MIT JELENT
JÉZUS KIFEJEZÉSE:
„Szeretettél
engem a világ megalapítása előtt”
(Ján.
17:24)?
Az
előtt(görögül:
pro)
-
idő,
és helyhatározóként
van alkalmazva. Nagyon fontos szempont, hogy örökkévalóságot
soha nem jelent, mivel az 'örökkévalóság előtt'-i kifejezés
értelmezhetetlen. Az USZ a következő helyeken tartalmazza:
Máté 5,12; 6,8; 8,29; 11,10;
24,38; Márk 1,2; Lukács 1,76; 2,21; 7,27; 9,52; 10,1; 11,38; 21,12;
22,15; János 1,49; 5,7; 10,8; 11,55; 12,1; 13,1. 19; 17,5. 24; Csel.
5,36; 12,6. 14; 13,24; 14,13; 21,38; 23,15; Róma 16,7; 1Kor. 2,7;
4,5; 2Kor 12,2; Gal. 1,17; 2,12; 3,23; Eféz. 1,4; Kol. 1,17; 2Tim
1,9; 4,21; Tit. 1,2; Zsid. 11,5; Jak. 5,9. 12; 1Pét. 1,20; 4,8; Jud.
25.
A helyes megértéshez a
következő felismerés szükséges:
1.példa
Péter áll a kapu előtt
(Csel. 12:14)
helyhatározói
eset (kétféle értelmezésre lehetne jutni
elviekben:)
a,
légvonalban kb.1 km-re állt a kapu előtt
b,
kb.
1 m-re áll a kapu előtt
Vajon melyik
megoldás a helyes? Az a,
variáció nyilván ésszerűtlen, a b,
viszont
ésszerű.
2.példa
Igyekezzél tél előtt
eljönni (2Tim. 4:21)
időhatározói
eset (a kétféle értelmezési lehetőség:)
a,
kb. tavasszal
b,
kb.
ősz végén
Vajon
melyik megoldás a helyes? Ismét nyilván a b,
variáció.
Ez ellen az
értelmezés ellen nyilván senkinek sem lenne kifogása, ámbár az
a,
variációknak is van némi valóságtartalmuk, csakhogy azok
teljesen eltérnek az ésszerű alkalmazástól.
Ebből a két
példából az a fölismerés adódik, hogy mindig
ahhoz van közel az esemény (időben és térben), ami előtt
történik az, és nem jelenti a másik végletet.
Tehát amivel
össze van kapcsolva az előtt
szó, az MAGÁHOZ
VONZZA
az eseményt. Pl. a kapu előtt,
a KAPUHOZ
VONZZA,;
a tél előtt
meg
a TÉLHEZ
VONZZA
az eseményt. Amikor a kapu
előtt-ről
olvasunk, nem gondoljuk, hogy Péter kb. 1 km-re állt a kapu előtt
(mondjuk egy toronynál, ami éppenséggel a kapu előtt
van, csak jó messzire tőle), hanem inkább annak közelében.
Amikor meg a tél előtt-ről
olvasunk, nem gondoljuk, hogy ez tavaszt jelentene (bár az is a tél
előtt
van), de teljesen ésszerűtlen lenne azt gondolni, hogy Pál a
tavaszra gondolt volna, hanem inkább a tél előtt-i
közvetlen időre gondolt. Vagyis inkább ősz végére, de még e
tél beállta előtt.
Nézzünk újabb példákat:
Özönvíz
előtt
(Máté 24:38). Mivel az özönvíz ideje MAGÁHOZ
VONZZA
az eseményt, nem évezredekkel vagy évszázadokkal korábbi
időszakról van szó (bár az is előtte
van), hanem közvetlenül a vízözön előtti
időszakról.
Ezek előtt a
napok előtt
(Csel
5:36) felkelt Teudás. Itt sem évszázadokkal korábbi időszakról
van szó, hanem a jelzett időszak vonzáskörzetében történő
eseményről.
Ezek a példák
azt jelzik, hogy az előtt
szó mindig AHHOZ
VONZZA
az eseményt, ami előtt
történik az közvetlenül – és nem
a másik véglet érvényesül,
amely valamely messzeségbe (időileg), vagy távolságba (helyileg)
helyezné az eseményt.
Most ezeket a
példákat alkalmazzuk olyan esetekre, amik nagy időszakokkal vannak
kapcsolatban. Jól figyeljük meg mit mond a Szentírás eredeti
szövege, mivel azt az Isten lehelte
ki (sugalmazta), ennélfogva
annak megértése vagy meg nem értése (ebből fakadó
esetleges
kiforgatása)
szükség-szerűen kihat az engedelmes
hiten
( Róma 1:5; 16:26) és az igazság
iránti engedelmességen (1Pét.
1:22) alapuló üdvösségünkre.
1Kor.
2:7
Isten előre elrendelt a világrendszerek előtt.
A
világrendszerek a görög aiónon
szó fordítása. Balázs Károly USZ-i szómutató szótára a
következőket írja ezzel kapcsolatban: [Ez „a Szentírásban az
idő leghosszabb szakasza. „az emberek az időt (khronosz)-szal
mérik, az istenek aiónok-kal”
(Platón) – mondták a régi görögök...
A magy. Fordításokban használt
„örök, örökkévalóság” szavak azért sem megfelelőek, mert
az eredeti nyelvekben a fogalom tbsz-ban is előfordul (pl. 1Kir.
8,13; Zsolt 61,5; 145,13; Ézs. 51,9; stb.).”
Megjegyzi
még, hogy a teljes Írásban az eon,
világkorszak
fogalomnak több jól elkülöníthető felosztása van. „Az eonok
szinkronban futnak a világokkal
Ef 2,2. Isten üdv- tervében a világkorszakok időjellegűek, a
világok pedig azok felépítését, berendezkedését jelentik.
A szót a
héb.-ben és a gör.-ben a tagadás egyik formájára is
felhasználták: soha
jelentéssel
/1Sám 20,15; Jn 13,8/.”
Azt
is megemlíti, hogy a szónak vannak „különleges képzései”,
és különböző előragokhoz való kapcsolódásai. A héberben az
ólám(ohlam)
szó
jelenti az aión-t.]
(Figyelemre méltó, hogy a héber ohlam
szó az ÁRONI PAPSÁGRA (az ókori zsidóság ideje alatt)
alkalmazva volt, hogy az örök
lesz (vö.2Móz 29:9), mégis Krisztus papságával megszűnt az
érvényessége. (vö.Zsid. 7:12) – tehát csupán hosszú
időt jelentett, és nem szó szerint végtelen idejűt.
Különlegesen
figyelemre méltó,
ahogy Júdás a levelének a végén fogalmaz. Azt mondja: minden
időknek előtte.
Más szóval: a
múltban is
(vagyis) az
egész elmúlt örökké-valóságban/minden világkorszak előtt.
Azután
most,
és
minden
világkorszakban/az egész örökkévalóságon át,
tehát (szó szerint)örökké.
Ennek
a kijelentésnek az a mondanivalója, hogy Istené legyen a dicsőség,
fenség, uralom és hatalom a Jézus Krisztus által a
múltban is, most is és mindörökké!
Feltűnő, hogy az aión
elé beteszi a pantós
szót
(pró
pantós toú aiónos=összes
világrendszer előtt),
majd pedig azt mondja a jövőre nézve: (pantós
toús aiónas=minden
világrendszerben/korszakban).
Ebből
is láthatjuk, ha az aiónok/korszakok
előtt-ről
van szó, akkor (mivel az előtt
szó mindig AHHOZ
VONZZA
az eseményt, ami előtt
történik az közvetlenül) – ha azt olvassuk: „Isten előre
elrendelt a világkorszakok előtt”
(1Kor.
2:7), akkor, mivel az előtt
szó
a világrendszerek-kel
van összekapcsolva (ami MAGÁHOZ
VONZZA
az eseményt), ebből az következik, hogy Isten nem
öröktől fogva való elrendeléséről
van szó (ez lenne az ellenkező irányú véglet), hanem bizonyos
hosszú
időszak(ok) előtt-i
elrendeléséről.
Ha
viszont az 1Kor 2:7-ben is ott lenne a pantós
(összes/minden)
szó,
akkor ezt olvashatnánk: „Isten előre elrendelt az
összes világrendszer
előtt”,
-
de ez már mást jelentene, és az előtt
szó
nem tudná a világrendszer(ek)hez vonzani az eseményt, mert az
összes
szó felülírná azt, - ez esetben az azt jelentené, hogy Isten
öröktől fogva rendelte el. De mivel az összes
szó nincs ott, így csak azt olvashatjuk, hogy a világrendszerek
előtt,
vagyis hosszú
idő(k) előtt rendelte
el, de NEM AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN. (Az örökkévalóságot ez
esetben a tavasszal, ill. az 1 km-es távolsággal lehetne párhuzamba
állítani, hiszen mindhárom tényező éppenséggel előtte van az
adott dolognak, csak éppen irreálisan távol!) Ha ezt így
megértjük, akkor ez majd segít megérteni más szituációkat is!
Efézus
1:4
…a világ megalapítása előtt.
Itt
az emberiség világáról van szó, hiszen a világ
megalapítása
(a bibliai szóhasználat szerint) Ábeltől (és nem Káintól!)
datálódik (vö. Luk. 11:50-51), - vagyis az Ádám bűnbeesése
utáni, de az emberiség elszaporodása előtti
időszakról van szó. (Az 1Pét. 1:20 ugyanezt az időszakot
említi.)
Isten
tehát akkor választotta ki (határozta el a kiválasztását) a
Krisztusban elhívott szentek csoportjának, és nem
az örökkévalóságban! (Itt
az előtt
szó a világ megalapításához vonzza az eseményt – a
kiválasztást – és nem engedi a másik irányba elhajolni.
Egyébként amit itt Károli megalapításnak
fordít, az a görög katabolé(ledobás/levetés)
szóból
származik, és az USZ-ben a következő helyeken fordul elő: Máté
13,35; 25,34; Luk. 11,50; Ján. 17,24; Eféz. 1,4; Zsid. 4,3; 9,26;
11,11; 1Pét. 1,20; Jel. 13,8; 17,8.
2Tim.
1:9
...világkorszakokon át tartó (aióni)
idők
előtt.
Mivel
az aión-nal
van összekapcsolva az előtt
szó, az aión
vonzza magához
az eseményt, (az elhívást), - tehát ismét nem
a végtelenbe nyúlik
ez a cselekmény. Nem az örökkévalóság szférájába, hanem
csupán hosszú-hosszú
idők előtti időkre,
hiszen ahhoz van közelebb, mintsem a másik véglethez. Ha azt
olvastuk volna, hogy 'minden aionok előtt'
adatott volna, akkor a minden
szó
felülírná az aión
szót, és az nem tudná magához vonzani az eseményt. De mivel azt
olvassuk: „aióni
idők előtt” adta,
így a mondanivaló lényege az, hogy Isten az elhívását hosszú
idők előtt
adta, nyilván amikor a bűnbeesés szituációja megkívánta ezt a
határozatot. Bizonyos embereknek az elhívása tehát erre az időre
datálódik, akik (vö. Luk. 22:28-30;Róma 4:13;1Kor. 6:2-3;Zsid.
2:5; 9:15) majd a kellő időszak bekövetkeztekor Krisztussal fogják
alkotni az engedelmes emberiség (új föld) fölé (új ég)
rendelt (vö. Jel 21:1) mennyei (uralkodói) kormányzatát. (vö.
Jel. 7:1-4;14:1-5; 19:7-9; 20:4-6; 21:2; 22:3-5; Csel 3:25; Jel
7:9-17; 22:2)
Ebből
tehát az is világosan kiderül, hogy Ádám és Éva bukása nem
volt eleve elrendelve(!), és
a megváltás tervét Isten nem az örökkévalóságban határozta
el, hanem már a történelmi idő folyamán, amikor az események
alakulása ezt megkívánta.
Titus
1:2
...amelyet megígért az Isten aióniosz
idők előtt.
Itt
az Istentől származó, hosszú-hosszú idők előtt
megígért jutalomról, az eóni,
v. világ-korszak -tartalmú(örök) élet
jutalmáról van szó. (Gör-ben az aión
melléknévi
alakja aióniosz
első
helyen nem időre utal, hanem minőséget jelöl. Balázs K.)
Hasonlóan az előzőkhöz, itt is bizonyos időskálába illeszthető
ígéretről van szó, és nem öröktől fogva fennálló ígéretről.
Ugyanezen isteni titkot „hosszú-hosszú (aióniosz)
időn át tartó hallgatás fedett” (Róma 16:25), de nem
örök idő!
János
17:5
...mielőtt
a világ lett.
Mivel
az előtt
szó a világ (koszmosz)-hoz,
vagyis az emberiség világához van kapcsolva, az VONZZA
MAGÁHOZ
az eseményt. Tehát az emberiség világának keletkezése előtt
volt része Krisztusnak az Atya dicsőségében, és nem arról van
szó, hogy az örökkévalóságban. A világ előtt
-kifejezés
a világ keletkezéséhez viszi közel az eseményt, és nem az
örökkévalósághoz (a másik véglethez).
Ha Pál példáját vetítjük ki
(hasonlítjuk össze) ezzel a szituációval, akkor a következőképpen
tudnánk felállítani a példát:
'...eljöttél,
mielőtt
a tél lett'. (2Tim. 4:21)
Ez
azt sejteti, hogy a tél előtti időszak az ősz vége, és nem a
tavasz. 'Már tavasszal
itt voltál, mielőtt
a tél lett,' - ez így nem igazán jól hangzik. A tél szóhoz van
kapcsolva az előtt
szó, ezért A TÉL SZÓ VONZZA MAGÁHOZ az eseményt, és nem a
másik végletet (a tavaszt) kell számításba venni. Jézus
esetében ugyanígy: „Mielőtt
a világ lett,” - tehát a világ keletkezéséhez közeli
időszakról van szó, azt megelőzően,
-
de
nem a másik végletről, - nem az örökkévalóságról. Nem arról
van szó tehát, hogy azzal a dicsőséggel dicsőítse meg Isten a
Fiát, ami Nála megvolt már az örökkévalóságban is, hanem egy
időbeli
esemény vonzáskörzetében volt meg. Jelen esetben a világ
keletkezése előtt.
Felvetődik
a kérdés: miért nem volt Krisztusnak öröktől fogva dicsősége
az Atyánál, ha ő (Jézus) öröktől fogva (kezdet nélkül)
létezik – amint ezt az egyházak szentháromság-dogmája állítja?
Válasz: - ahogy a fenti kijelentés is mutatja - a Fiú nem
létezik öröktől fogva –
és ezt bármilyen nehéz is elfogadni a háromság hívőknek, -
nincs más alternatíva, mivel hogy ezt tanítja a Szentírás – a
háromság hívő kreátorokkal
(a szadduceusok mai megfelelője) és spekulátorokkal
(a farizeusok mai megfelelője) ellentétben.
És
most jön az az idézet, ami Krisztus eredetével
kapcsolatban a leginkább érdekel minket:
János
17:24
...szerettél engem a világ megalapítása előtt.
Ez
a kijelentés azt mutatja, hogy Jézus beteszi az Atya szeretetét a
történelmi időbe,
valamelyen időszak elé,
és nem a kezdet nélküli örökkévalóságtól datáltatja.
Márpedig a Fiú szeretése az összhangban kell hogy legyen az ő
létezésének idejével, mivelhogy nyilván azóta szereti őt az
Atya, amióta ő (mármint a Fiú) létezik. Ha viszont a Fiú
öröktől fogva létezik, akkor hibás az a fogalmazás, ami az Atya
szeretetét nem az időtlenségbe
teszi, hanem nagyon is az időbe, egy konkrétan ugyan nem
meghatározható, de mégis behatárolható, de mégis valamilyen
időszak elé.
És
ha valami előtt
történik, az nem történhet öröktől fogva, hiszen pontosan az a
valami jelenti azt a pontot, ami előtt
történik valami, tehát ahhoz a ponthoz van közelebb
(annak vonzáskörzetében van) – nem az örökkévalósághoz, ami
itt fel sem merül. Hiszen ha öröktől fogva van valami, minek
ahhoz hozzátenni még azt is, hogy ez x idő előttől
van,
amikor ez evidens és nyilvánvaló.
Ha
reggel adok valamit, nem fogom azt mondani, hogy este előtt
adtam, mert ez a fogalmazás félrevezető lesz. Ha azt mondom, este
előtt
adtam, akkor ez az időpont közelebb van az estéhez, mint a
reggelhez.
Ugyanígy,
ha Jézus azt mondja: a világ megalapítása előtt,
akkor a világ megalapításához van közelebb – mint a másik
véglethez, az örökkévalósághoz. Az előtt
szó eldönti, hogy minek a közelében történik az esemény.
Egyébként
a helyhatározói
értelme is ezt igazolja: „a kapu előtt”
(Csel. 12:14). Ha Péter a kapubejárat előtt
állt, akkor közelebb
állt a kapuhoz, mint a kapuval szemben álló toronyhoz,
ami
légvonalban is jó 1 km-re van a kaputól. Értelmetlen lenne azt
mondani, hogy a kapu előtt
áll,
ha 1 km távolság van közte és a kapu közt. És ha ott a kapu
előtt
történik valami, az nem 1 km távolságban történik.
Ugyanígy,
ha az Atya szeretete a világ megalapítása előtt
történt, akkor nem történhetett a végtelenségnek egy
beláthatatlan időskálájú pólusán, mert akkor felesleges az
előtt
szót használni, amely időt
határoz meg, és nem
időtlenséget.
És ha Jézus szeretése időhöz
van
kapcsolva, akkor ez a létezését is ugyanazon i
d ő h ö z köti,
hiszen amióta létezik Jézus (mint Ige és Logosz), nyilván azóta
szereti őt az Atyja! Kell tehát hogy legyen kezdete
Jézusnak,
ha az Atyja szeretete őiránta valami előtti
időszakhoz van kapcsolva.
Figyeljük
meg, Jézus nem azt mondja, hogy szerettél „minden
világkorszak előtt”
(amely
kifejezés van a Júdás 25-ben, amely örökkévalóságot
jelent),
- hanem azt mondja: szerettél engem „a
világ megalapítása (az
élet könyvtekercsének írása) óta.”
Ez pedig egyértelmű bizonyíték Jézus öröktől fogva való
létezése ellen.
A
világ megalapítását a Zsid 4:3 is az Isten munkáinak
befejezéséhez
köti, aminek nem sok köze van az örökkévalósághoz. Ugyanakkor
Jézus is ezen időszak elé
helyezi be az Atyja iránta kimutatott szeretetét, amiért úgy is
ki lehetne fejezni Jézus állítását, miszerint szerette őt az
Atya az Ő munkáinak befejezése előtt.
Ezzel
a kijelentéssel szinte ugyanazt az idősávot célozzuk meg. És
vajon az örökkévalóság mihez van közelebb, az Isten munkáinak
a kezdetéhez vagy a befejezéséhez? Ez utóbbihoz semmiképpen.
Nos, ennyire van közel a Jézus szeretésének is az időpontja is
az örökkévalósághoz, mint amaz. Gyakorlatilag szóba sem jöhet!
Ha
az előtt
szónak a francia
változatát nézzük, az avant.ot,
az is ugyanezt a gondolatot közvetíti: Avant
la lettre= írás előtti
lenyomatok. A
Jeruzsálem Biblia pl. a Péld. 8:23-ban ezt írja:
„Dés
l'éternité je fus établie, dés le principe, avant
l'origine de la terre.” - ugyanez
magyarul: „Az
ősi időkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt.”
(Prot.ford.)
Tehát
világos a kép: a föld keletkezésének vonzáskörzetébe, az elé
teszi be a megszemélyesített bölcsesség (Isten mestermunkása: az
Ige, Krisztus) létezésének kezdetét. Itt is az előtt
szó a döntő, tehát Jézus a föld keletkezésének idejéhez
közelebbi időpontból származik, mintsem öröktől fogva! (Lásd
Mik. 5:1.: „Származása
visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.” (Prot
f.)-
Akinek
meg származása
van,
annak valakitől
kell származnia, és ez a valaki nem más, mint az Isten, Aki
viszont nem
származik senkitől. De
nem is Róla mondja Kol 1:17: „Ő
minden (más) előtt
van”.
Itt
arról a mindenségről van szó, amelyet ő hordoz (Zsid. 1:3), ez a
mindenség pedig nincs
öröktől fogva.
Tehát Krisztus létezése a mindenséghez van közelebb, mint az
örökkévalósághoz, mivel a származása mindenség előtti
ugyan, de nem örökkévaló. Az Isten teremtésének
a kezdete.
(vö.
Jel 3:14) Kezdettől
fogva
van. (vö. 1Ján. 1:1;2:14) Az arkhe
mindig
egy kezdetet
jelöl, sosem öröktől fogva levést. (vö. Ján 8:44; Márk 1:1)
Tehát Jézus a mindenség vonzáskörzetében született az Atyától,
mégpedig az
előtt-
és
nem az örökkévalóságban.
A
latin
ante
szó
ugyanerre az előtti-ségre
mutat rá: ANTE KHRISTUM=KRISZTUS ELŐTT. Nem pedig öröktől fogva
datálódik valami, hanem Kr.-előtt-ről.
Itt Krisztus ideje a középpont, és nem az örökkévalóság a
középpont, amihez van mérve a történés ideje (vagy helye).
Róma
3:18 mondja a latin Vulgata szerint:”non
est timor Dei ante
oculos eorum” = nincs istenfélelem az ő szemeik
előtt.” A
görög apenanti
ugyanazt
jelenti, ami előtt
van valami/valaki – ahhoz van közel -és nem az örökkévalósághoz!
(vö. Máté 27,24. 61; Csel. 3,16; 17,7; Róm 3:18)
Hasonlóképpen
azok szemei előtt
sincs istenfélelem, akik a dogmájuk kedvéért nem fogadják el
Krisztus időbeliségét, holott az ő származása mindenek
előtti
és nem örök!
[Egy
rövid megjegyzés: valaki felvetheti, hogy az Isten szent elhívása
az 2Tim. 1:9 szerint „örök időknek előtte történt”
(Károli), és ha elfogadjuk, hogy Ádám és Éva teremtése kb. 6
ezer éve történt, akkor hogy lehet ezt az azóta eltelt kb. 6 ezer
évet „örök időknek” nevezni? Nem tévedés ez? Nem! Ugyanis
Károli „örök időknek” fordítja az aionokat (korszakokat).
Mivel a héber ohlam-ról (ami az aioni idő héber megfelelője)
kiderült, hogy az ároni papsággal kapcsolatos rendelet kiadásától
tartott a Krisztus főpapságának kezdetéig, ezért egy másik
aioni idő a szentírás szerinti idősáv beosztásokban tarthatott
pl. az özönvíztől az ároni papság törvénybeiktatásáig, vagy
Ádám teremtésétől az özönvízig, vagy éppen a mózesi
törvényszövetség megkötéséig. Az viszont biztos, hogy az ároni
papság törvénybeiktatása előtt minimum volt egy aioni idő
(korszak), amely Ádám és Éva teremtésétől (vagy Ábeltől
számítódik, attól függ, milyen szempont szerint nézzük.)
Tehát
Isten Krisztus Jézusban adott elhívása a szentek részére bár
„örök időknek előtte történt” (Károli), de ez csupán
aioni (korszakoknyi) időket jelent. És mivel egy aioni idő volt az
ároni papság érvényessége, (ez 1-2 ezer év alatt lefutott és
vége lett), lehetséges tehát több aioni időről („örökről”
- Károli) beszélni, amely az elmúlt 6 ezer év alatt futott le,
és nem kell arra gondolni, hogy az Isten szent elhívása szó
szerint örök időknek előtte (az örökkévalóságban történt).
Az Efézus 2:2 is úgy fogalmaz,
hogy „egykor jártatok a (világ)korszak (aion) folyása szerint
(Vida ford.), tehát arról az aionról (világkorszakról; Károli:
„örök időről”) van szó, ami éppen akkor fut, vagy van
érvényben. Mert hogy mi is egy aionban (világkorszakban), a
kegyelem korszakában élünk. Aztán a messiási korszak is egy
aioni időszak lesz. Világos tehát, hogy minden további nélkül
lehetséges a 'világrendszerek előtt elrendelt' bölcsességét
Istennek kb. 6 ezer évvel ez előttre datálni, és nem szükséges
azt szó szerint az örökkévalóságtól datáltatni. (vö. 1Kor
2:7) Isten szent titokban lévő bölcsességét Krisztus
személyesítette meg, akinek sem a megszületése, sem az
elrendelése nem szükségszerűen vezethető vissza a szó szerinti
örökkévalóságba.
Hogy ezt a háromság hívők mégis megteszik,
ez azért van, mert az ő filozófiájuk szerint a Fiúnak egyáltalán
nincs kezdete, hanem mint valóságos Isten (?), része az öröktől
fogva létező Atyának. De hogy mivel mégiscsak Fiúnak van
nevezve, ezt azzal próbálják emésztetővé tenni, hogy 'öröktől
fogva születésről' beszélnek. Gondolják, így meg van magyarázva
az is, hogy született, meg az is hogy kezdet nélküli. Ezzel
önmagukat meg is nyugtatták, azonban bizonyítást nyert, hogy a
Fiú létezésének ugyanúgy van időbeli kezdete, mint az ő
filozófiájuknak is, amit utólag (a bibliai kánon lezárása után)
kiagyaltak. A különbség annyi, hogy míg a Fiúnak nem lesz vége,
mivelhogy többé meg nem hal (vö. Róma 6:9), addig nekik viszont
végük lesz, mert akik gyönyörködnek a saját filozófiájuk
tévelygésében, azok elmarasztaló ítéletet vonnak magukra! (vö.
2Thessz. 2:12)]