Amikor
Krisztus imádkozni tanított, ezt mondta: „Ti
így imádkozzatok: Mi Atyánk” (Máté
6:9) Itt a görögproszeukhomai (imádkozik)
szót használja az Újszövetség, amely kifejezés soha
nincs kapcsolatba hozva Jézussal! Már
ez intő jel kellett volna, hogy legyen a Jézushoz való imádságot
szorgalmazók számára, ne tanítsanak igeileg megalapozatlan
dolgokat, mert az ilyesmi (az Istennek járó imádat részekénti
ima másnak adása) kizárja a tanítványok sorából az
elkövetőket! (János 8:31; 2Ján 9.) A felsorolt görög szavak
visszaellenőrizhetők Balázs Károlynak a Nestle-Aland-féle
komputer konkordanciával összevetett, sorszámozott, teljes (minden
görög szót minden helyen bemutató) Újszövetségi Szómutató
Szótárával.
A proszeukhé (imádság-4235)
mindig Isten felé, nem Jézus felé szól! Kapcsolódási helyei: A
tanítványoké (Máté 21:22); Jézusé (Lukács 6:12; 22:45); az
apostoloké (Cselekedetek 1:14; 6:4); a hívőké (Cselekedetek
2:42); Kornéliusé (Cselekedetek 10:4,31); a gyülekezeté
(Cselekedetek 12:5); Pálé (Róma 1:10; Efézus 1:16); a
keresztényeké (Filippi 4:6; Kolossé 4:2); az özvegyé (1Timótheus
5:5); Illyésé (Jakab 5:17); az elhívott szenteké (Jelenések
5:8;8:3-4).
A proszeukhomai (imádkozik-4236)
szó kapcsolódási helyei: Jézus imádkozása (Máté 14:23; Lukács
6:12); a zsidó népé (Lukács 1:10); farizeusoké (Máté 6:5;
Lukács 18:10); az apostoloké (Cselekedetek 1:24; vö. 15:8; 9:40);
Saulé (Cselekedetek 9:11); Kornéliusé (Cselekedetek 10:30); a
hívőké (Cselekedetek 12:12) a férfi és nő imája (1Korinthus
11:4-5); a nyelveken szólóé (1Korinthus l4:13); a keresztények
egymásért való imája (Kolossé 1:3; 4:3; 1Thessalonika 5:25;
2Thessalonika 3:1; Zsidók 13:8); szenvedőé (Jakab 5:13); Illyésé
(Jakab 5:17-18).
A (h)iketéria (sz.sz.
[hogy] elérjen-mentést; azaz: menekülésért esedezés,
-2428), Jézus
fordul így Atyjához, ld. Zsidók 5:7-ben.
A proszküneó (imádni,
hódolni-4252). Az
imádat ebből a szóból van fordítva. Hogy Krisztus esetében
melyik értelmezés helyes, magából a szóból nem dönthető el,
mivel jelent Istennek kijáró imádatot (Máté 4:9-10; János
4:20-24; 1Korinthus 14:25; Jelenések 4:10; 5:14; 7:11; 11:1,16;
14:7; 15:4; 19:4,10; 22:8-9), és embereknek adható hódolatot is.
(Jelenések 3:9; Máté 18:26)
Ami
eldönti a kérdést, az a proszkünétész (imádók-4253) szó,
amely egyértelműen
az Atyához kapcsolja az imádatot. (János
4:23) Krisztus imádására így nincs bibliai alap,
ennélfogva azAtya
imádata az egyedül igaz és elfogadható imádat a Krisztus által –
nem pedig az Atya és a Fiú és a szent szellem hármasságának
imádata. Krisztusnak csupán hódolat adható. (Máté 8:2; Lukács
24:52; János 9:38; Zsidók 1:6)
Az eukhariszteó (hálaadás-2168). Imádságban mindig
Isten felé, és soha nem Jézus felé szól! Kapcsolódási helyei:
Jézusé (Máté 15:36; 26:27; János 11:41); farizeusé (Lukács
18:11); Pálé (Cselekedetek 27:35; 28:15; Róma 1:8; 7:25;
1Korinthus 14:18; Efézus 1:16-17; Filippi l:3; Filemon 4); a
keresztényé (Róma 14:6; 1Korinthus 14:17; Kolossé 1:12; 3:17);
Páléké (2Thessalonika 1:3; 2:13); a véneké (Jelenések
11:17). (Hálát
érezni vki iránt, köszönetet mondani). Pál
és a gyülekezet köszönete Aquilának és Priscillának (Róma
16:4); A Lukács 17:15-18-ban a leprás arcra borult Jézus lábainál,
hálát adott (köszönetet mondott), de a dicsőséget Istennek
adta.
Az eukharisztia (hálaadás,
ha Istennek szól, az imádat egyik formája-2169), nem Jézus
felé irányul. Kapcsolódási helyek: A nyelveken szólóé
(1Korinthus 14:16); a hívőké (2Korinthus 9:11-12; Filippi 4:6;
Kolossé 4:2-3; 1Thessalonika 3:9; 1Timótheus 4:3-4); teremtményeké
és angyaloké (Jelenések 4:9; 7:12). (Hálás
érzület, ha embernek szól), Félix,
júdeai tiszttartó felé. (Cselekedetek 24:3)
Az anthomologeomai (hálát
ad-437); csak
Istennek. (Lukács 2:38)
A kharisz (hála,
melyet a kegyelem vált ki – 5385). Lehet
ima része, de lehet csupán a hála érzése, - ima nélkül.
Kapcsolódási helyek: hála érzés (Lukács 17:9); hála Istennek
(Róma 6:17; 1Korinthus 10:30; 15:57; 2Korinthus 2:14; 8:16; 9:15);
hála Istennek a Jézus Krisztus által (Róma 7:25); hálás
(kharisz)
szívvel
énekelni Istennek (Kolossé 3:16); hála érzése Krisztus felé
(1Timótheus 1:12); hála érzése Isten felé (2Timótheus 1:3).
Az ekhó (bírni,
birtokolni valamit, van neki valamije, hálás vki iránt, a hála
birtoklása, van hálája-2192). Nem
imában való hálaadásról van szó. Kapcsolódási helyek: a
szolga felé (Lukács 17:9); Pál hálája Krisztus felé (1Timótheus
1:12); Pál hálája Isten felé. (2Timótheus 1:3) Lásd. Varga
Zsigmond J. Újszövetségi görög-magyar szótár, 402.old. Kiadó:
Református Zsinatiroda Sajtóosztálya, Budapest., 1992.)
A deészisz (könyörgés-1162),
csak Istenhez, Jézushoz sehol, hisz földi szolgálata alatt ő is
Istenhez könyörög. Kapcsolódási helyek: Zakariásé (Lukács
1:13); Annáé (Lukács 2:37); János tanítványaié (Lukács 5:33);
a hívőké (Cselekedetek 1:14; 2Korinthus 9:14; Efézus 6:18;
Filippi 1:19; 4:6; 1Timótheus 2:1); Pálé (Róma 10:1; Filippi 1:4;
2Timótheus 1:3); az özvegyasszonyé (1Timótheus 5:5); Jézusé
(Zsidók 5:7); az igaz hívőké (Jakab 5:16; 1Péter 3:12).
Az aiteó (kérés-154) nem
jelent feltétlenül imában való kérést! Jézus mondja a János
14:14-ben: „Ha
kértek engem (με) a
nevemben, én azt megcselekszem.” Amikor
Zebedeusék kértékJézust,
nem imádkoztak hozzá. (vö. Máté 20:20,22) A szamáriai asszony
kérése sem ima lett volna. (János 4:10) Bárki kérheti Jézus
segítségét anélkül, hogy azt imádkozás keretében tenné,
ugyanakkor az Istenhez intézett ima is tartalmazhat kérést.
(vö.erótaó)
Az aitéma (kérés-155). Isten
felé hálaadással. (Filippi 4:6; 1János 5:15); a zsidóké
Pilátustól. (Lukács 23:24)
Az erótaó (kérés,
kérdezés -2065). Lehet
imában vagy azon kívül. Jézustól kértek – ima nélkül (Máté
15:23; Márk 7:26; Lukács 4:38; 7:3; 11:37; János 4:31,40); Jézus
kérése: (Lukács 5:3); Jézus imában való kérése az Atyától:
(János 17:9,15,20); zsidók kérése Pilátustól (János 19:31);
arimátiai Józsefé (János 19:38); a sántáé (Cselekedetek 3:3);
a nem zsidóké (Cselekedetek 10:48); a hadbíráké (Cselekedetek
16:39); Pálé (Cselekedetek 23:18; Fillippi 4:3); a testvéré
1János 5:16b); Jánosé (2János.5).
A deomai (könyörgés,
kérés-1189). Istennel
kapcsolatban lehet az ima része, egyébként nem feltétlenül
imáról van szó. Kapcsolódási helyek: Istentől (Máté 9:38;
Lukács 10:2; 21:36; Cselekedetek 4:31; 8:22,24; 10:2; Róma 1:10;
1Thessalonika 3:10); Jézustól (egyik sem ima része: Lukács 5:12;
8:28,38; 9:38); Jézus könyörgése (Lukács 22:32); a
tanítványoktól (Lukács 9:40); Fülöptől (Cselekedetek 8:34); az
ezredestől (Cselekedetek 21:39); Agrippától (Cselekedetek 26:3); a
korinthusiaktól (2Korinthus 5:20; 10:2); Páléktól (2Korinthus
8:4); a galataiaktól (Galata 4:12).
A parakaleó (kérés,
szólítás, stb. – 3870). Istennel
kapcsolatban lehet imának a része, egyébként nem tartozik az
imához. Kapcsolódási helyek: Jézusé (Máté 26:53); Pálé
(2Korinthus 12:8); Jézustól való kérés (Máté 8:5, 31, 34; Márk
1:40; 6:56); szolgák egymás közt (Máté 18:29); atya a fiát
(Lukács 15:28); kérés Páltól (Cselekedetek 16:9; 21:12);
Félixtől (Cselekedetek 24:4); Fesztusztól (Cselekedetek 25:2);
Isten kérése (2Korinthus 5:20); Titusztól való kérés.
(2Korinthus 8:6)
Az exomologeó (vallást
tenni, dicsérni, azzal, hogy hitet tesz vki mellett-1843). Lehet
ima, de nem feltétlenül az. Kapcsolódási helyek: bűnmegvallás,
nem ima (Máté 3:6; Márk 1:5; Cselekedetek 19:18; Jakab 5:16);
Isten megvallása, önmagában nem ima, bár lehet Isten felé
intézett ima része (Róma 14:11); Krisztus megvallása, önmagában
nem ima (vö. Cselekedetek 2:32; 17:3; Róma 10:9-10), bár lehet
Isten felé intézett ima része. (Fillippi 2:11); Jézus dicsőíti
az Atyát, hitet tesz mellette, lehet ima, vagy annak része. (Máté
11:25; Lukács 10:21; Róma 15:9; vö. Zsoltárok 18:50, Károli f.)
A (h)omologeó (vallást
tenni-3570), nem
ima részeként. Kapcsolódási helyek: Jézus vallástétele
embereknek (Máté 7:23); Jézus vallástétele az Atyának, lehet
akár ima része is (Máté 10:32b; Jel 3:5); emberek vallástétele
Jézusról (Máté 10:32; Lukács 12:8; János 9:22; 12:42; Róma
10:9-10; 1János 2:23; 4:15); a bűn megvallása (1János 1:9, nem
mondja, hogy imában és Krisztusnak, - Varga Zsigmond
szerint: „Isten
ítélőszéke előtt”-
i.m 680. old.); Isten nevének megvallása, dicsérete. (Zsidók
13:15)
A (h)omologia (a
hit megvallása, hitvallás-3571). Nem
imáról van szó. Kapcsolódási helyek: Krisztus megvallása
(2Korinthus 9:13; Zsidók 3:1; 4:14); a reménység megvallása
(Zsidók 10:23); a hit megvallása. ( 1Timótheus 6:12)
Az epikaleó (segítségül
hív, tanúnak hív, jogi nyelven fellebbez vkihez-1941). Isten
nevének segítségül hívása leginkább imában történik (vö.
1Királyok 18:24,36-37), de előfordul Istenre való hivatkozás is –
ima nélkül: „tanúm
az Isten” (2Korinthus
1:23). Krisztus nevének segítségül hívása viszont nem hozzá
intézett imát jelent, hanem reá való hivatkozást (vö.
Cselekedetek 4:30; Zsidók 7:25), ill. közvetlen megszólítást.
(vö. Máté 15:25; Márk 9:22,24)
Kapcsolódási
helyek: Isten nevének segítségül hívása (Cselekedetek 2:21, vö.
Jóel 2:32; Róma 10:12-14; 2Korinthus 1:23); Krisztus nevének
segítségül hívása (1Korinthus 1:2; Cselekedetek 9:14,21; 22:16);
István közvetlenül szólította meg a felemelt és megdicsőült
Úr Jézust, amikor segítségül hívásával megvallotta őt
(kinyilvánította a benne való hitét), mint aki képes őt
(szellemét) elfogadni, van joga felette kedvező ítéletet hozni.
(Cselekedetek 7:59) Ez után borult
szólásra Isten elé, a Máté 5:44-ben olvasható tanítás
szellemében: 'imádkozzatok üldözőitekért'.
A
gyülekezet Istenhez intézett imájában Jézust vallotta meg,
amikor reá hivatkozott, hogy Isten általa ad jeleket és
gyógyítást. (Vö. Cselekedetek 4:30) Ilyenkor Jézus személyének
elismerése valósul meg, annak elfogadása, hogy Jézus az Istentől
küldött Messiás, akiben van az üdvösség, a benne való hit,
megvallás és követés által.
A
kifejezés előfordul még Pálnak a császárra való
hivatkozásánál, akit segítségül hívott (magasabb törvényes
fórum közbelépését kérte ügyében), ami mutatja, hogy adott
esetben egy keresztény bírósághoz fordulhat jogai
érvényesítéséért vagy védelemért - (de sohasem hittestvérei
ellen - 1Kor 6:6); vö. Cselekedetek 25:11-12,21; 26:32; 28:19.
A boétheó (esedezik,
segítséget kér-997). Közvetlen
megszólítás, nem ima. Kapcsolódási helyek: Jézushoz (Máté
19:25; Márk 9:22,24); Pálhoz (Cselekedetek 16:9); izraelitákhoz
(Cselekedetek 21:28); a segítés ténye. (2Korinthus 6:2; Zsidók
2:18; Jelenések 12:16)
Az eulabeia (kegyesség,
istenfélelem-2124). Krisztus-félelem,
mint olyan – nem létezik! Az Isten félelem mögött mindig az
Atya, Jehova félelme van. (Zsidók 5:7; 12:28)
Az eulabeomai (istenfélelmet
érző-2125).
Csak az Istent tisztelő Nóéval fordul elő. (Zsidók 11:7)
Az eulabész (kegyes,
istenfélő-2126). Krisztusról
nincs említés. Kapcsolódási helyek: (Lukács 2:25; Cselekedetek
2:5; 8:2; 22:12); Krisztust a kereszténység valóságos Istennek
tartja, - ezzel ellentétben és ezt cáfolandó
az istenfélő kifejezést
az Újszövetség sehol nem hozza kapcsolatba Jézussal, holott, ha
valóban Isten volna (olyan egyedülálló módon, mint az Atya, vö.
1Kor 8:6; Róma 11:36), akkor ennek reá is vonatkoznia kellene,
csakhogy nem vonatkozik sehol!
Az eulogeó (áld,
áldott-2127). Krisztus
áldottsága nem bizonyíték a hozzá intézett ima jogosultságához.
Kapcsolódási helyek: Istent (Lukács 1:64; 2:28; 24:53; Jakab 3:9);
embereket (Lukács 1:28; 24:50; Zsidók 6:14; 7:1,6; Lukács 6:28;
Róma 12:14; Cselekedetek 3:26; Efézus 1:3); Krisztust (Máté 21:9;
23:39; Lukács 13:35; János 12:13). Hálát ad Istennek. (Máté
14:19; 26:26; Márk 6:41) Áldás mondás/dícséret felajánlás
(1Korinthus 4:12; 14:16; 1Péter 3:9); áldott királyság (Márk
11:10); kenyér és halak (Márk 8:7; Lukács 9:16); áldás pohara.
(1Korinthus 10:16)
Az eulogétosz (áldott-2128), csak
Istennel van kapcsolatba hozva. Kapcsolódási helyek: Márk 14:61;
Lukács 1:68; Róma 1:25; 9:5; 2Korinthus 1:3; 11:31; Efézus 1:3;
1Péter 1:3. A kereszténység egyik nagy tévtana, hogy a Róma
9:5-öt Krisztusra alkalmazza, holott az összes többi idézet se
vele kapcsolatos, akkor az miért szólna róla? [Lásd még: a Róma
9:5 „mindeneknek felett (epi
pantwn) örökké
áldandó Isten”-ről
beszél, az Efézus 4:6 pedig azt mondja: „Egy
az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknekfelette (epi
pantwn) van.”
Kettő mindenek felett lévő Isten
pedig nem létezik, hanem csak egy, Akiről azt olvassuk Zsidók
6:13-ban: „Mert
az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem
esküdhetett nagyobbra, önmagára
esküdött.”
Tehát
egyetlen Isten van, Akinél nincsen nagyobb, ez pedig az Atya,
Aki feje a
Krisztusnak. (vö. 1Kor 11:3) Nem véletlenül mondta Krisztus, hogy
az Atya nagyobb nála.
(Vö. Ján 14:28; 10:29) És nem csak azért nagyobb,
mert Krisztus éppen emberi formában volt, és azért mondta (ahogy
a háromsághívők önkényesen kitalálják), hanem mert egyedül
Ő önmagából valóLény, egyedül
Neki van öröktől fogva való önélete (vö.
Zsolt 90:2),
Ő az egyetlen élő valóság,
minden egyéb élet már csakfenntartott élet,
Kívüle minden más élet már csak éltetett élet,
a Fiúé is. (vö. Ján 5:26)
[Nem
véletlenül fogalmaz Jézus a Máté 12:42 szerint úgy,
hogynagyobb van
itt Salamonnál. Hiszen ennek csak akkor van értelme, ha nem Ő az
Isten, mert értelmetlen dolog lenne azt bizonygatni, hogy az Isten
nagyobb, mint az ember, amikor ez nyilvánvaló, kézenfekvő,
magától értetődő (evidens). Hanem akkor van értelme, ha
Krisztusnak nagyobb bölcsesség,
dicsőség, hatalom és rang adatott Istentől, mint Salamonnak.]
Az eulogia (áldás-2129). Krisztus
áldása nem bizonyítja, hogy őhozzá imádkozni kellene, hiszen
emberek is részesülnek ugyanilyen áldásban. Kapcsolódási
helyek: Krisztus evangéliuma áldása (Róma 15:29); áldás
Krisztusnak, ami nem jelenti azt, hogy istenítették (Istennel, az
Atyával azonosították) volna őt a mennyben, hiszen a földön is
csupán prófétának tartották, aki cselekedetben és szóban
hatalmas volt az Isten
előtt (Jelenések
5:12;13; vö. Lukács 24:19); Istent áldani (Jakab 3:10; Jelenések
7:12); Isten áldása (Efézus 1:3; Zsidók 6:7; 1Péter 3:9); áldás
pohara (1Korinthus 10:16); hála-áldozat/adomány-ajándék
(2Korinthus 9:5); Ábrahám áldása. (Galata 3:14)
Az eukhé (kívánság,
könyörgés, fogadalom, imádkozás-2171).Nincs
kapcsolatba hozva Krisztussal. Előfordulási helyek: Hitből fakadó
imádság Isten felé (Jakab 5:15); Pál kegyességi, fogadalmi
felajánlása. (Cselekedetek 18:18; 21:23)
Az eukhomai (kívánság,
könyörgés, imádkozás-2172).
Jézussal nincs kapcsolatba hozva sehol. Kapcsolódási helyek:
imádságban kérni Istentől (2Korinthus 13:7,9); kívánság
Istentől (Cselekedetek 26:29); kívánság (Cselekedetek 27:29; Róma
9:3; 3János 2); imádkozni másokért. (Jakab 5:16; vö. 14-15)
A paraklészisz (vigasztalás,
könyörgés, buzdítás, intés-3774).Előfordulási
helyek: A „minden
vigasztalás Istene” nem
Krisztusra vonatkozik. (Róma 15:5; 2Korinthus 1:3-7); Isten és
Krisztus vigasztalása (2Thessalonika 2:16); vigasztalás ( Lukács
2:25; 2Korinthus 7:4,7,13; Filemon 7; Zsidók 6:18); a szent szellem
vigasztalása (Cselekedetek 9:31); az írások vigasztalása (Róma
15:4); intés (Cselekedetek 13:15; 15:31; 1Korinthus 14:3; 2Korinthus
8:17; Filippi 2:1; 1Thessalonika 2:3; Zsidók 12:5); buzdítás.
(1Timótheus 4:13; Zsidók 13:22)
A paraklétosz (pártfogó,
közbenjáró, segítő-3775). Nincs
buzdítás a hozzá való imára. Kapcsolódási helyek: első
vigasztaló (közbenjáró-segítő) Krisztus (1János 2:1); más
vigasztaló a Krisztus helyett küldött szent szellem (János
14:16,26; 15:26; 16:7); > vö. Istentől lehet kérni szent
szellemet, és azt bárki kaphat, aki kér. (Lukács 11:13)<
Az enteuxisz (közbenjárás-1783). Nem
Krisztushoz kapcsolódik. (Vö. 1Timótheus 2:1; 4:5)
Az entüngkhanó (közbenjár-1793). Nem
Krisztushoz való könyörgésről van szó, hanem Krisztusnak értünk
való közbenjárásáról. Kapcsolódási helyek: (Róma 8:34;
Zsidók 7:25); a szent szellemről (Róma 8:27); Illésről (Róma
11:2); a zsidókról. (Cselekedetek 25:24)
A doxa (dicsőség-1391). Sok
minden(ki)re vonatkozik, de a Krisztushoz való imádságot nem
bizonyítja. Kapcsolódási helyek: az Atyáé (Máté 16:27; Róma
6:4); Jehováé (Lukács 2:9; Róma 11:36); Istené Lukács 2:14;
Cselekedetek 7:2; Róma 1:23; Jelenések 4:9,11; 7:12); Krisztusé
(Máté 19:28; 1Korinthus 2:8; Jelenések 5:12-13); Izraelé (Lukács
2:32); Salamoné (Lukács 12:27); embereké (János 5:44); kéruboké
(Zsidók 9:5); korona (1Péter 5:4); Isten fiaié (Róma 8:21);
férfié (1Korinthus 11:7); titoké (Kolossé 1:27);
nap-hold-csillagoké. (1Korinthus 15:41)
A doxadzó (dicsőít, tisztel
vkit-1392). Kedvező,
nagyra becsülő véleményt hangoztat vkről, de nem szükségszerűen
kapcsolódik imához. Kapcsolódási helyek: emberek (Máté 6:2); az
Isten (Máté 9:8; 1Péter 4:11); az Atya (János 14: 13); az Atya
neve (János 12:28; Jelenések 15:4); Jehova szava (Cselekedetek
13:48; 2Thessalonika 3:1); Jézus (János 8:54; Cselekedetek 3:13); a
szolgálat (Róma 11:13); egy testtag (1Korinthus 12:26); Nagy
Babilon. (Jelenések 18:7)
Az euszebia (kegyesség,
istenfélelem, Isten iránti odaadás-2150). Istenfélelem
1Timótheus 2:2; az Isten (és nem Krisztus) iránti odaadás szent
titka. (1Timótheus 3:16) – Ehhez tartozik annak felismerése, hogy
Krisztus Isten akarata szerint töltött be minden reá vonatkozó
igazságot (vö. Máté 3:15); Timótheus istenfélelme (1Timótheus
4:7-8); az istenfélelem tanítása (1Timótheus 6:3; 5-6, 11);
látszata (2Timótheus 3:5). Istenfélelem (Titusz 1:1; 2Péter
1:3,6,7; 3:11); Krisztus az istenfélelemmel kapcsolatos
szövegösszefüggésekben fel sem merül!
Az euszebó (istenfélelőn
élő, cselekvő-2151). Cselekedetek
17:23; 1Timótheus 5:4; (Vö. Cselekedetek 10:2,7)
Az euszebész (hitbuzgó-2152). Az
isteni (nem krisztusi) önátadásban élők megszabadítása.
(2Péter 2:9)
Az euszebósz (kegyesen,
jámboran, istenfélő módon-2153).„Akik
istenfélően akarnak élni Kr.Jézusban” –
és nem fordítva: 'akik krisztusfélően akarnak élni Istenben' -
tehát az istenfélelem nem egyenlő a krisztusfélelemmel, - az
isten-félelem mögött nem Krisztus áll, hiszen nem Krisztus az
Isten, hanem az Atya, JHVH/Jahve/Jehova. (2Timótheus 3:12)
Isten-félelemmel éljünk. (Titusz 2:12)
A pipto (földre
esik, (imádságnál-hódolatnál-hálánál) térdre borul,
leborul-3998). Imádattal
kapcsolatos: (Máté 4:9; 26:39; 1Korinthus 14:25; Jelenések 4:10;
5:14; 7:11; 11:16; 19:4); hódolatnál: Máté 18:26,29; Cselekedetek
10:25); leborul Jézus lábainál (hálaadás/köszönetképpen) a
gyógyulásért (Lukács 17:16; a köszönet még nem jelent
feltétlenül imát – vö. Róma 16:4); énekléskor (Jelenések
5:8); angyal előtt téves indítékból (Jelenések 19:10; 22:8)
A gonü (térdelés-1119). Istennel
kapcsolatban imával (Róma 14:11) párosul. Jézusé (Lukács
22:41); Istváné (Cselekedetek 7:60); Péter Jézus előtti
letérdelésénél nem mondja a szöveg, hogy imádkozott volna
(Lukács 5:8), viszont a Cselekedetek 9:40-ben kifejezetten mondja
(lásd: proszeukhomai-4236). Pálnak
az Atya előtti térdhajlása (Efézus 3:14) visszavezethető az
Istenhez intézett imáira (Cselekedetek 20:36; 21:5), viszont a
Jézus nevére való térdhajlás (Filippi 2:10) azt a megvallást
igényli (Isten és az emberek előtt), hogy Jézus Úr az Atyának,
az Istennek a dicsőségére – de azt nem mondja, hogy ezt imában
kellene Jézusnak megvallani, hanem más esetekben azt olvassuk, hogy
az emberek előtt kell ezt megvallanunk (a benne való
hitünket).Emberekhez
viszont nem imádkozunk! (vö.
Róma 10:9-ll; Lukács 9:26; 12:8-9; 1János 2:23)
Hasonlóképpen
a Jelenések 5:8-13-ban a vének leborulása is dicséretet jelentett
Jézus számára, és a hatalom, gazdagság, bölcsesség, erő,
tisztelet, dicsőség és áldásra való méltóság megvallását,
de az imádatot mégsem neki adták, hanem az Istennek, - ez a
Jelenések egyéb helyei kapcsán egyértelmű. (Lásd: 4:10; 5:14;
7:11; 11:1,16; 14:7; 15:4; 19:4) Végül szó van még a római
katonák csúfolódó térdhajtásáról (Márk 15:19), az ellankadt
térdek fölegyenesítéséről. (Zsidók 12:12), és a Baálnak való
térdhajtásról, ami viszont bálványimádatot feltételez, hiszen
Istennek tartották Baált. (Róma 11:4)
A gonüpeteó (letérdel-1120). A
letérdelés Jézus előtt egyértelmű, de az ima nem. Pl. egy
gazdag, ifjú elöljáró az eléje való letérdelést kérdezéssel
(nem imával) kötötte össze. (Márk 10:17) Egy leprás letérdelve
kérte a gyógyulást (Márk l:40), egy epilepsziás fiú apja
ugyancsak letérdelve kérte, hogy irgalmazzon a fiának. (Máté
17:14) A szöveg nem mondja, hogy itt imádkoztak volna, mint ahogy
pl. Jézus térdre esésénél ez nyilvánvaló volt (vö. Lukács
22:41), vagy Péternél és Pálnál. (Cselekedetek 9:40; 21:5) A
római katonák térdre esése viszont kicsúfolást jelentett. (Máté
27:29)
A proszpipto (leborul-4263). A
Krisztus elé való leborulás (Márk 3:11; 5:33; 7:25; Lukács 5:8;
8:28,47) vajon azt igazolja, hogy ő volt az Isten? Nem, hiszen
ugyanez a leborulás van a börtönőr részéről Pál és Silás
előtt, akik nyilvánvalóan nem voltak azonosak Istennel!
(Cselekedetek 16:29) [De maga Jézus sem azonosította magát
Istennel! Vö. Márk 10:18]
Az óidé (ének-5503). Istennek
(Efézus 5:19; Kolossé 3:16; Jelenések 15:3); Krisztusnak
(Jelenések 5:9) - Dávidnak is énekeltek az asszonyok, de attól az
még nem volt egy Dávidhoz intézett ima, hanem csupán elismerés.
(vö. 1Sámuel 18:6-7) –pszalló (zenél-5467).
Istennek: (Róma 15:9; 1Korinthus 14:15; Efézus 5:19; Jakab 5:13.
vö. Máté 26:30)
Az a(i)dó (énekel-103). Jehovának:
(Efézus 5:19; Kolossé 3:16; Jelenések 15:3; vö. 5Mózes 31:30;
Zsidók 2:12); Jézusnak: (Jelenések 5:9; a vének dicsénekéről
lásd feljebb); a 144 ezer éneke a trón előtt. (Jelenések 14:3)
A
(h)ümneó (himnuszt
énekel-5114). Csak
Isten felé. (Máté 26:30; Márk 14:26; Cselekedetek 16:25; Zsidók
2:12)
A (h)ümnosz (himnusz-5115). Csak
Isten felé. (Efézus 5:19; Kolossé 3:16)
A (h)üpszélosz (magas-5208) írja
Jézusról, hogy az egeknél magasságosabb lett (Zsidók 7:26), - ez
azonban még nem bizonyítja, hogy egy szintre került volna a
Felséges Istennel, Akinek a jobbjára ült a magasságban (Zsidók
1:3), hiszen az neki a feje (1Korinthus 11:3), mert hogy nagyobb
nála! (Vö. János 14:28)
A hüpszisztosz (legfőbb,
legmagasztosabb, legmagasabban lévő-5210). A
szentháromság-egy Isten dogmáját teljességgel megkérdőjelező
kifejezés, - csak Istenre vonatkozik! Viszont Jézusra ugyanígy
kellene, hogy vonatkozzon, ha ő valóságos Isten lenne - (mint a
mindenható Isten 2. személye)? Előfordulási helyek: Máté 21:9;
Mk 5:7; 11:10; Lukács 1:32,35,76; 2:14; 6:35; 8:28; 19:38;
Cselekedetek 7:48; 16:17; Zsidók 7:1)
A megalóprepész (felséges
dolog-3169). Istentől
jön. (2Péter 1:17) Krisztusról nem állít ilyesmit az Ige.
A megalünó (megnagyobbít,
magasztal-3170). Jézus
magasztalása (Filippi 1:20; Cselekedetek 19:17), még nem ima,
hiszen az apostolok is részesek benne. (Cselekedetek 5:13;
2Korinthus 10:15); Istent (Lukács 1:46; Csel 10:46)
A megalószüné (felség-3172). Csak
Istenhez kapcsolódik. (Zsidók 1:3; 8:1; Judás 25) Krisztusról nem
állít ilyesmit az Ige.
Az epaineó (dicsérni,magasztalni-1867). Istent:
(Róma 15:11); embereket. (Lukács 16:8; 1Korinthus 11:2,17,22)
Az aineszisz (dicséret-133). Csak
Isten felé: (Zsidók 13:15)
Az aineó (dicsér-134), csak
Istenről: (Lukács 2:13,20;19:37;24:53; Cselekedetek 2:47;3:8-9; Róm
15:11; Jel 19:5)
Az ainosz (dicséret-136), csak
Isten felé: (Máté 21:16; vö. Zsoltár 8:2; Lukács 18:43)
A szebomai (Istenként
imád/tisztel, istenfélő-4476). Krisztusra
nem vonatkozik. (Vajon miért nem, ha ő az Isten?) Istent (Máté
15:9; Márk 7:7); Isten félése (Cselekedetek 13:43,50; 16:14;
17:4,17; 18:7,13); hamis Isten. (Csel 19:17)
A latreia (Istennek
végzett szolgálat-2999). Jézushoz
nem kapcsolódik. (János 16:2; Róma 9:4; 12:1; Zsidók 9:1,6)
A latreuo (szolgálat-3000) az
USZ-ben a Fiúval nincs kapcsolatba hozva sehol! (vö.
Máté 4:10; Luk 1:74; 2:37; 4:8; Csel 7:7,42; 24:14; 26:7; 27:23;
Róma 1:9,25; Fil 3:3; 2Tim 1:3; Zsid 8:5; 9:9,14; 10:2; 12:28;
13:10; Jel 7:15; 22:3-4; 14:1; Máté 5:8)
A leitúrgosz (szolga-3011). Krisztus
Isten igaz szolgája (Zsidók 8:2), Isten viszont senkinek nem
szolgája, és nem is vett szolgai alakot magára, mint Krisztus.
(vö. Filippi 2:7); Isten szolgái (Róma 13:6; Zsidók 1:7); Pál,
Jézus Krisztus szolgája (Róma 15:16)
A timaó (tisztel,
becsül-4991). Jézus
és az Atya tisztelete (János 5:23) nem imádatot jelent, mert ha ez
így lenne, akkor az Atyának tisztelet helyett imádnia kellene azt,
aki Jézusnak szolgál, ami abszurd. De megbecsülést tanúsít
emberek iránt. (János 12:26); az Atyát tisztelni (Máté 15:8-9;
János 8:49); Jézust tisztelni. (Máté 27:9); embereket tisztelni
(Máté 15:4; Cselekedetek 28:10; 1Timótheus 5:3; 1Péter 2:17)
Timé (megbecsülés,
tisztesség-4992). Istennek
(1Timótheus 1:17; Jelenések 4:9,11; 5:13; 7:12); Jézusnak
(1Timótheus 6:16; Jelenések 5:12-13)b – Jézus magát prófétának,
ember és Isten fiának (soha nem az Istennek!) mondta, akinek
nincs tisztessége a
saját hazájában. (Vö. János 4:44); embereknek. (Zsidók 2:7;
1Péter 2:7, Jelenések 21:26)
A Jelenések
22:20: „Ámen.
Jöjj el, Uram Jézus.” Nem
jelent feltétlenül Jézushoz szóló imát az Ámen szó jelenléte,
hiszen az Ámen szó (imán kívüli) megerősítésre (úgy legyen)
is van használva. (vö. 1Király 1:36; Jeremiás 28:6) Az Ámen szó
isteni kijelentésre válaszul is elhangzik, pl. Jeremiás 11:5-ben,
amely hasonlóképpen (megerősítésként) a hozzájárulás
bizonyságaként hangzik el. A „jöjj” ima
nélkül előfordul pl. Lukács 7:3; János 4:49; 1Korinthus
16:22-ben. A János 3:5-ben Jézus mondja: „Ámen,
Ámen, mondom neked” -
aminek az imához semmi köze. (vö. Vida)
Összegezés: A
fenti 63 görög kifejezés egyike sem támasztja alá, hogy
Jézushoz, mint valóságos (az Atyával egyen-rangú) Istenhez
imádkoznunk kellene. Olyan szöveg nincs a Szentírásban, amely
olyan imát mutatna be Krisztus felé, mint amilyent bemutat az Atya,
Jehova felé. Lásd pl. Salamon, Jézus és a gyülekezet imáját.
(2Krónika 6:14-42; Máté 6:9-13; Cselekedetek 4:24-30)
Az
„aléthinoi
proszkünétai” (igazi
imádók) kifejezés
Jézus szájából hangzott el, aki az Atyához kapcsolta az igazi
imádók imádatát, köv. képpen, aki mást imád az Atyán kívül,
az nem tartozik az igazi imádók közé! (János 4:23) Jézus azokat
tudja megmenteni, akik általa(rá
hivatkozva) járulnak (közbenjáró
által – 1Tim
2:5) Isten
elé,
és nem őeléje (Krisztus elé), mint valóságos Isten elé (hiszen
akkor újabb közbenjáróra lenne szükség, mivelhogy Isten elé
közbejáró nélkül nem lehet menni - János 14:6; Zsidók
7:25)
„Ti
tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk…” (Máté
6:9) – nem pedig: 'mi Anyánk (Mária)', vagy 'mi Urunk (Jézus)',
vagy 'közbenjárónk (szent Antal, meg a többiek)'. Hogy a
kereszténység egyházai NEM
ENGEDELMESKEDNEK Krisztusnak,
bizonyítja, hogy a Biblia alapvető tanítását az imáról nem
értették meg, ennélfogva hamis (nem a bibliai kinyilatkoztatáson
alapuló) vallást gyakorolnak, amikor Jézushoz és más
személyekhez imádkoznak, illetve a hozzájuk való imádságra
buzdítanak!
Az engedetlenségről olvashatunk:
János 3:36; Róma 2:8; 5:19; Zsidók 2:2; 4:6,11; Titusz 1:16; 3:3;
1Péter 3:20; 4:17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése