Kicsoda a mi Istenünk?

Kicsoda a zsidók és a keresztények Istene, a mi Istenünk?

Tamás pedig így felelt: „Én Uram, és én Istenem!” (Ján.20:28, MBT)

Ha feltesszük azt a kérdést, kicsoda a mi Istenünk, akkor a háromsághívők azt válaszolják, hogy a mi Istenünk Jézus Krisztus, aki azonos az ószövetség Istenével Jehovával. És hivatkoznak Tamás kijelentésére, aki a fentieket mondta.

Ellenőrizzük le, mit mond az ÓSZ és USZ, kicsoda a mi Istenünk? (Magyar Biblia Tanács fordításában)

A teljes Szentírás (ÓSZ=héber és USZ=görög Iratok) kinyilatkoztatása/tanítása szerint égnek és földnek, minden igaz hívőnek (ősatyák, zsidók, prozeliták, az Ur Krisztus, apostolai és tanítványai/követői) JHVH (Jahve/Jehova) AZ ISTENE, és nem Jézus Krisztus, nem a szent szellem, hanem csak és kizárólag AZ ATYA egyedül!!! Lásd a következő igehelyeket:

Az ÓSZ-ben:

„Áldott az ÚR, Sémnek Istene!” (1Móz. 9:26)

„Istened leszek” (1Móz 17:7)

„Istenük leszek.” (1Móz. 17:8)

„hadd eskesselek meg az ÚRra, az ég és föld Istenére” (1Móz. 24:3)

„a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok,” (2Móz.3:13)

„Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene „ (2Móz. 3:15)

„én, az ÚR, a te Istened” (2Móz. 20:5)

„Az ÚR, a mi Istenünk, „(5Móz. 1:6)

„Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!” (5Móz. 6:4)
„az ÚR, a te Istened, „ (5Móz. 6:15)
„Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten! „ (5Móz. 4:24)
„ a ti Istenetek, az ÚR az Isten” (Józs. 2:11)
„ Istened az én Istenem.” (Ruth 1:16)
„az ÚRtól, Izráel Istenétől,” (Ruth 2:12)
„az ÚR, a menny Istene” (Ezsdr. 1:2)
„Izráel Istenének, az ÚRnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben” (Ezsd. 1:3)
„ szent az ÚR, a mi Istenünk!” (Zsolt. 99:9)
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?” (Zsolt. 22:2)
„örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem” (Ézsa. 61:10)
„URam, te vagy a mi atyánk,” (Ézsa. 63:16)
„te vagy, URam, a mi Istenünk!” (Jer. 3:21-25)
„ én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek” (Jer. 7:23)
„ Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek” (Ezék. 11:20)
„ én népem lesznek, én pedig Istenük leszek - így szól az én URam, az ÚR” (Ezék 14:11)
„Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. „ (Ezék. 37:27)
„a menny Istene „ (Dán. 2:44)
„ a ti Istenetek az istenek Istene” (Dán. 2:47)
„Dániel Istenét! Ő az élő Isten” (Dán. 6:27)
„A mi Urunk, Istenünk „ (Dán. 9:9)
„ Istenünknek, az Úrnak” (Dán. 9:10)
„n, az ÚR, vagyok a te Istened Egyiptom óta.” (Hós. 13:4)
„én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek,” (Jóel 2:27)
„én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek” (Ámos 9:15)
„ Az URat, a menny Istenét félem,” (Jón. 1:9)
„Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában.” (Jón. 2:2)
„mi az ÚRnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké.” (Mik. 4:5)
„URam, ősidőktől fogva te vagy az én szent Istenem! „ (Hab. 1:12)
„gondot visel róluk Istenük, az ÚR,” (Zofóniás 2:7)
„Istenük, az ÚR;” (Hagg. 1:12)
„az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek,” (Zak. 8:8)
„az ÚR, Izráel Istene „ (Mal. 2:16)

Az USZ-ben:

„Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” ( Máté 4:7)
„Az Urat, a te Istenedet imádd, „ (Máté 4:10)
„Szeresd az Urat, a te Istenedet” (Máté 22:37)
„ az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, „ (Márk 12:29)
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Márk 15:34)
„és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,” (Luk. 1:47)
„Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (Ján. 20:17)
„ akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Csel. 2:39)
„ úgy szolgálok atyáim Istenének,” (Csel. 24:14)
„ hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által „ (Róma 1:8)
„ békesség Istentől, a mi Atyánktól” (1Kor. 1:3)
„az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1Kor. 6:11)
„nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, „ (1Kor. 8:6)
„Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6:16)
„a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja” (Eféz. 1:17)
„a mi Istenünktől bátorságot kaptunk „ (1Thes. 2:2)
„megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt,”(1Thes. 3:9)
„a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, „ (1Thes. 3:13)
„a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, „(2Thes. 1:11)
„a mi megtartó Istenünknek, és Krisztus Jézusnak, „ (1Tim. 1:1)
„Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt,” (1Tim. 2:3)
„a mi üdvözítő Istenünk” (Tit. 1:3)
„Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől” (Tit. 1:4)
„ a mi üdvözítő Istenünk” (Tit. 2:10)
„megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete,” (Tit. 3:4)
„békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.” (Filemon 1:2)
„Hálát adok az én Istenemnek, „ (Fil. 1:3)
„Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek.” (Zsid. 8:10)
„ nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, „ (Zsid. 11:16)
„Mert a mi Istenünk emésztő tűz.”( Zsid. 12:29)
„ Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus „ (2Pét. 1:1)
„az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak „ (2Pét. 1:2)
„ akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják.” (Judás 1:4)
„ az Isten, az ő Atyja előtt: „ (Jel. 1:6)
„felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” (Jel. 3:12)
„papokká tetted őket a mi Istenünknek, „ (Jel. 5:10)
„meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit”(Jel. 7:3)
„Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” (Jel. 7:10)
„a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen.”” (Jel. 7:12)
„Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé„ (Jel. 12:10)
„Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké,” (Jel. 19:1)
„ „Dícsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, „ (Jel. 19:5)
„Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! „ (Jel. 19:6)

„Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.” (Jel. 21:7)

Vajon ezek az idézetek azt mutatják, hogy Jézus Krisztus lenne a mi Istenünk? Nem inkább az egyértelmű, hogy nem Jézus Krisztus a mi Istenünk! Olyannyira egyértelmű. Hogy ehhez kétség sem férhet!

Jézus kit jelölt meg az ő, a követői és a zsidók Istenének?

„meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, „ (Mt 4,10) 
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”(Mt 27,46)

„ az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, „ (Márk 12:29)

„ Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (Jn. 20:17)

„Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. „ (Jel. 3:12)

Mit mondott Jánosról az angyal Zakariásnak?

„Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz (JHVH-hoz), az ő Istenükhöz„ (Luk. 1:16).

Mózes szerint ki volt Ábrahám, Izsák, Jákob Istene - ahogy azt Jézus idézte?

„az Urat (JHVH-t) Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta.”(Luk. 20:37)

Péter kit jelölt meg a zsidók és a keresztények Istenének?

„ akiket csak elhív magának az Úr, (JHVH) a mi Istenünk.” (Csel. 2:39) vö.: Jóel 2:32 (Prot. f. 3:5)
„Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, „ (Csel. 3:13)
„Maga Mózes mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr (JHVH), a ti Istenetek,” (Csel. 3:22)
„A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, „ (Csel. 5:30).

Pál szerint kicsoda a mi és az ő Istene?

„hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által „ (Róma 1:8).
„Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor. 3:23)
„nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus” (1Kor. 8:6).
„az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1Kor. 6:11)
„Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké,” (2Kor. 11:31)
„a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja „ (Eféz. 1:17)
„ a mi Istenünk és Atyánk színe előtt” (1Thes 3,13)
„a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.” (2Thes 1:12)
„a mi megtartó Istenünknek, és Krisztus Jézusnak, „ (1Tim. 1:1)
„ezért kent fel téged az Isten, a te Istened „ (Zsid. 1:9).

János kit nevezett meg Krisztus és a mi Istenünknek?

„ az Isten, az ő Atyja előtt:” (Jel. 1:6)
„királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek”(Jel. 5:10).
„Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé„ (Jel. 12:10)
„ „Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké” (Jel. 19:1)
„az Isten és a Bárány trónusából ered.” (Jel. 22:1)

A nagy sokaság a mi Istenünk alatt kit értett?

„Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” (Jel. 7:10)

Isten maga kit azonosít Istenként?

„ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. „ (2Kor. 6:16)
„Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. „ (Jel. 21:7)

Tamás olyasmit mondott, amit a Szentírás sehol nem igazol! Tamás kijelentése tehát ELLENTÉTBEN VAN a Bibliában található összes ihletett kijelentéssel, ami a mi Istenünket azonosítja! Tamás kijelentése mindezekkel az isteni kinyilatkoztatásokkal nincs összhangban.

Ha figyelmesen elolvassuk a János 20. részének beszámolóját, láthatjuk, hogy a tanítványok az Urat látták Jézusban, és nem az Istent! (vö. Ján.20:18,20,25)

Tamás azt mondta, ha nem látom, nem hiszem. (25.vers.) Tehát testies gondolkodás vezette, mert aki szent szellemmel rendelkezik, az látás nélkül is hiszi Krisztus feltámadását. (vö. Zsolt. 16:10; Csel. 2:27,31; 13:35) Tamás hitetlen volt, - azért mondja Jézus, hogy ne legyen hitetlen, hanem hívő. (vö. 27.vers.) Tehát Tamás testies gondolkodású volt és hitetlen.

Amikor testileg tapasztalta Jézus sebét a kezeivel, akkor mondta: „Én Uram és én Istenem”.De ezt a kijelentését a szent szellem által nem tehette, hiszen Péter Krisztust azonosító kijelentésével nem egyezik meg. (vö. Máté 16:16: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”) Kettő élő Isten pedig nincsen, hanem csak egy! Ahogy Júdás 25. verse mondja:

„Az egyetlen Istennek, a mi Üdvözítőnknek, a mi Urunk, Jézus Krisztus
által dicsőség, fenség, erő és teljhatalom minden világkorszak előtt és
most és minden világkorszakba (aionba). Ámen.” (Vida Sándor fordítása)

A János 20:19-24 szerint Tamás nem volt ott, amikor Jézus a tanítványokra lehelte a szent szellemet. Ha rendelkezett volna vele, nyilván nem kellett volna a sebbe nyúlnia. Gyakorlatilag Tamás egy testi kijelentést tett, a szent szellem vezetése és megvilágosító ereje híján. Ilyen kijelentéseket mások is tettek a Biblia beszámolója szerint, amiket nem lehet szövegkörnyezetükből kiragadni, és nem lehet sugalmazottaknak tekinteni, különösen nem lehet istentől jövő tanításnak beállítani.

Az, hogy a háromság-tan hívei mégis a legfontosabb kijelentésnek tartják Tamás kijelentését Jézus istenségéről, ez is azt mutatja, hogy őket sem a szent szellem vezeti, hanem testies gondolkodás. Hiszen már láthattuk, hogy A SZENT SZELLEM ÁLTAL A HÁROMSÁG-TAN NEM KERÜLT BELE AZ ISTENTŐL IHLETETT SZENTÍRÁSBA, hanem csak az apostoli kor utáni, zsinatok által befolyásolt köztudatba. Az pedig az üdvösség szempontjából semmiképpen nem mérvadó, különös tekintettel arra, hogy semelyik apostoli tanítással nem egyezik meg!

Jézus azzal kommentálta Tamás kijelentését, hogy a látásából fakadt a hite, de azok boldogok, akik nem látnak és hisznek! Tehát Tamás példája (a testi ember megnyilvánulása) nem egy követendő minta senki számára, akkor a testiségéből fakadó kijelentése miért lenne minta, különösen, amikor ellene mond az ihletett írásszövegeknek!

Tamásnak látásból fakadt a hite, nem a szent szellem vezette rá a hitre, köv. képpen a kijelentésére se a szent szellem vezette, - hanem a látása, vagyis a testi reakciója.

És hogy Jézus nem javította ki Tamás kijelentését? Az alapállását kijavította, mert a mintának nem a látást tette meg, hanem a hitet, amit Isten ad. (vö. Efézus 2:8) A hit pedig az isteni kijelentésekre épül, az meg nem Jézust jelöli meg a mi Istenünknek! A testi ember ha Jézust jelöli is meg, - ez a hívőknek nem lehet minta.

János azzal zárja, higgyétek, hogy Jézus az Istennek a Fia (nem maga az Isten), és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében. (vö. Ján. 20:31)

ELLENVETÉSEK

Többféle ellenvetéssel élnek a háromsághívők Tamás kijelentésével kapcsolatban, pl.: „Tamásnak Jézushoz intézett vallomása (mikor már nem volt hitetlen, hanem hívő) így áll a görögben: "ho küriosz mú kai ho theosz mú." Vagyis hívőként állította, amit állított, ezért aki hívő, ugyanezt állíthatja. Csakhogy neki a hite a testi tapasztalatból származott, és nem a szent szellem sugalmazásából, úgy hogy ez a kijelentésére is érvényes, a kijelentése a testi tapasztalatból származó hitéből fakadt, és ezért nem lehet mérvadó. Hogy elfogadta Jézus feltámadását, ez még önmagában nem garancia arra, hogy azon nyomban megvilágosította őt a szent szellem Jézus személyét illetően. Ahhoz ugyanis nem szükséges testi tapasztalat. 

A testi tapasztalat pontosan azt mutatja, hogy nem a szent szellem közreműködése volt a háttérben. (Egyébként is nem Jézus kiléte volt Tamás hitetlenségének a tárgya, hanem a feltámadása, a kijelentésének meg Jézus kiléte volt a tárgya, nem pedig feltámadása.) Másrészt meg Tamás már előzőleg is félreértésbe került Jézus személyét illetően, mivel nem értette mit jelent Jézusban az Atyát látni. Azonosságot vagy visszatükröződést? (Lásd. Ján. 14:5-7. köv.)

„Hitben járunk, és nem látásban” (2Kor. 5:7) De ez a hit tapasztalat nélkül is működik. Ahogy Pál mondja: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” (Róma 10:9-11) Szó sincs tehát arról, hogy Istennek kellene vallanunk Jézust, hanem Úrnak!

Mert mit is mond Filippi 2:11: - „és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Tehát Úrnak kell Jézust vallani, és arról nem szól az ihletett szöveg, hogy a mi Istenünknek is kellene vallani, ahogy Tamás tette – és ahogy a háromság-tan hívei teszik.

További ellenvetés: 

„attól, hogy Jézus Úr, még lehet Isten is, ahogy több igehely állítja, pl. a Jn 1,1”. - Ez kétségtelenül igaz, nevezik az Írások Jézust is Istennek, csakhogy a görög theosz szó használata még nem bizonyítja, hogy Jézus lenne a mi Istenünk. Ha mindenki a mi Istenünk lenne, akiket a Szentírás Istennek (a görögben mindenhol kisbetűvel van írva a theosz=isten szó) nevez, akkor számtalan Istenünk lenne, mivelhogy a Biblia az Isten szót sok mindenkire használja, nem csak az Atyára, hanem a Fiúra is, de nem csak a fiúra is, hanem Izrael vezetőire is (vö. Ján. 10:33-34), továbbá az ördögre is, meg a hasra is...stb. 

Tehát csak azért, mert Jézust Istennek nevezi bizonyos helyeken a Szentírás, ez még nem bizonyítja, hogy ő lenne a mi Istenünk. Sőt, pont ellenkezőleg. Azt láthattuk a felsorolásban, hogy az Atya, az egyetlen Isten a mi Istenünk, és senki más! (Egyébként Jézusról nem ihletett kijelentések azt is állították, hogy Keresztelő János, meg Illés, meg Jeremiás volt, ami természetesen nem áll.(vö. Mt 16:14) Hogy Isten volt (bizonyos értelemben)- ez áll, de a Szentírás nem őt nevezi meg a Biblia Istenének, hanem az Atyját.

A Jézus istensége az egy teljesen külön téma, és csak a háromság-hit közvetítőinek érdekük, hogy összemossák a Jézus istenségét és a mi Istenünk egyedüliségét, hogy egy olyan kitalált misztériumot próbáljanak bizonyítani vele, ami a Szentírás lapjain nem nyert kinyilatkoztatást! Ha pedig nincs kinyilatkoztatva, akkor az az emberi fantázia csapongó bűvkörébe tartozik, melyet a görög filozófia rajongói támogattak meg zsinati (nem bibliai) tekintéllyel.

A legtipikusabb ellenérv az a háromság-tan híveinek részéről, hogy felsorolt igehelyek éppen a bizonyítandó állítást nem tartalmazták, hogy tudniillik "nem Jézus a mi Istenünk." Abból, hogy e helyek az Atyát nevezték meg ilyenformán, még nem következik, hogy Jézus ne lehetne a mi Istenünk. Ez egyszerű logika, és ha nem tudnak vele mit kezdeni a háromság-tant nem elfogadók, amiatt nem a a háromsághitüeknek a feje kell hogy fájjon.

Hát pontosan azért is jött létre a háromság-tan, mert a Szentírás azt nyíltan nem mondta ki, hogy Isten nem szentháromság. Csak annyit jelentett ki, hogy EGYETLEN ISTEN VAN (ÉS NEM HÁROM AZ EGYBEN.) De ilyen alapon mindent ki lehet forgatni. Ha Jézus azt mondaná, menjetek jobbra, akkor sokan arra hivatkoznának, hogy azért mennek balra, mert Jézus azt nem mondta, hogy balra nem lehet menni. Vagyis, hogy menjünk jobbra, az nem zárja ki, hogy ne menjünk balra. Ha az Atya a mi Istenünk, az nem zárja ki, hogy nem Jézus a mi Istenünk.

Vajon mit lehet ezzel az észjárással kezdeni? Vajon meg kell cáfolni az ilyen észjárást? Az ilyen észjárást nem lehet megcáfolni, de nem is szükséges. Elvégre van mód elcsűrni-csavarni az írásokat, csak éppen annak ára van, és nem is kicsi. Az ÜDVÖSSÉGBE KERÜL. (vö. 2Pét. 3:16)

Például az 1Móz 19:31-32-ben a következőket olvashatjuk: „És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint. Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ő vele, és támasszunk magot a mi atyánktól.” (Károli ford.)

Abból, hogy e helyek Lótot nevezték meg ilyenformán „mi atyánk”-nak, még nem követ-kezik, hogy ne lehetne valaki más Lót két lányának az atyja. - mondja a háromság-hit logikája. Ugyanígy, abból, hogy a fentebb felsorolt igehelyek az Atyát nevezték meg a mi Istenünknek, még nem következik, hogy ne lehetne más (is) a mi Istenünk, mondjuk Jézus, - ahogy Tamás is mondta.

Vagyis amikor Jézus azt mondta, hogy felmegy az ő Istenéhez, a mi Istenünkhöz, az nem biztos hogy az Atyát jelenti, hanem jelentheti magát Jézust is. E logika szerint Jézus Istene az saját maga volt, eképpen a mi Istenünk a Jézus az egy és ugyanaz, mint aki a Jézusnak az Istene is volt.

Vagy pedig mivel az Atya a Jézus Istene, Jézus meg a mi Istenünk, így a mi Istenünk az Atya, aki nem azonos Jézussal. Ez a variáció is jól hangzik, csakhogy Jézus szerint nekünk ugyanaz az Istenünk, mint neki, tehát Jézus kimarad a sorból, mialatt a háromság-hit meg beteszi. Na hát ez aztán tényleg misztérium a javából, csak éppen semmiképpen nem lehet Istentől származó misztériumnak nevezni, hanem inkább annak, amiről Jakab 3:15 tudósít:

„Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.”

Ugyanis a mi Istenünk az, Akinek az akaratából származik minden (vö. Jel. 4:11), - ez pedig semmiesetre sem Jézus Krisztus!

„ Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.” (Lukács 6:35)

Nem Jézus Krisztus a Magasságos (hüpszisztosz) Isten, és nem is követi az a Jézus Krisztust, aki a mi Istenünket, a (hüpszisztosz) - legmagasabb, Legfelsőbb, Magasságos Istent „JEHOVAHADOVÁ”-nak nevezi!

„Emlékezzél meg erről: Az ellenség szidalmazta az Urat, és az esztelen nép ingerlette a te nevedet.” (Zsoltárok 73:18, Káldi)

Pl. Máté 4:7; 4:10-ben idézi Isten Jehovah nevét:
http://aramaic-english.scripturetext.com/matthew/4.htm

Majd elválik, hogy akik gúnyolják Isten nevét, milyen tetszésre találnak Istennél az ítéletkor?

„Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.” (Máté 12:37)