vonzani az eseményt, mert az összes szó felülírná azt, - ez esetben az azt jelentené, hogy Isten öröktől fogva rendelte el. De mivel az összes szó nincs ott, így csak azt olvashatjuk, hogy a világrendszerek előtt, vagyis hosszú idő(k) előtt rendelte el, de NEM AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN. (Az örökkévalóságot ez esetben a tavasszal, ill. az 1 km-es távolsággal lehetne párhuzamba állítani, hiszen mindhárom tényező éppenséggel előtte van az adott dolognak, csak éppen irreálisan távol!) Ha ezt így megértjük, akkor ez majd segít megérteni más szituációkat is!

Efézus 1:4 …a világ megalapítása előtt.

Itt az emberiség világáról van szó, hiszen a világ megalapítása (a bibliai szóhasználat szerint) Ábeltől (és nem Káintól!) datálódik (vö. Luk. 11:50-51), - vagyis az Ádám bűnbeesése utáni, de az emberiség elszaporodása előtti időszakról van szó. (Az 1Pét. 1:20 ugyanezt az időszakot említi.)

Isten tehát akkor választotta ki (határozta el a kiválasztását) a Krisztusban elhívott szentek csoportjának, és nem az örökkévalóságban! (Itt az előtt szó a világ megalapításához vonzza az eseményt – a kiválasztást – és nem engedi a másik irányba elhajolni. Egyébként amit itt Károli megalapításnak fordít, az a görög katabolé(ledobás/levetés) szóból származik, és az USZ-ben a következő helyeken fordul elő: Máté 13,35; 25,34; Luk. 11,50; Ján. 17,24; Eféz. 1,4; Zsid. 4,3; 9,26; 11,11; 1Pét. 1,20; Jel. 13,8; 17,8.

2Tim. 1:9 ...világkorszakokon át tartó (aióni) idők előtt.

Mivel az aión-nal van összekapcsolva az előtt szó, az aión vonzza magához az eseményt, (az elhívást), - tehát ismét nem a végtelenbe nyúlik ez a cselekmény. Nem az örökkévalóság szférájába, hanem csupán hosszú-hosszú idők előtti időkre, hiszen ahhoz van közelebb, mintsem a másik véglethez. Ha azt olvastuk volna, hogy 'minden aionok előtt' adatott volna, akkor a minden szó felülírná az aión szót, és az nem tudná magához vonzani az eseményt. De mivel azt olvassuk: „aióni idők előtt” adta, így a mondanivaló lényege az, hogy Isten az elhívását hosszú idők előtt adta, nyilván amikor a bűnbeesés szituációja megkívánta ezt a határozatot. Bizonyos embereknek az elhívása tehát erre az időre datálódik, akik (vö. Luk. 22:28-30;Róma 4:13;1Kor. 6:2-3;Zsid. 2:5; 9:15) majd a kellő időszak bekövetkeztekor Krisztussal fogják alkotni az engedelmes emberiség (új föld) fölé (új ég) rendelt (vö. Jel 21:1) mennyei (uralkodói) kormányzatát. (vö. Jel. 7:1-4;14:1-5; 19:7-9; 20:4-6; 21:2; 22:3-5; Csel 3:25; Jel 7:9-17; 22:2)

Ebből tehát az is világosan kiderül, hogy Ádám és Éva bukása nem volt eleve elrendelve(!), és a megváltás tervét Isten nem az örökkévalóságban határozta el, hanem már a történelmi idő folyamán, amikor az események alakulása ezt megkívánta.

Titus 1:2 ...amelyet megígért az Isten aióniosz idők előtt.

Itt az Istentől származó, hosszú-hosszú idők előtt megígért jutalomról, az eóni, v. világ-korszak -tartalmú(örök) élet jutalmáról van szó. (Gör-ben az aión melléknévi alakja aióniosz első helyen nem időre utal, hanem minőséget jelöl. Balázs K.)

Hasonlóan az előzőkhöz, itt is bizonyos időskálába illeszthető ígéretről van szó, és nem öröktől fogva fennálló ígéretről. Ugyanezen isteni titkot „hosszú-hosszú (aióniosz) időn át tartó hallgatás fedett” (Róma 16:25), de nem örök idő!

János 17:5 ...mielőtt a világ lett.

Mivel az előtt szó a világ (koszmosz)-hoz, vagyis az emberiség világához van kapcsolva, az VONZZA MAGÁHOZ az eseményt. Tehát az emberiség világának keletkezése előtt volt része Krisztusnak az Atya dicsőségében, és nem arról van szó, hogy az örökkévalóságban. A világ előtt -kifejezés a világ keletkezéséhez viszi közel az eseményt, és nem az örökkévalósághoz (a másik véglethez).

Ha Pál példáját vetítjük ki (hasonlítjuk össze) ezzel a szituációval, akkor a következőképpen tudnánk felállítani a példát:

'...eljöttél, mielőtt a tél lett'. (2Tim. 4:21)

Ez azt sejteti, hogy a tél előtti időszak az ősz vége, és nem a tavasz. 'Már tavasszal itt voltál, mielőtt a tél lett,' - ez így nem igazán jól hangzik. A tél szóhoz van kapcsolva az előtt szó, ezért A TÉL SZÓ VONZZA MAGÁHOZ az eseményt, és nem a másik végletet (a tavaszt) kell számításba venni. Jézus esetében ugyanígy: „Mielőtt a világ lett,” - tehát a világ keletkezéséhez közeli időszakról van szó, azt megelőzően, - de nem a másik végletről, - nem az örökkévalóságról. Nem arról van szó tehát, hogy azzal a dicsőséggel dicsőítse meg Isten a Fiát, ami Nála megvolt már az örökkévalóságban is, hanem egy időbeli esemény vonzáskörzetében volt meg. Jelen esetben a világ keletkezése előtt.

Felvetődik a kérdés: miért nem volt Krisztusnak öröktől fogva dicsősége az Atyánál, ha ő (Jézus) öröktől fogva (kezdet nélkül) létezik – amint ezt az egyházak szentháromság-dogmája állítja? Válasz: - ahogy a fenti kijelentés is mutatja - a Fiú nem létezik öröktől fogva – és ezt bármilyen nehéz is elfogadni a háromság hívőknek, - nincs más alternatíva, mivel hogy ezt tanítja a Szentírás – a háromság hívő kreátorokkal (a szadduceusok mai megfelelője) és spekulátorokkal (a farizeusok mai megfelelője) ellentétben.

És most jön az az idézet, ami Krisztus eredetével kapcsolatban a leginkább érdekel minket:

János 17:24 ...szerettél engem a világ megalapítása előtt.

Ez a kijelentés azt mutatja, hogy Jézus beteszi az Atya szeretetét a történelmi időbe, valamelyen időszak elé, és nem a kezdet nélküli örökkévalóságtól datáltatja. Márpedig a Fiú szeretése az összhangban kell hogy legyen az ő létezésének idejével, mivelhogy nyilván azóta szereti őt az Atya, amióta ő (mármint a Fiú) létezik. Ha viszont a Fiú öröktől fogva létezik, akkor hibás az a fogalmazás, ami az Atya szeretetét nem az időtlenségbe teszi, hanem nagyon is az időbe, egy konkrétan ugyan nem meghatározható, de mégis behatárolható, de mégis valamilyen időszak elé. És ha valami előtt történik, az nem történhet öröktől fogva, hiszen pontosan az a valami jelenti azt a pontot, ami előtt történik valami, tehát ahhoz a ponthoz van közelebb (annak vonzáskörzetében van) – nem az örökkévalósághoz, ami itt fel sem merül. Hiszen ha öröktől fogva van valami, minek ahhoz hozzátenni még azt is, hogy ez x idő előttől van, amikor ez evidens és nyilvánvaló.

Ha reggel adok valamit, nem fogom azt mondani, hogy este előtt adtam, mert ez a fogalmazás félrevezető lesz. Ha azt mondom, este előtt adtam, akkor ez az időpont közelebb van az estéhez, mint a reggelhez.

Ugyanígy, ha Jézus azt mondja: a világ megalapítása előtt, akkor a világ megalapításához van közelebb – mint a másik véglethez, az örökkévalósághoz. Az előtt szó eldönti, hogy minek a közelében történik az esemény.

Egyébként a helyhatározói értelme is ezt igazolja: „a kapu előtt” (Csel. 12:14). Ha Péter a kapubejárat előtt állt, akkor közelebb állt a kapuhoz, mint a kapuval szemben álló toronyhoz, ami légvonalban is jó 1 km-re van a kaputól. Értelmetlen lenne azt mondani, hogy a kapu előtt áll, ha 1 km távolság van közte és a kapu közt. És ha ott a kapu előtt történik valami, az nem 1 km távolságban történik.

Ugyanígy, ha az Atya szeretete a világ megalapítása előtt történt, akkor nem történhetett a végtelenségnek egy beláthatatlan időskálájú pólusán, mert akkor felesleges az előtt szót használni, amely időt határoz meg, és nem időtlenséget. És ha Jézus szeretése időhöz van kapcsolva, akkor ez a létezését is ugyanazon i d ő h ö z köti, hiszen amióta létezik Jézus (mint Ige és Logosz), nyilván azóta szereti őt az Atyja! Kell tehát hogy legyen kezdete Jézusnak, ha az Atyja szeretete őiránta valami előtti időszakhoz van kapcsolva.

Figyeljük meg, Jézus nem azt mondja, hogy szerettél „minden világkorszak előtt” (amely kifejezés van a Júdás 25-ben, amely örökkévalóságot jelent), - hanem azt mondja: szerettél engem „a világ megalapítása (az élet könyvtekercsének írása) óta.” Ez pedig egyértelmű bizonyíték Jézus öröktől fogva való létezése ellen.

A világ megalapítását a Zsid 4:3 is az Isten munkáinak befejezéséhez köti, aminek nem sok köze van az örökkévalósághoz. Ugyanakkor Jézus is ezen időszak elé helyezi be az Atyja iránta kimutatott szeretetét, amiért úgy is ki lehetne fejezni Jézus állítását, miszerint szerette őt az Atya az Ő munkáinak befejezése előtt. Ezzel a kijelentéssel szinte ugyanazt az idősávot célozzuk meg. És vajon az örökkévalóság mihez van közelebb, az Isten munkáinak a kezdetéhez vagy a befejezéséhez? Ez utóbbihoz semmiképpen. Nos, ennyire van közel a Jézus szeretésének is az időpontja is az örökkévalósághoz, mint amaz. Gyakorlatilag szóba sem jöhet!

Ha az előtt szónak a francia változatát nézzük, az avant.ot, az is ugyanezt a gondolatot közvetíti: Avant la lettre= írás előtti lenyomatok. A Jeruzsálem Biblia pl. a Péld. 8:23-ban ezt írja:

„Dés l'éternité je fus établie, dés le principe, avant l'origine de la terre.” - ugyanez magyarul: „Az ősi időkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt.” (Prot.ford.)

Tehát világos a kép: a föld keletkezésének vonzáskörzetébe, az elé teszi be a megszemélyesített bölcsesség (Isten mestermunkása: az Ige, Krisztus) létezésének kezdetét. Itt is az előtt szó a döntő, tehát Jézus a föld keletkezésének idejéhez közelebbi időpontból származik, mintsem öröktől fogva! (Lásd Mik. 5:1.: „Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.” (Prot f.)- Akinek meg származása van, annak valakitől kell származnia, és ez a valaki nem más, mint az Isten, Aki viszont nem származik senkitől. De nem is Róla mondja Kol 1:17: „Ő minden (más) előtt van”.

Itt arról a mindenségről van szó, amelyet ő hordoz (Zsid. 1:3), ez a mindenség pedig nincs öröktől fogva. Tehát Krisztus létezése a mindenséghez van közelebb, mint az örökkévalósághoz, mivel a származása mindenség előtti ugyan, de nem örökkévaló. Az Isten teremtésének a kezdete. (vö. Jel 3:14) Kezdettől fogva van. (vö. 1Ján. 1:1;2:14) Az arkhe mindig egy kezdetet jelöl, sosem öröktől fogva levést. (vö. Ján 8:44; Márk 1:1) Tehát Jézus a mindenség vonzáskörzetében született az Atyától, mégpedig az előtt- és nem az örökkévalóságban.

A latin ante szó ugyanerre az előtti-ségre mutat rá: ANTE KHRISTUM=KRISZTUS ELŐTT. Nem pedig öröktől fogva datálódik valami, hanem Kr.-előtt-ről. Itt Krisztus ideje a középpont, és nem az örökkévalóság a középpont, amihez van mérve a történés ideje (vagy helye).

Róma 3:18 mondja a latin Vulgata szerint:”non est timor Dei ante oculos eorum” = nincs istenfélelem az ő szemeik előtt.” A görög apenanti ugyanazt jelenti, ami előtt van valami/valaki – ahhoz van közel -és nem az örökkévalósághoz! (vö. Máté 27,24. 61; Csel. 3,16; 17,7; Róm 3:18)

Hasonlóképpen azok szemei előtt sincs istenfélelem, akik a dogmájuk kedvéért nem fogadják el Krisztus időbeliségét, holott az ő származása mindenek előtti és nem örök!

[Egy rövid megjegyzés: valaki felvetheti, hogy az Isten szent elhívása az 2Tim. 1:9 szerint „örök időknek előtte történt” (Károli), és ha elfogadjuk, hogy Ádám és Éva teremtése kb. 6 ezer éve történt, akkor hogy lehet ezt az azóta eltelt kb. 6 ezer évet „örök időknek” nevezni? Nem tévedés ez? Nem! Ugyanis Károli „örök időknek” fordítja az aionokat (korszakokat). 

Mivel a héber ohlam-ról (ami az aioni idő héber megfelelője) kiderült, hogy az ároni papsággal kapcsolatos rendelet kiadásától tartott a Krisztus főpapságának kezdetéig, ezért egy másik aioni idő a szentírás szerinti idősáv beosztásokban tarthatott pl. az özönvíztől az ároni papság törvénybeiktatásáig, vagy Ádám teremtésétől az özönvízig, vagy éppen a mózesi törvényszövetség megkötéséig. Az viszont biztos, hogy az ároni papság törvénybeiktatása előtt minimum volt egy aioni idő (korszak), amely Ádám és Éva teremtésétől (vagy Ábeltől számítódik, attól függ, milyen szempont szerint nézzük.) 

Tehát Isten Krisztus Jézusban adott elhívása a szentek részére bár „örök időknek előtte történt” (Károli), de ez csupán aioni (korszakoknyi) időket jelent. És mivel egy aioni idő volt az ároni papság érvényessége, (ez 1-2 ezer év alatt lefutott és vége lett), lehetséges tehát több aioni időről („örökről” - Károli) beszélni, amely az elmúlt 6 ezer év alatt futott le, és nem kell arra gondolni, hogy az Isten szent elhívása szó szerint örök időknek előtte (az örökkévalóságban történt).

Az Efézus 2:2 is úgy fogalmaz, hogy „egykor jártatok a (világ)korszak (aion) folyása szerint (Vida ford.), tehát arról az aionról (világkorszakról; Károli: „örök időről”) van szó, ami éppen akkor fut, vagy van érvényben. Mert hogy mi is egy aionban (világkorszakban), a kegyelem korszakában élünk. Aztán a messiási korszak is egy aioni időszak lesz. Világos tehát, hogy minden további nélkül lehetséges a 'világrendszerek előtt elrendelt' bölcsességét Istennek kb. 6 ezer évvel ez előttre datálni, és nem szükséges azt szó szerint az örökkévalóságtól datáltatni. (vö. 1Kor 2:7) Isten szent titokban lévő bölcsességét Krisztus személyesítette meg, akinek sem a megszületése, sem az elrendelése nem szükségszerűen vezethető vissza a szó szerinti örökkévalóságba. 

Hogy ezt a háromság hívők mégis megteszik, ez azért van, mert az ő filozófiájuk szerint a Fiúnak egyáltalán nincs kezdete, hanem mint valóságos Isten (?), része az öröktől fogva létező Atyának. De hogy mivel mégiscsak Fiúnak van nevezve, ezt azzal próbálják emésztetővé tenni, hogy 'öröktől fogva születésről' beszélnek. Gondolják, így meg van magyarázva az is, hogy született, meg az is hogy kezdet nélküli. Ezzel önmagukat meg is nyugtatták, azonban bizonyítást nyert, hogy a Fiú létezésének ugyanúgy van időbeli kezdete, mint az ő filozófiájuknak is, amit utólag (a bibliai kánon lezárása után) kiagyaltak. A különbség annyi, hogy míg a Fiúnak nem lesz vége, mivelhogy többé meg nem hal (vö. Róma 6:9), addig nekik viszont végük lesz, mert akik gyönyörködnek a saját filozófiájuk tévelygésében, azok elmarasztaló ítéletet vonnak magukra! (vö. 2Thessz. 2:12)]