Krisztus Istenségéről szóló
egyházi tanítások:
„Krisztus
istensége a
Biblia központi mondanivalója. Világos, hogy azt tanítja: Krisztus
Isten.
A Jehova
tanúi Jézus Krisztussal kapcsolatos tanítása pedig nyilvánvalóan
ellentmond a Bibliának” (www.ChristianAnswers.Net/hungarian )
„Kicsoda
Jézus? A
Biblia szerint az Istennel való kapcsolatod az erre a kérdésre
adott válaszodtól függ. (2 János 9:1, János 2:22-23). A
hagyományos keresztény tanítás szerint Jézus
Isten, aki emberré lett, ugyanakkor Isten is maradt. János
evangéliumának nyitó versei nyilvánvalóan ezt a tanítást
támasztják alá: „ (Isten-e Jézus Krisztus? - Pécsi Biblia
Baptista Gyülekezet )
„A
Fiú tökéletes Isten, származása
az örökkévalóságba nyúlik vissza. Ő örökké
létezett, Istenként
létezett, soha nem volt más mint Isten. A
dicsőségből jött erre a világra, maga
Isten öltött testet. Krisztus
esetében nem arról van szó, hogy egy ember Istenné lett, hanem
arról, hogy Isten
lett emberré. Itt
kezdődik az evangélium: Immánuel, velünk az Isten! „ (KRISZTUS
SZEMÉLYE – evangéliumi.hu, könyvtár)
„Ez
a kijelentés: Jézus Krisztus Isten. Az Ószövetség
Jehovája az Újszövetség
Jézusa. Akárhogy is próbálkozunk vele, nem fogjuk tudni
bebizonyítani, hogy három Isten van.
A Szentlélektől való kijelentésre van szükségünk ahhoz, hogy
megértsük az igazságot,
hogy Ő Egy. Kijelentés szükséges annak meglátásához,
hogy az Ószövetség
Jehovája az Újszövetség
Jézusa. A
Sátán beférkőzött az egyházba,
és megvakította az emberek
szemét, hogy ne lássák meg ezt az igazságot.
„ (Jézus Krisztus Isten.)
Jézus istensége és a
szenthagyomány
A Biblián kívüli forrásokat
két csoportra oszthatjuk. Az elsôbe azokat a kijelentéseket
soroljuk, amelyek az ôskereszténység hitérôl tanúskodnak.
Forrásaink második csoportját olyan szentatyáknak kijelentései
képezik, akik koruk keresztényei elôtt tekintélynek számítottak.
1.
Plinius
levelében olvassuk, hogy a keresztények Krisztusnak
mint Istenüknek himnuszt
énekeltek (10 ep 97).
Iustinus
(görögösen: Jusztinosz) említi, hogy a zsidók botránkozva
emlegetik: a
keresztények istene ,,Deus
patiens'', szenvedô
Isten (Dial 38 12).
Az
eretnek Celsus (görögösen: Kelszosz) is úgy véli, hogy a
pogányok méltán gúnyolják a keresztényeket azért, hogy
eltemetett, halott
Istent imádnak (Orig: Cels I 51).
A vértanú-akták tanúsága szerint az üldözések idején sokaknak azért kellett meghalniok, mert Jézuson kívül más Istent nem voltak hajlandók elismerni (Acta Iust 2; Carpi 5; Pionii 9 etc.).
2.
Az
ismeretlen szerzôtôl származó Didaché a jeruzsálemi
bevonuláskor felujjongó köszöntést (,,Hozsanna Dávid Fiának!'')
így módosítja: ,,Hozsanna
Dávid Istenének!'' 10,6).
Római Szent Kelemen azt írja Jézusról, hogy ô szólt a Szentlélek által az ószövetségi szent iratokban (21 12). Más helyen Kelemen doxológiába foglalja Jézus nevét az Atyával és Szentlélekkel egyetemben (58 2).
A
Kelemen második levelének nevezett legrégibb keresztény
prédikáció így kezdôdik: ,,Testvérek, úgy kell nekünk
gondolkodnunk Jézus
Krisztusról mint Istenrôl, mint az élôk
és holtak bírájáról (1 1).
A Barnabás-levél szerint
Krisztus Isten Fia, és a világ teremtésekor neki mondta Isten:
,,Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá'' (5 5). Ha
nem testben jelent volna meg, nem bírnánk el dicsôségét, miként
szemünk sem bír a napba nézni (5 10).
Ignatius
(görögösen: Ignátiosz), Szent János apostol tanítványa
,,utánozni akarja Rómában az ô Istenének szenvedéseit'' (Róm 6
3). Így ír továbbá: ,,Egy a mi orvosunk, született és
születetlen, testben
élô Isten (Ef 7 2). ,,A
mi Istenünket, Jézust Mária méhében
hordozta'' (Ef 18 2). Másutt ,,ember
alakban megjelent Isten''-t emleget (Ef 19
1).
Polycarpus (görögösen:
Polükarposz) szerint Krisztus az ég és föld ura, akinek minden
szellem szolgál, és aki maga fog ítélni eleveneket és holtakat
(2 1), aki az Atyával egyenlô hódolatot érdemel (Mart 17 3).
A
Diognetushoz (gör: Diognétoszhoz) írt levél Jézust a mindenség
teremtôjének mondja (7 2), akit az Atya mint
Istent és mint embert küldött
hozzánk (7 4). Ugyanô változatlanságot és örökkévalóságot
tulajdonít Jézusnak (11 3).
Az
apologéták Logosz-spekulációi -- mint a szentháromságtanban
láttuk -- nem mindig szerencsések, de ezek a filozófiai oldalról
való megközelítési kísérletek Krisztus örök létezését és
az Atyával való egylényegűségét nem vonják kétségbe, sôt
kifejezetten vallják). Így pl. Iustinus (gör.: Jusztinosz) (Apol 1
63; 2 10), Aristides (gör.: Arisztidész) (2 6), Theophilus
Antiochenus (gör.: Theophilosz Antiokhénosz) (2 15 22), Hermas
(gör.: Hermász) (Sim 1 1). Irenaes-t (gör.: Eirénaioszt) a
gnósztikusok példája visszariasztotta a félreérthetô
spekulációktól. Teológiájának vezérgondolata: Krisztus csak
úgy képes összebékíteni az embereket Istennel, ha nemcsak
ember, hanem Isten is. Tertulliánusz-nál
már felvetôdik a krisztusi istenség és emberség egymáshoz való
viszonyának kérdése. Ezt a viszonyt késôbb
az Isten-ember kifejezéssel
jellemzik. Ez a kifejezés (theantróposz) elôször Origenésznél
olvasható. Ô többek közt ezt írja: ,,Megtestesült,
mikor Isten volt, és miután emberré lett, maradt, mi volt:
Isten: (Princ praef 4 7). (Katolikus
dogmatika - Jézus Krisztus valóságos Isten - Zarándok.hu)
„Római
zsinat: „Tomus Damasi” (Kr. u. 382)
12.
kánon. Ha valaki nem vallja Isten
Fiát igaz Istennek, mint ahogyan
igaz Isten az Ő Atyja, és hogy az Atyával egyenlőképpen minden a
hatalmában van és mindent tud: az
eretnek.” (Jézus
Krisztus valóságos Isten – Depositum – katolikus hitvédelem)
Isten
imádhat-e teremtményt?
Ha
Jézus teremtményt imádhatott volna, akkor biztosan nem lehetett a
mindenható Isten. A Biblia szerint Jehova Isten a Teremtő, az Ő
akaratából van minden. („mert
te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és
teremttettek.” - Jelenések 4:11)
Krisztus
is Neki köszönheti a létét: „akként
adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.”
(János 5:26) Jézus az Atya által, Isten erejéből
él: „én az Atya által
élek... Isten erejéből él” (János
6:57; 2Kor 13:4)
Minden
teremtménynek kiváltsága, és legszentebb kötelessége is egyben,
hogy Őt imádja, - és nem fordítva!
„Vigyázzatok,
hogy meg ne tévedjen valahogy szívetek, s el
ne pártoljatok az Úrtól és más isteneket ne szolgáljatok, s ne
imádjatok”
(5Mózes
11:16, Káldi Neovulgáta ford.)
Ha
pedig Isten nem engedi meg, hogy bárkit (vagy bármit)
is imádjunk Rajta kívül, akkor nyilván Ő sem fogja imádni azt,
akinek az imádatától mindenkit eltiltott.
Jézus
Krisztus a zsidó nép tagjaként, velük együtt Őt imádta („ mi
azt imádjuk, akit ismerünk” - János
4:22).
Ellenben
az ördög rá akarta bírni Jézust arra, hogy imádati aktust
mutasson be neki:
„És
monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.”
(Máté 4:9)
Mivel
Isten felette áll az ördögnek és parancsol neki (vö. Jób 1:12,
2:1-6), még a lehetősége is (sőt még a gondolata is!) ki van
zárva annak, hogy neki imádatot mutasson be, és erre az ördög
nem is mert volna vállalkozni, hogy Istent imádatra bírja. („Isten
gonoszsággal nem kísérthető...” -
Jakab 1:13) Azonban Isten Fiával mégis meg merte tenni, mivel hogy
ő nem volt testben megjelent Isten – ahogyan róla a háromsághívők
híresztelik.
Nem Jézus volt a Jehova, hanem ő volt Jehovának a Felkentje, akit felkent angyaltársai közül, s akinek mindörökké megmaradó trónja Istentől való volt.
„A
föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az
Úr és az ő Fölkentje ellen...
Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért
felkent téged az Isten, a
te Istened,
örömnek olajával a
te társaid felett... Trónod
Istentől való,
mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája. „
(Apcsel 4:6; Zsidók 1:9; Zsolt 45:7, Magyar Biblia Tanács ford.)
Viszont
Jézusnak lett volna alkalma és lehetősége (testben megjelent
valóságos Istenként, mint Isten második személye, a Fiúistenként
- ???) megtenni, amit kért tőle az ördög, de elutasította, azt
mondván: „Jehovát, a te
Istenedet imádd, és egyedül neki végezz
szent szolgálatot.” (Máté 4:10, Új Világ ford.)
Vagyis
az Isten imádatát szorgalmazta, az Istent pedig egyedül igaz
Istennek mondotta és az Atyával azonosította. (vö. János 6:27;
17:3) Saját magát pedig Istentől megkülönböztette, mint Aki
nagyobb nála, és mindenki másnál is:
„Miért
mondasz engem jónak? Senki
sem jó, csak egy, az Isten...
Atyám adta őket nekem, s ő
mindenkinél nagyobb...
az Atyához megyek, mert az
Atya nagyobb nálam...
Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját
magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett.”
(Márk 10:18; János 10:29; 14:28; Zsidók 6:13)
Ebből
kifolyólag voltak alapvető korlátozottságai Istenhez viszonyítva
(még feltámadása után is!), márpedig Istennek saját magával
szemben - különös tekintettel a háromság dogmájára nézve,
hogy ők, mint különböző személyek, de egy és ugyanazon
Isten(ek) - nem lehetnek hiányosságai, - feltéve, ha Krisztus nem
az, mint akinek beállítják. Vö.:
„az
én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni,
hanem azoké
lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette....
Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai
sem, hanem csak
az én Atyám egyedül.
.. Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy
alkalmakat, melyeket az
Atya a maga hatalmába helyeztetett...
Ámbár Fiú, megtanulta azokból,
a miket szenvedett, az
engedelmességet.”
(Máté
20:23; 24:36; Csel 1:7; Zsidók 5:8)
Ha
pedig Krisztusnak tanulnia kellett, sokkal inkább kell tanulniuk a
Krisztust Istennel azonosítóknak:
„Szeretném
azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony
feje a férfi, Krisztus
feje pedig az Isten.”
(1Kor
11:3) És nem csak földre jövetele előtt, önmagának megüresítése
alatt, és feltámadása után, hanem mindenkor. Éppen ezért nem
azonos Krisztus Istennel, és éppen ezért volt lehetősége imádni
egy szellemteremtményt, amely a Biblia egyetlen valóságos Istenére
nézve teljességgel és minden időre ki van zárva! Ha pedig az
Ördög nem vetemedett arra a tévelygésre, hogy összekeverje és
azonosítsa Istent ugyanazon Istenként a saját Fiával, akkor nem
kellene a háromsághívőknek ebben a dologban még az Ördögön is
túltenniük!
Csak
mert vannak némely írásszövegek, amelyek Krisztus istenségéről
tesznek említést (pl. Ézsaiás 9:6; János 1:1, 1:18), attól még
igaz az, amit Pál apostol írt:
„Mert
ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön,
mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk
mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől
van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus
Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” (1Kor
8:5-6)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése