Mit jelent a szentháromság?

Szentháromság – a kárhozat útja, vagy a megmentés eszköze?

1. Mivel az un. hivatalos /egyházakkal fémjelzett/ kereszténységnek a Szentháromság /egy Istenben három személy; Három-egy Isten/ a legfőbb tantétele, nem csodálkozhatunk azon, hogy úton-útfélen belebotlunk, és mint hitvallást olvashatunk róla, amely mellett teljes meggyőződéssel kiállnak. Azonban ezek az emberek elfelejtkeznek egy rendkívül fontos tényezőről, amelyet a Bibliában olvashatunk, s amelyet bár mindenki olvashat, de a legtöbben mégsem vesznek figyelembe. Mégpedig az emberi értelmezésekkel szemben álló egyértelmű isteni kinyilatkoztatások. Ez pedig az emberi személyiségzavarnak köszönhető, az emberi természet kifejezett gyarlóságának, amelytől indíttatva a saját okoskodásaikat a Szentírás fölé helyezik, ahelyett hogy alázattal elfogadnák azt, ami konkrétan, világosan és egyértelműen le van írva! Előbb nézzük meg hogyan fogalmazzák meg hitvalló szövegüket, utána szembesítsük őket a Szentírás teljes kinyilatkoztatásával, amelyet elhagytak a saját magyarázatuk kedvéért. Íme a szövegük:

2. Mi a Szentháromság? 

Isten, az univerzum alkotója és fenntartója, kinyilatkoztatja magát a Bibliában. A Biblia egyértelműen elmondja nekünk, hogy csak egy Isten létezik. „Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk, az Úr egy” (5.Mózes 6: 4). Ugyanakkor időről időre a Biblia olyan szakaszaival találkozunk, amelyek azt mutatják, hogy Isten több személyből áll. Ezt nekünk nehéz megérteni. Tudnunk kell, hogy ezt nem logikai ellentmondás okozza. Hanem korlátoltságunk miatt van. Az a furcsa, hogy Isten lényének bonyolultsága és szépsége meghaladja megértésünket. Ő Isten és mi emberek vagyunk.

3. Többes szám Istenben

Amikor együtt vesszük azokat a részeket, amelyek Isten sokaságáról beszélnek, akkor látjuk, hogy valójában három személy létezik. Az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten . Ezt hívjuk Háromságnak. A Szentháromság kifejezést a Biblia nem használja. De a koncepció világosan létezik. Ez három személyben egy Istent jelent.

4. Az Ószövetségben különféle versek vannak, amelyek megkülönböztetik az Atya Istent és a Fiú Istent. Világos példa a Zsoltár 110: 1 , ahol Dávid azt mondja: „Az Úr azt mondja az Úrnak…” Mivel Dávidnak, mint királynak nem volt földi ura, itt egy mennyei Úrra kell utalnia, aki különbözik az Urtól. Jézus megerősíti ezt, amikor azt állítja, hogy ez a vers róla szól. És arra utal, hogy Isten fia ( Máté 22: 41-45 ).

5. Más versekben különbséget teszünk az Úr és az ő Lelke között. Például az Ézsaiás 48:16 . „És most az Isten Isten elküldött engem és a Szellemét.” Nyilvánvaló, hogy valakire nem gondolhatunk a szellemén kívül. Ennek ellenére különbséget kell tenni. Már az Ószövetségben olyan verseket találunk, amelyek az Atya Istenre, a Fiú Istenre és a Szentlélek Istenre mutatnak. Tehát a Fiú Isten nem jött létre Jézus Krisztus születésével. Ő örök, csakúgy, mint az Atya és a Lélek. De Jézusban hússá vált.

6. Újtestamentum

Az Újszövetség mindezt sokkal világosabbá teszi. Sok vers tanít minket az Atya Isten istenségéről. Egy példa az 1 Korinthus 4: 8 . „Nekünk van egy Istenünk, az Atya, akitől minden van.” Sok vers tanít nekünk a Fiú Isten istenségéről. Példa erre a Titus 2:13 : „… nagy Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenése.” Sok vers tanít minket Isten, a Szentlélek istenségéről. És egy példa az 1Korinthus 6:11 : „Megigazultak az Úr Jézus Krisztus nevében és Istenünk szellemével."

7. Az Újszövetség több pontján az Atyát, a Fiút és a Szentlélek említik egymás mellett. Olyan módon, hogy nem hagyja kétségessé, hogy egyenlőek Istennel. Ezek tartalmazzák:

• 8. Menjetek tehát, és tegyetek minden nemzetet tanítvánnyá. Kereszteljétek őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében ” ( Máté 28:19 ).
• 9. „Ezt a Jézust Isten felnevelte, és ennek mindannyian tanúi vagyunk. Ezért Isten jobb kezével felmagasztalva, és az Atyától megkapta a Szentlélek ígéretét. Ezt kiöntötte, amelyet ti magatok is láttok és hallotok ” ( ApCsel 2: 32-33 ).
• 10. „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége mindnyájukban ...” ( 2Korinthus 13:14 ).
• 11.  „… Az Atya Isten előzetes ismerete szerint, a Lélek megszentelésében. Jézus Krisztus iránti engedelmességért ” ( 1 Péter 1: 2 ).

12. Mindháromra szükségünk van

Tehát Isten kinyilatkoztatja magát a Bibliában mint Atya Isten, a Fiú és a Szentlélek. Mindannyiunknak szükségünk van rájuk. Az Atya Isten a mi alkotónk. A Fiú Isten a mi megmentőnk. És a Szentlélek Isten megszentel minket. És amikor nem tudjuk teljes mértékben a fejünket egy háromszintes Isten fogalmába helyezni /felfogni/, akkor csak dicséretet mondjunk:

Szent, szent, szent! Mindenható Úr!
Kora reggel énekünk felemeljük hozzád;
Szent, szent, szent, irgalmas és hatalmas!
Isten három személyben, áldott Háromság!

https://www.biblword.net/what-is-the-trinity/

13. Kritikai észrevételek a Szentírás kinyilatkoztatása alapján

A legnagyobb probléma ezzel a szöveggel az, hogy EGYÉRTELMŰ BIBLIAI KIJELENTÉSEKET NEM VESZ FIGYELEMBE, HANEM EMBERI ÉRTELMEZÉSEKET ÁLLÍT AZOKKAL SZEMBE, VAGYIS A SAJÁT EMBERI MAGYARÁZATÁT AZ IHLETETT KIJELENTÉS FÖLÉ HELYEZI! Neki fontosabb amit az ember mond a Szentíráson kívül, mint amit az Isten mond a Szentíráson belül. Merné ezt valaki az Isten szemébe mondani – aligha, mégis megteszik, ahogy a példa mutatja!

>Ahol az emberi értelmezést fontosabbnak tartják,

ott Istent nem hagyják szóhoz jutni!<

Figyeljük meg az emberi értelmezés előtérbe helyezését az egyértelmű isteni kinyilatkoztatással szemben. Elsőként idézi:

„Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk, az Úr egy.” (5.Mózes 6:4)

14. Ez egyértelmű kifejezés, látszólag nem lehet félreérteni vagy félremagyarázni. A háromsághívő cikkíró maga is mondja: „A Biblia egyértelműen elmondja nekünk, hogy csak egy Isten létezik.” Emeljük ki azt a szót, hogy egyértelműen, mert az is! Rajta kívül más Isten nem létezik. [Most azzal ne foglalkozzunk, hogy itt az „egy” /achid/ szót egyébként a háromsághívők többesszámú egységként értelmezik /nem numerikus, számszerű értelemben vett egyként/, hanem mint férfi és nő egy testet alkot, itt az Atya és Fiú alkotna egységet, amibe persze a Szentlelket is beveszik, azzal kibővítik. És mivel ezzel az egység-fogalommal nem foglalkozik, most mi se foglalkozzunk vele, majd csak a kommentár végén. /Egyébként pl. a Prédikátor 4:9-12-ben ötször szerepel az echad szó, és mindenhol számszerűen egyet jelent a kettő, sőt a hárommal szemben!/]

15. Tehát megállapítja, hogy csak egy Isten létezik, ami nem értelmezés, hanem kinyilatkoztatás, és ez adja /adná/ meg az alapot a további megértéshez. Ezzel szemben így folytatja:

16 „Ugyanakkor időről időre a Biblia olyan szakaszaival találkozunk, amelyek azt mutatják, hogy Isten több személyből áll.”

17. Vagyis elkezdi előtérbe helyezni a saját értelmezését, amit csak azon az áron tud kivitelezni, hogy ellentmondást /vagy többértelműséget/ tulajdonít az előbb idézett Istentől származó kinyilatkoztatásnak, csak éppen nem mondja ki, de amit mond, abban benne van, hogy ezt gondolja!

18. Ez már óriási probléma, hogy nem marad meg annál, ami egyértelmű, hanem emberi okoskodásba kezd, és az okoskodásához olyan írásszövegeket keres /és látszólag talál/, amiket fel tud használni a saját értelmezéséhez – még azon az áron is, hogy ezek az értelmezések szemben állnak a már korábban olvasott és megértett egyértelmű isteni kinyilatkoztatással!

19. Tehát elkezdi értelmezni a Bibliát a saját okoskodása szerint, aminek a lényege, hogy Isten több személyből áll. Egyébként ilyet a Bibliában sehol nem olvashat mint egyértelmű kinyilatkoztatást, de ez abszolút nem zavarja, mert már a saját értelmezését előtérbe helyezte, és elhagyta a Biblia egyértelmű kijelentéseinek talaját, de ezt maga sem vette észre. [Hanem azért vagyunk mi, figyelmes kívül állók, hogy ezt észrevegyük!]

20. Itt elkezd Isten lényegének bonyolultságával takarózni, hogy eladhassa amit mond, vagyis emészthetőbbé tegye a saját egyéni értelmezésének fonákságát, egyértelmű fogyatékosságát. Ugyanis amikor azt mondja a Biblia, hogy egy Isten van, abban benne van a lényegének a bonyolultsága is, azt nem tárgyalja külön, hogy a megértésünket jól megzavarja. Viszont a háromsághívő már elkezdi emlegetni ezt az általa fontosnak tartott szempontot, hogy a gondolatmenetének súlyt adjon, hogy az mennyire indokolt. [Egyébként semennyire, az 5Mózes 6:4 azért nem is tér ki rá, mivel hogy egyetlen Isten van, a szövegből ezt mindenki világosan megértheti!]

21. A következőkben már olyan filozófiai megállapítást tesz, amit a Biblia sehol nem tesz, de ez őt abszolút nem zavarja: „Amikor együtt vesszük azokat a részeket, amelyek Isten sokaságáról beszélnek, akkor látjuk, hogy valójában három személy létezik.”

22. Azt mondja, hogy együtt vesszük. Vagyis ő veszi együtt, az együtt vevés az ő egyéni értelmezése, de ez teljesen evidens, mert nem azt mondja, hogy Isten veszi együtt, vagy Jézus Krisztus veszi együtt, vagy akármelyik ókori próféta vagy apostol veszi együtt azokat a részeket, amikből kihámozza a három személyiséget, hanem ő, aki olvassa a Biblia egyértelmű kijelentéseit. Ugyanakkor azt is olvassa, amiket értelmezni szükséges, de már az értelmezést az egyértelmű ihletett kijelentések fölé helyezi, mivel egyértelmű ihletett kijelentések sehol nem mondják, hogy Isten három személyben létezik. Ez azonban őt abszolút nem zavarja, mivelhogy nem az egyértelmű kijelentésekhez ragaszkodik, hanem azokat a saját egyéni okoskodásaival megfejeli. Ezt világosan látjuk, fogjuk látni és világosan ki fogjuk mutatni a továbbiakban!

23. Így folytatja: „ A Szentháromság kifejezést a Biblia nem használja. De a koncepció világosan létezik.”

24. Na itt már bukás van, mert elhagyta a Szentírás ihletett kijelentéseinek talaját, és emberi filozófiát tett az Isten egyértelmű ihletett kijelentésének a helyébe. Nyilvánvalóan teljesen szembe megy azzal, amit az 5Mózes 6:4 mond, mert ha e két kijelentést egymással szembe helyezzük, vajon melyik az ihletett és melyik nem? Ha már valaki ezt nem érti meg, akkor mit várhatsz tőle a továbbiakban? Szemrebbenés nélkül a saját értelmezéseit az egyértelmű isteni kinyilatkoztatás fölé fogja helyezni, és még csak észre sem veszi magát, hogy milyen módon csalja meg az Isten Igéjét! Mert bizony megcsalja, mint majd a továbbiakban még inkább látni fogjuk!

25. A következőkben fölhozza a Zsoltárok 110:1-et és a Máté 22:41-45-ig, amelyben megállapítja, hogy Jézus Krisztusról van szó, aki Dávid Ura, és akihez az Úr szólt, hogy üljön a jobbkeze mellé... Itt tudni illenék, hogy a héber szövegben a JHVH tetragrammaton van, ez az az Úr, aki az 5Mózes 6:4 szerint egy Isten /akit fordítanak Jahvénak is meg Jehovának is/, és Aki szólt a Dávid Urához, vagyis Jézus Krisztushoz, aki Neki a Fia. Tehát Jehova az egy Isten szólt a Fiához, Jézus Krisztushoz.

26. Na most ide beteszi azt a szöveget: „Az Ószövetségben különféle versek vannak, amelyek megkülönböztetik az Atya Istent és a Fiú Istent.” Kérdezzük már meg, hogy a „Fiú Isten” kifejezést honnan akasztotta le, mivel sehol nem olvastuk az eddig felhozott bibliai kijelentések között /és ezután sem fogjuk/, márpedig minket az érdekel, amit a Biblia tanít, és nem az, amit a bibliai szövegeket megerőszakoló, azt kiforgató, azt felülbíráló filozófusok tanítanak!

27. Aztán van itt egy elismerés, ami egyébként teljesen evidens, mégpedig hogy Jézus az Isten Fia. Erről még lesz szó, hogy mit jelent Isten Fiának lenni, ami egy rendkívül fontos bibliai bizonyíték, amint majd látni fogjuk.

28. A továbbiakban idézi Ézsaiás 48:16-ot, ezzel a szöveggel: „Más versekben különbséget teszünk az Úr és az ő Lelke között... „És most az Isten Isten elküldött engem és a Szellemét.” Nyilvánvaló, hogy valakire nem gondolhatunk a szellemén kívül. Ennek ellenére különbséget kell tenni.”

29. Ő azt mondja különbséget tesz, ámbár valakire nem gondolhatunk a szellemén kívül, vagyis valakinek a szelleme az ővele azonos, ennek ellenére különbséget kell tenni. Na és ki mondja neki, hogy különbséget kell tenni? Honnan veszi? Nyilvánvalóan a saját értelmezésének a kútfőjéből. Tehát az ő értelmezése az, amivel magyaráz dolgokat, még azokat is, amik egyértelmű kijelentések, és nincs szükség a külön értelmezésükre. Ott van 5Mózes 6:4: „JHVH, a mi Istenünk egy,” Erre mondja, hogy különbséget kell tenni, az egy Isten és a szelleme között /ami egyébként szerinte is Ővele azonos/, és erre lyukad ki:

30. „Ószövetségben olyan verseket találunk, amelyek az Atya Istenre, a Fiú Istenre és a Szentlélek Istenre mutatnak.”

31. Tehát az egyértelmű kijelentésből, hogy JHVH egy Isten, eljutott az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenhez. Annak alapján, hogy Jézus az Isten Fia, és hogy JHVH elküldte az Ő szellemét, ami Ővele azonos. Vagyis egy teljesen emberi értelmezést hámozott ki abból, hogy egy Isten van, akinek a Fia Jézus Krisztus, és hogy a JHVH elküldte az Ő szellemét. Ez nem elég neki, nem marad meg a bibliai kinyilatkoztatás talaján, hanem szerinte olyasmire mutat a Biblia, amit sehol nem olvashat a Bibliában, hogy: Atya Isten, Fiú Isten, Szentlékek Isten. Na és melyik vers mondja ezt? A már idézett 5Mózes 6:4, vagy a Zsoltárok 110:1, vagy a Máté 22:41-45, vagy Ézsaiás 48:16? Egyik sem mondja! De mit mond ő?

32. „A Szentháromság kifejezést a Biblia nem használja. De a koncepció világosan létezik.”

33. Na és kinek az agyában létezik a koncepció, aki az istentől ihletett kijelentésekre építi a hitét, vagy aki a saját értelmezéseire? Csakis az utóbbinak az agyában, aki szemrebbenés nélkül olvassa ki a Bibliából, amit ki akar olvasni, mert egyébként ha nem akarná kiolvasni, elég volna neki az, ami konkrétan, egyértelműen le van írva, Istentől ki van nyilatkoztatva. De akkor nem létezne a Szentháromság-féle koncepció, ami meg létezik. Na és hol létezik? Nem a Bibliában létezik, hanem az egyértelmű bibliai kijelentéseket felülbíráló spekulánsok agyában, akik a saját érzelmezéseiket az egyértelmű Istentől ihletett kijelentések fölé helyezik!

34. Ezek után rátér az Újtestamentumra és idézi 1Korinthus 8:6-ot: „Nekünk egy Istenünk van, az Atya...” Ez teljesen megegyezik 5Mózes 6:4 kijelentésével, mely szerint Isten, a JHVH egy Isten /sem nem kettő, sem nem három, stb./ Mivel ez isteni kinyilatkoztatás, tudnia kellene, hogy ezzel ellentétes szöveg a Bibliában nem létezhet, máskülönben össze-vissza beszélne a Biblia, és nem jelenthetné az Igazság és az abszolút követendő Minta tekintélyét. Ennek ellenére mit csinál? Olyan bibliaverseket keres, amik a saját értelmezése szerint ellene mondanak az Isten korábban kijelentett egyetlenségének. És szerinte meg is találta, és már idézi is, ami ennek megfelel a saját értelmezésében:

35. „… nagy Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenése.” (Titusz 2:13)

36. Mit csinál? A koncepció szerint az itt lévő idézetet - „Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését;” - összemossa, és a nagy Istent azonosítja Jézus Krisztussal, mintha a Jézus Krisztus dicsőséges megjelenése nem foglalná magában a nagy Isten dicsőségének a megjelenését. Akkor mit szól pl. ehhez az Igéhez?

37. „Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.” (Lukács 9:26)

38. Itt a dicsőség az Atya dicsőségére, a Fiú dicsőségére és a szent angyalok dicsőségére vonatkozik, akkor a Titusz 2:13 miért azonosítaná Jézus Krisztust a nagy Istennel a dicsőség megjelenése kapcsán, csak mert az mindkettőre vonatkozik?! Nyilván a koncepció így kívánja, vagyis az egyéni értelmezés. Hiszen az fontosabb neki, mint az egyértelmű kinyilatkoztatás. Mert hogy erről van szó!

39. Megfigyelhetjük, hogy a háromsághit egyik jellemző kritériuma az azonosítási szándék, amennyiben ki akarják mutatni az isteni azonosságot, de nem csupán azon értelmezés szerint, hogy egységben van az Atya a fiúval /mint ahogy a hívők is részesei ennek az egységnek – lásd János 17:11/, hanem esetükben ugyanarról az Istenről van /lenne/ szó, csak más személyben. Itt aztán nyelvtani szabályosságot ne keressen senki, mert a világnak nincsen olyan nyelve, amely három valóságos isteni személyt egyazon Istennel azonosítana, és ezt érthetően ki is tudná fejezni bármilyen értelmes szóval. Mert az a szó: szentháromság, csak addig értelmes, amíg nem ért alatta három valóságos Istent, Aki mégis egy. Mert itt az értelmes emberi gondolkodás csomóra van kötve, a teljes elméből /vö. Máté 22:37/ való istenszeretet ki van iktatva, nem véletlenül nem használja a Szentírás ezt az ember által kitalált műszót, ami nem csak hogy nem ihletett kifejezés, de általános emberi gondolkodás szerint is értelmezhetetlen.

40. A továbbiakban fölhozza az 1Korinthus 6:11-et: „Pedig néhányan ilyenek voltak közületek is. Isten azonban megtisztított, a maga számára elkülönített, és elfogadott benneteket az Úr Jézus Krisztus nevében és Isten Szelleme által.” És ezt a kommentárt fűzi hozzá: „Az Újszövetség több pontján az Atyát, a Fiút és a Szentlélek említik egymás mellett. Olyan módon, hogy nem hagynak kétséget, hogy azok egyenlőek Istennel.” De hogy miben egyenlőek, azt már nem fejti ki, hanem idézeteket keres, amiket nyilvánvalóan értelmezni kell, hogy hogyan értsük. Vajon úgy, ahogy a háromsághit diktálja, vagy ahogy a Biblia kinyilatkoztatja?

41. Mert ha visszamegyünk 5Mózes 6:4-hez: „Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk, az Úr egy.” - akkor az egy Isten állítólagos egyetlensége abszolút érthetetlenné válik, hogy miért mond egyet, amikor az egység valójában három személy közti egyenlőséget jelent. Akkor az Isten kinyilatkoztatása vagy elhallgat valamit, ami a megértés szempontjából fontos lenne, vagy utólag az isteni kinyilatkoztatást nem tisztelők belemagyaráznak valamit az Istenről szóló ihletett kijelentésbe, hogy igazoljanak egy utólag kitalált és a Bibliában sehol meg nem fogalmazott koncepciót.

42. Az „egy”-ség és az „egyenlőség” tudatos manipulációjáról lenne szó? Vajon el lehet adni akármilyen szöveget, mint amit a Biblia valóban tartalmaz, még ha az csupán utólagos magyarázat is, amit bibliaolvasó emberek találtak ki? Ha a Biblia Istentől ihletett, akkor emberi filozófiák sántító magyarázatait nem lehet bibliai kinyilatkoztatásként eladni, még ha a háromsághit követői erre is utaznak, ahogy az ábra mutatja. Ők a következő idézetekkel bizonyítanak, amelyek szerintük alátámasztják álláspontjukat:

43. „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében” (Máté 28:19).

44. „Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. Annak okáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.” (Apcsel 2:32-33)

45. „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.” (2Kor 13:14)

46. „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen.” (1Péter 1:2)

47. Azt mondja, ezek a bibliaversek bizonyítják, hogy az Isten, a Fiú és a szellem között egyenlőség van. Na és ki kételkedik ebben? Csakhogy a háromsághit nem az egyenlőségről szól, hanem az azonosságról! Hogy mindhárom ugyanaz az Isten! És köztük, az azonosságukban semmi különbség nincsen. Holott pontosan ez az a koncepció, amelyet nem tanít a Biblia! És ezt rendkívül fontos kihangsúlyozni, mert ez az igaz imádatot érinti, amelyben semmiféle emberi koncepciónak helye nincs és nem is lehet! Vagy hogyan gondolják a háromsághívők, hogy egy utólagos koncepcióval operálnak, és a koncepciójuknak alárendelik az összes általuk idézett bibliaszöveget?

48. Mert nézzük csak, hogy az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek a nevében bemeríteni embereket azt jelenti, hogy mindhárom ugyanaz az Isten, vagy ez egy koncepció, amit ebből kiolvasnak? Ha nem mondja a szöveg, hogy mindhárom ugyanaz az Isten, akkor a háromsághit miért mondja? És miért lenne fontosabb a koncepció felfogását felül helyezni a Biblia konkrét kijelentésén? És kinek? Csak mert a kereszténységben magukat igaz keresztényeknek állítók ezt hitvallásként állítják? Az az ő dolguk, de ne hogy már egy emberi tekintéllyel alátámasztott hitvallást kelljen elfogadni igazságnak, annak ellenére, hogy nem isteni kinyilatkoztatásra épül, hanem emberi koncepcióra!

49. Aztán hogy Jézust feltámasztotta az Isten, és az Atyától megnyerte a szent szellemet, az mióta jelenti azt, hogy mindhárom ugyanaz az Isten? Itt pontosan az Istent az Atyával azonosítja, Akitől Jézus megnyerte a szent szellemet. De hogy jön ide, hogy Jézus ugyanaz az Isten, mint az Atya, sőt a szent szellem is? Az Isten feltámasztotta ugyanazt az Istent, aki megnyerte Istentől ugyanazt az Istent, majd ugyanazt az Istent kitöltötte? Vajon ez a koncepció megegyezik azzal, amit 5Mózes 6:4 mond: „Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk, az Úr egy.” Ha JHVH Isten egy Isten, akkor hogy lehet a Jézus Krisztus is a JHVH Isten, meg a szent szellem is JHVH Isten? Na és hol nevezi a Biblia mindhármat egyenként és külön-külön JHVH Istennek? Sehol! Hanem a koncepció ragadtatja magát arra, hogy annak nevezze.

50. A manipuláció azt mondja, hogy az ősi Izrael népének a jelképes férje /Jehova/, és az újszövetség népének a jelképes vőlegénye /Jézus/ ugyanaz az Isten. A kereszténység filozófiája erre megy ki, hogy ezt elhitesse, hogy működik, sőt még hozzácsatolták a szellemet is, és hogy még így is működik, sőt, hogy ez igazán csak így működik. Három az egyben, egy a háromban. Csakhogy a Biblia világosan mutatja, hogy ez abszolút nem működik, mivelhogy ezzel a felfogással teljesen ellentétes kijelentések vannak Istentől ihletve, úgy hogy bukik a filozófia, és buknak vele együtt a koncepciógyártók is. Ha pedig a kereszténység hitvallása bukik, akkor kárhozatra jutnak valamennyien, akik az igaz imádatba belecsempészték a hamis koncepciójukat!

51. A Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a szent szellem közössége /2Korinthus 13:14/ nem menti meg őket, mivel ez a kijelentés nem három valóságos Istenről tesz tanúbizonyságot, hanem Isten szeretetéről /Akiről már olvastuk az /5Mózes 6:4-ben, hogy egy Isten/, azután bizonyságot tesz Krisztus kegyelméről /és nem mondja, hogy Krisztus ugyanaz az Isten/, és bizonyságot tesz a szellemmel való közösségről, de megint nem azt mondja, hogy a szellem ugyanaz az Isten, mint Krisztus ugyanaz az Isten, vagy mint Isten ugyanaz az Isten, vagyis saját maga. Hogy a koncepció ezt olvassa ki belőle, ez a koncepció sajátja, de nekünk nem a koncepció mondja meg, hogy mire hallgassunk, mit kövessünk, hanem amit a Bibliában olvasunk:

52. „Hát nem Istenét kell megkérdeznie a népnek, … Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.” (Ézsaiás 8:19-20, katolikus fordítás)

53. Vagyis a bibliai tanítás és kinyilatkoztatás, és nem holmi emberi koncepció, amit az isteni ihletésű bibliai szövegek befejezése után gyártottak, miután már ki lett jelentve a hitehagyás eljövetele, és a fonákul beszélő emberek megjelenése!

54. „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják.” (Apcsel 20:29-30)

55. Pál apostol eme kijelentése és a hitehagyás megjelenése közötti időben a koncepció még nem ütötte fel a fejét, amit elárul e három történelmi idézet is:

56. „Ez az alapvető hitvallás, az Isten mint Atya, Fiú és Szentlélek, még Róma idejében, tehát körülbelül a 2. évszázad második felében jött létre.” /Dr. H. Berkhof, Egyháztörténet, 2. kiadás, 43. rész/

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

57. „A háromság tana az első dogma, amit az egyház teljes öntudatossággal hozott forgalomba azon terjedelmes hitviták alapján, melyek az első három évszázadot betöltötték.” /Dr. H. Schmidth, Herz. Real. Encikl. 16. kötet/

58. „Az ó-egyház szentháromságtana lényegileg a páli és jn-i teológia kibontása, ha megfogalmazása magán viseli is a korabeli filozófia jegyeit.” /1 Ján. V. rész. Református jub-i kommentár./ 

59. Három történelmi idézet a bibliai háromság állítólagos tanítása ellen. Hogy benne lenne. Meg hogy a korabeli /hellén/ filozófia jegyei alapján. Talán az Isten írott Igéje a görög filozófia alapján határozta meg a hívők számára az igaz imádat alapjait, amit gyakorolniuk kell? Vajon a koncepció idegen tűzét visszük az oltárra, vagy viszik azok, akik méltók a kárhozatra, mert meghamisítják az Isten beszédeit?!

60. „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.” (2Korinthus 2:17)

61. A koncepció idézi még 1Péter 1:2-őt, amelyben szó van az Atya Isten eleve rendeléséről, a szellem megszenteléséről, és a Krisztus vérével való meghintésről, amely az isteni egyenlőséget bizonyítaná a koncepció értelmezése szerint, vagyis hogy három valóságos isteni személy van, amely ugyanaz az Isten lenne, amihez kétség sem fér. Mármint az övék, de nem úgy a miénk. Mert nekünk kétségeink vannak ezen tanítást illetően!

62. A kétség abban is kifejezésre jut, hogy Péter fenti idézetében nem „Atya Isten” szerepel, hanem „theu patrosz”, vagyis ahogy pl. Csia Lajos is fordítja:

63. „akiket aszerint, ahogy Isten, az Atya eleve kiismerte őket, kiválasztottak, hogy a Szellem megszentelésével engedelmeskedjenek, és a Felkent Jézus vérével meghintsék őket. Mindig több kegyelem és békesség töltsön be titeket”. /Lásd még Békés-Dalos; Dr. Budai Gergely fordításokat is./

64. Vagyis nincs szó Atyaistenről a görög szövegben /mintha ennek alapján volna Fiúisten vagy Szentlélek Isten is/, hanem létezik Isten, Aki az Atya, és nincsen több Rajta kívül! Vagy az 5Mózes 6:4 nem ugyanezt mondja: „Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk, az Úr egy.” Netán félrelökjük az Istenről szóló ihletett bibliai kinyilatkoztatást, és a görög filozófia jegyeit felmutató koncepciót tesszük a helyébe, és azt jelentjük ki igaz keresztényi Hitvallásnak? Csakhogy ha ez igaz, akkor maga a kereszténység nem igaz, hanem hamis kereszténység, szó szerint álkereszténység, ami a koncepcióra építi az igaz, pontosabban a hamis imádatát, amiben idegen tüzet visz Isten elé. Vajon hogyan fogadja Isten az idegen tűzet?

65. „És meghalának Nádáb és Abihu, mikor idegen tűzzel áldozának az Úr előtt.” (4Mózes 26:61)

66. És vajon a görög filozófia terméke, a háromegy-Isten filozófiája nem idegen tűz? Mert hogy a Biblia nem tanítja, az biztos. De még a koncepciója sincs benne, amit egyértelmű és konkrét kijelentések bizonyítanának!

67. Összegzésként mit mond a koncepció? Hogy Isten kinyilatkoztatta magát a Bibliában, mint Atya-Isten, mint Fiú-Isten és mint Szentlélek-Isten. Hogy erre a felismerésre minden igaz hívőnek szüksége van, mivelhogy az Atya Isten az alkotónk, a Fiú Isten a megmentőnk, és a Szentlélek Isten a megszentelőnk. És ha nem is tudjuk ezt a tanítást megérteni ésszel, fogadjuk el mint isteni titkot, mint misztériumot, és mondjunk dicséretet:

68. „Szent az Isten három személyben, áldott Háromság!”

69. Ellenben a Bibliában azt olvassuk:

70. „Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.” (2Ján 1:9)

71. És mit tanított Jézus Krisztus? Vajon háromság hitről tett tanúbizonyságot? Egyértelmű kijelentéseket olvasunk, amikhez nem szükséges értelmezés, mivel teljesen nyilvánvaló, hogy mit mond:

72. „Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?” (János 5:44)

73. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17:3)

74. „Monda neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (János 20:17)

75. „Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.” (Lukács 6:35)

76. Nem egyértelmű, hogy egyetlen Istennek jelenti ki az Atyát, Aki az Ő Istene és a mi Istenünk is egyben?!

77. János apostol vajon nem ugyanerről az Istenről beszélt, Aki a Jézus Krisztus Istene?!

78. „És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.” (Jelenések 1:6)

79. Vagy Pál apostol:

80. „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene;” (2Korinthus 1:3).

81. „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.” (Efézus 4:6)

82. „Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [van] a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által [van] a mindenség, mi is ő általa.” (1Korinthus 8:6)

83. „Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;” (Róma 1:8).

84. „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,” (1Timótheus 2:5).

85. Vagy Péter apostol:

86. „Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr /JHVH/, a mi Istenünk.” (Apcsel 2:39)

87. Vajon akik a koncepcióban utaznak, nem találkoztak ezekkel az egyértelmű igékkel és nem olvasták őket, amikor a Hitvallásukban egyáltalán nem idézik ezeket az ihletett kijelentéseket?! Vagy teljesen vakoknak és süketeknek tettetik magukat, hogy ezeket az egyértelmű kijelentéseket kikerülik, miközben a saját értelmezésüket teszik első helyre és az imádatuk középpontjává?!

88. Hogy bárkit nevez is a Biblia istennek /a görög szöveg mindig kisbetűvel írja az isten szót/, akár Jézust Krisztust /vö. János 1:1/; vagy embereket /vö. János 20:34/, azok egytől-egyig halandók voltak, mint Jézus is, és csak az „egyedül igaz Isten” halhatatlan /öröktől fogva mindörökké létező – vö. Zsoltárok 90:2; Jelenések 4:10/, Jézus halotti állapotának ideje alatt is! Hogy keverheti össze az eleve halhatatlan Istent azzal a személlyel, aki életét áldozta az emberiségért, és akiről az van kijelentve, hogy többé meg nem hal /vö. Róma 6:9/, ami az egyetlen Istenről, JHVH-ról elképzelhetetlen!!!

89. Ha „egyedül igaz Isten”-nek nevezi Jézus Krisztus az Atyát, hogy mer bárki is ennek az „egyedül igaz Isten”-nek Vele egyenlő rangot adni, amikor maga Jézus Krisztus sem tartotta magát Vele egyenrangúnak:

90. „Az én Atyám, aki [azokat] adta nekem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezéből... Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál.” (János 10:29; 14:28)

91. Jézus nem világosan megmondta, hogy az Ő Istene és a mi Istenünk Ugyanaz az Isten, Akihez felmegy a mennyben?! Akkor miféle háromság-Istenről tesznek tanúbizonyságot a koncepció védelmezői, akik nem maradtak meg Jézus tanításánál, ennélfogva nincsen Istenük!

92. Nem fedezték fel a kereszténységben, hogy a „mi Istenünk” kifejezés soha és sehol nem vonatkozik Jézus Krisztusra, sem a szent szellemre, ennélfogva a Tamás kijelentése, hogy Jézus istenének mondta /vö, János 20:28/, nem lehet Istentől ihletett?! A Bibliában nem lehet ellentmondás, és nincs is. Nem Tamás hirtelen felindultságból tett kijelentése után megyünk, hanem Jézus és az ihletett bibliaírók kijelentései után, akik a mi Istenünket a Legfelségesebb Istennek nevezték, márpedig Jézus Krisztust soha nem nevezi a Biblia Legfelségesebb, Magasságos Istennek, sem mindenható Istennek, még akkor se, ha Jézus utólag minden hatalmat megkapott az Atyától. 

93. „Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön.” (83. Zsoltár 19)

94. Már ez az egyetlen egyértelmű kijelentés cáfolja, hogy három valóságos Istenről beszélne a Biblia, akit a háromsághitűek elrejtenek Istenben, miközben magukat igaz keresztényeknek jelentik ki. Ugyanis a háromsághit a létező legnagyobb eretnekség, ami csak létezik, hiszen tagadja, hogy Isten a Fiát áldozta volna föl az emberiségért. Ugyanis ha Jézus valóságos Isten, akkor csupán egy szerepet vett magára, amikor emberré lett és Fiúként váltságként adta az életét. Akkor az egy botrány volna, és meghazudtolná Isten irántunk kifejezett rendkívüli szeretetét!

95. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)

96. Jézus maga mondja:

97. „Arról mondjátok-e ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!” (János 10:36)

98. Hogy magát Istennek tartotta volna, vagy azonosnak Istennel, azt a Biblia egyértelmű kijelentései cáfolják, hanem az emberi értelmezések azok, amik utólag ezt állítják, erre lyukadnak ki, aminek a végeredménye a koncepció. Az egy Istenben három személy. Ha ez igaz volna, hogy az Atya és Fiú ugyanaz az Isten, akkor nem tanította volna Jézus, hogy az Atyához imádkozzunk, hanem a Három-egy-Istenhez!

99. „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;” (Máté 6:9).

100. Ez az egyértelmű kijelentés minden háromság-koncepciót /meg eretnek római katolikus máriázást, imákkal megkeresett szentek közbenjáróságát, stb./ megdönt, tehát mindazokat az emberi értelmezéseket, amiket utólag a kereszténységben forgalomba hoztak, merészen azt állítván, hogy aki a háromsághitet nem fogadja el, az nem is keresztény. Hanem pontosan, aki elfogadja, az az álkeresztény, nincs Istene, mert nem maradt meg a Jézus egyértelmű tanításánál, hanem a görög jellemzőkkel bíró spekulációt a kinyilatkoztatással szembe helyezte, az fölé rendelte.

101. De senki nem mondhatja, hogy nincsen megmondva, nincsen kijelentve:

102. „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, … Én és az Atya egy vagyunk.” (Kolossé 2:8-9; Ján 10:30)

103. Vagyis ebben a teljes isteni egységben áll fönt az a szellemi/elvi azonosság, amely Krisztusra vonatkozik, csakhogy ez nem teszi Jézus Krisztust ugyanazzá az Istenné, akit Jézus szerint is szellemben és igazságban kell imádnunk, mivelhogy Jézusról azt olvassuk:

104. „Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása,” (Zsidók 1:3).

105. Az igaz imádatban nem a képmást imádjuk, hanem a közbenjáró képmáson keresztül az egyedül igaz Istent /vö. János 14:6/, Aki a JHVH Legfelségesebb Mindenható Isten egyedül. Ha a személyére ez nem vonatkozna /ami a koncepció szerint három: - a szöveg – 5Mózes 6:4 – szerintük nem azt állítja, hogy Isten a lényét tekintve egy személy, hanem azt, hogy csak egy /többszemélyű/ Isten van/, akkor mindhárom személyére vonatkozna Jézus egyértelmű kijelentése, amit az imádattal kapcsolatban mondott. De ha nem vonatkozik három állítólagos személyre, - márpedig Jézus nyilvánvalóan nem többesszámban mondja – akkor a háromsághit hamis tannak bizonyul, amely a saját egyéni értelmezését a nyilvánvaló és egyértelmű bibliai kijelentések fölé helyezi, ennélfogva nem marad meg Krisztus tanításánál, nincsen Istene, és méltó arra, hogy elkárhozzon:

106. „De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát /egyes szám/: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő /egyes szám/ imádóiul. Az Isten lélek: és akik őt /egyes szám/ imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.” (János 4:23-24)

107. Az állítólag testben megjelent, testet öltött /a zsidó nép tagjaként Istent imádó - vö. János 4:22/ Isten /Jézus Krisztus/ mondja, hogy az Isten szellem, akkor hogyan azonosíthatják a testben lévőt azzal, Aki mindörökké szellem?! Tehát sosem válik húsestté, sosem jelenik meg a földön hústestben, és sosem áldozza föl magát, mivelhogy a mindörökké létezésnek az abszolútuma, a szellemi világosság ősforrása, és minden égi és földi teremtmény imádatának a központi Személyisége!

108. "Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le." (Nehémiás 9:6)

"És mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, aki a királyi székben ül, annak, aki örökkön örökké él, Leesik a huszonnégy Vén az előtt, aki a királyi székben ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyi szék elé teszi, mondván:  Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek." (Jelenések 4:9-11)