A
politeista vallásokkal ellentétben a kereszténység azt vallja,
hogy egy láthatatlan Istent hirdet, vagyis hogy az igazi Isten az
emberi szemnek láthatatlan: A Bibliában olvashatjuk: “Az
örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan,
láthatatlan
egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké” (1Tim
1:17).
Láthatatlansága
ellenére három különböző módon mégis megmutatja magát az
emberiségnek, a teremtett világon keresztül, a Fián keresztül,
aki az ő képe, és az egyházon keresztül, mely az Ő dicsőségét
tükrözi vissza (Lásd: Róma 1:19-20; János 12:44-45; Kol 1:15;
Zsid 1:3; 2Kor 3:18)
Eddig
a dolog rendjén is volna, azonban, meglepő módon, mégis azt
tanítják, hogy bár láthatatlan
az Isten, de Jézus Krisztusban mégis láthatóvá
lett. Teljes ellentmondás ez, hiszen Jézus is azt mondta, hogy
Istent senki nem látta,
nyilván mert láthatatlan az emberi szemnek számára. És mivel
Jézust látták az emberek, a láthatatlan Isten nem is vonatkozhat
Jézusra, különben érthetetlen ellentmondásokat tanítana a
Biblia.
„Az
Istent soha senki nem látta;
az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki
őt.” (János 1:18) Isten maga mondja: „Orczámat azonban, mondá,
nem láthatod; mert
nem láthat engem ember, élvén.”
(2Mózes 33:20)
Ilyen
egyértelmű kijelentések ellenére mégis tanítja a kereszténység
a láthatatlan Isten Krisztusban való láthatóságát, testet
öltését. A következő kijelentések híven tükrözik ezt a
tévtanítást:
„Isten
a Názáreti Jézusban öltött testet,
Benne szabadított meg minket. Ebben a Jézus Krisztusban hisz az
egyház. Őbenne, Akiben történelmi eseménnyé lett az Atya
megváltó akarata. Az Őbenne történelmi valósággá vált
kijelentés nem külsőképpen érinti csak meg az emberi életet,
hanem Őbenne Isten ténylegesen részt vesz a történelemben, s úgy
vesz részt abban, mint saját történetében. Ennek során pedig
meghív minket arra, hogy részt vegyünk tervei megvalósításában.
(1977) „ (Református
hitvallások a testet öltés csodájáról – Parókia portál)
„Isten
tehát Jézus Krisztusban emberi testet öltött magára,
aki így egy személyben isten és ember is.” (A római katolikus
egyház hitelvei)
„És
ki lehetne inkább a remény csillaga, mint Mária - ő, aki
igen-jével ajtót nyitott Isten számára a mi világunkba; ő, aki
a szövetség élő szekrénye lett, akiben Isten
testet öltött,
egy lett közülünk, és közöttünk „sátorozott” (vö.
Jn 1,14)?” (49.
p.)” (Magyar Katolikus lexikon, Tengernek Csillaga)
„Erre
a szeretetre csak az Isten képes. De Isten képes volt arra is, hogy
ebből a szeretetből egészen közel hajoljon hozzánk, és önmagát
ossza szét közöttünk. Isten kész arra, hogy mint ahogy
testet öltött az első karácsonykor egy istállóban az ember
Jézus alakjában,
ugyanúgy testet öltsön mibennünk, és önmagát adja nekünk.”
(Cseri Kálmán: Minek az ünnepe karácsony?)
„Hol
az Isten? Testet öltött, itt
volt egészen közel, megmutatta mit jelent embernek lenni,
megmutatta milyen az Isten, meghalt, feltámadt, mégis itt hagyta a
földi létet – lázadunk fel évről évre ezen az ünnepen,
mennybemenetel izgalmas ünnepén. „ (Debreceni Evangélikus
gyülekezet – Mennybemenetel ünnepe)
„A
hatodik ezredévben Isten
testet öltött,
hogy az embereknek megmutassa a parancsok teljesítésének útját.
Jézus egyedülálló, mert születésétől Isten megtestesülése.
Más esetekben Isten birtokba vesz egy már élő és tevékenykedő
embert (pl. Melkizedek, Mózes), hogy benne testet öltsön.”
(Forrás:
Kirchen-Lexikon – Helmut Obst, Dr. tehol. Habil. – o. Prof. für
Ökumenik an der Sektion Tehologie der Martin-Luther Universität
Halle-Wittenberg.)
„Mindez
előre jelzi Isten nagy beavatkozását a világba, amelyben nemcsak
emberi testet öltött,
nemcsak a szenvedésünkkel és halálunkkal azonosult, hanem
Lelkében megújította emberségünket: a Lélek erejében támadt
föl halottaiból, a Lélek erejéből jelent meg tanítványainak,
és a Lélek erejét árasította rájuk szent leheletével:
“Vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok bűneit, az
bocsánatot nyer".” (Pákozdi István: Pünkösd)
„"4. Isten, örökkévaló
Fiú, Jézus Krisztusban öltött testet. Őáltala teremtetett
minden, benne lett nyilvánvalóvá Isten jelleme, általa
teljesedett az emberiség megváltása és Ő ítéli meg a földet.
Az örökké igaz Isten igaz emberré lett Jézus Krisztusban..."
([Adventista]Gyülekezeti
kézikönyv, 24. old.)
Azonban
ezt az emberré lett Isten-féle tanítást nem mindenki fogadja el,
pl. ezt írják némelyek:
„Lehet-e
Isten ember? Felölthet-e Isten emberi formát? Ha igen, akkor a
keresztény istenfogalom nem sokban különbözik a görög mitológia
istenhitétől. A keresztény Isten, amely Jézus tanítása szerint
tisztán szellemi lény, teljesen kizárja ezt a lehetőséget.” -
(Varga Béla: [Unitárius] Teológiai füzetek 4./46. old.)
Abarbanel,
egyik fő talmudtudós, szintén eretnekeknek nevezi a
keresztényeket, mert azt hiszik, hogy
az Isten testből és vérből áll.
(Mark. hammis. 1l0c.) Már pedig, aki azt mondja, hogy
az Isten testet öltött, az a "Sas" szerint is eretnek.
(Hagg. Maim. Meir: Hilch. Tesehufa 3.)
Vajon
kinek van igaza? El lehet-e dönteni a Szentírás alapján, hogy
Isten valóban testet öltött Jézus Krisztusban? A válasz
egyértelmű, hiszen ha
egyszer Isten láthatatlan, akkor nem válhat láthatóvá,
mert akkor nem igaz amit mond a Biblia, hogy láthatatlan.
A
pontosság kedvéért szögezzük le: az Isten szeretet - és nem
gyűlölet. (1Ján 4:8; vö. Gal 5:22); az Isten világosság – és
nem sötétség. (1Ján 1:5; vö. Jak 1:17; 1Pét 2:9); az Isten
szellem – és nem test. (Ján 4:24; vö. 2Kor 3:17; Luk 24:39); az
Ige pedig igazság – és nem hazugság. (Ján 17:17; vö. 1Ján
2:21)
De ha az Isten szellem létére testté tudott válni Krisztusban, - ez esetben Isten nem csak világosság lenne, hanem – időnként - sötétség is; és nem csak szeretet lenne, hanem – időnként – gyűlölet is; és nem csak szellem lenne, hanem – időnként – test is; és az Ige nem csak igazság lenne, hanem – időnként – hazugság is, - vagy Isten soha nem jelent meg testben, – ahogy ezt a háromság hívők állítják! [vö. „Aki (nem pedig „Isten”, Károli pontatlan fordítása) megjelent” – 1Tim 3:16, görög eredetiben. Az 1Tim 3:16-nak egy rossz fordítása az, amikor úgy adják vissza, hogy „Isten megjelent testben”, hiszen az eredeti görögben nem Isten van, hanem „aki”!]
De ha az Isten szellem létére testté tudott válni Krisztusban, - ez esetben Isten nem csak világosság lenne, hanem – időnként - sötétség is; és nem csak szeretet lenne, hanem – időnként – gyűlölet is; és nem csak szellem lenne, hanem – időnként – test is; és az Ige nem csak igazság lenne, hanem – időnként – hazugság is, - vagy Isten soha nem jelent meg testben, – ahogy ezt a háromság hívők állítják! [vö. „Aki (nem pedig „Isten”, Károli pontatlan fordítása) megjelent” – 1Tim 3:16, görög eredetiben. Az 1Tim 3:16-nak egy rossz fordítása az, amikor úgy adják vissza, hogy „Isten megjelent testben”, hiszen az eredeti görögben nem Isten van, hanem „aki”!]
]
A
János 1:1-ben olvashatjuk:
„Kezdetben
vala az Íge,
és az Íge vala az Istennél, és Isten
vala az Íge.”
(Károli)
A
háromsághívők itt a hangsúlyt
arra teszik, hogy Isten
volt az Ige, ebből kifolyólag azt kellene olvasnunk pár sorral
lejjebb, hogy Isten
lett testté, de
mégsem ezt olvassuk, hanem ezt:
„És
az
Íge
testté lett
és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint
az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala
kegyelemmel és igazsággal.” (János 1:14, Károli)
Vagyis,
akármilyen Isten volt Jézus, mégsem azt mondja János ihletés
által, hogy Isten lett testté, hanem az Ige, tehát nem a minőségre
teszi a hangsúlyt, hanem a személyre, hogy világossá tegye, a
kettő közül ki jött le, Akinél volt az Ige, vagy az Ige, aki
Istennél volt. Ez utóbbi, ez nyilvánvaló.
Ha
valóban Isten lett volna testté, ezt le is írhatta volna János,
de nem írta le, ezért nem is lehet azt vallani, hogy maga Isten
lett testté, hanem az a személy, akit minőségi értelemben
Istennek nevez János, de aki minőségi Istensége ellenére mégsem
azonos a Biblia egyedül igaz Istenével (János 17:3), a
Legfelségesebb Istennel. (vö. Zsoltár 83:19, Károli)
Ezek
után levonhatjuk azt a konzekvenciát, hogy a
láthatatlanság, meg a testet öltés kizárja egymást.
Tehát
Jézus Krisztusról (nem pedig az Istenről) olvashatjuk azt, hogy
Ige vagy Logosz, amely a János 1:14 szerint testté lett. (vö.
1Ján. 1:2; 4:2; 2Ján. 7) Zsidók 10:10 is Jézus testének
megáldozásáról beszél.
1Péter 1:20 meg Krisztus megjelenéséről szól, tehát szó nincs arról, hogy az Isten, az Atya, a Jehova lett volna testté, és áldozta volna fel a saját testét. Inkább arról olvashatunk, hogy Isten a saját Fiát áldozta fel. (vö. Ján 3:16).
A János 3:6 megkülönbözteti a testtől való születést a szellemtől való születéstől. A János 1:13 pedig az Istentől való születésről beszél.
A háromság-hívők szerint Isten testben megjelent, és ezek szerint az Istentől születettek azok a testtől születettek, ami természetesen nem igaz. Ha viszont az Isten szellem (ahogy Jézus tanította a Ján 4:24 szerint), akkor igaz az, hogy az Istentől születettek a szellemtől születettek, vagyis nem Isten jelent meg testben, hanem Istennek a Fia, Jézus.
Ugyanígy,
ha Isten test lenne, akkor az Istennek fiai a test fiai lennének, de
mivel Isten nem test, hanem szellem, ezért nem a hústest gyermekei
az Isten gyermekei! (vö. Róma 9:8)
Teljesen ki van zárva tehát az, hogy egyrészt az Isten az azonos lenne az Isten Fiával, másrészt meg az is ki van zárva, hogy a Jehova, az Atya, az azonos lenne a Jézussal! Ebből kifolyólag az Isten soha nem járt hústestben a földön, márpedig ezt milliók hiszik, hozzátehetjük, teljesen vakon!
Teljességgel
elmondható, hogy a kereszténységben a vak
vezeti
a világtalant,
amiként ez már az ókori zsidóknál is előfordult.
Van
aki mégis állítja, HAZUGSÁG az, hogy Isten soha nem ölt testet,
hiszen egyrészt az Ige testté lett, másrészt meg „Isten volt az
Ige.”
Ez az érvelés teljes félremagyarázáson alapul, és alapvető isteni kijelentéseket nem vesz figyelembe.
Először is azt, hogy Isten láthatatlan. Jézus szerint egy ember sem látta soha. (vö. János 1:18); De ugyanezt erősíti meg Pál apostol is! (vö. Róma 1:20; Kol 1:15; 1Tim 1:17) Isten szellem (vö. János 4:24), a szellemnek (Károli): „léleknek nincs húsa és csontja” (vö. Lukács 24:39) Márpedig ha Isten szellemi Lény, akkor nem lehet teste (húsa és csontja)!
Így
a
„testben
megjelent Fiú-Isten”-féle fogalmazás teljesen félreérthető, és
félreértésen/félremagyarázáson is alapul. (H. Smith: Isten fia
valóban Isten és valóban ember, Evangéliumi Kiadó, 18. old.)
Hiszen ha Jézus a közbenjáró Isten és az emberek között, akkor
nem lehet egyszerre közbenjáró is, meg az az Isten is, aki között
közbenjár. (1Tim 2:5)
Világosan
tanítja tehát a Biblia, hogy Isten láthatatlan,
Jézus Krisztus pedig
látható
mivoltánál fogva nem lehetett azonos a láthatatlannal, különben
ezeknek a szavaknak nem lenne értelmük. Pontosan a látható
formában lévő Jézus tanította, hogy az Isten szellem (csont és
hús nélküli), Akinek az imádatát az igazi imádóknak szellemben
és igazságban kell kivitelezniük/megvalósítaniuk. (vö. János
4:23-24)
Hogy
a kereszténységben összekeverik Istent és Jézust, aminek
következtében az imádatot is megosztják, ez egyenes következménye
annak, hogy hitük szerint Isten lett testté, miközben János az
Ige testté léteréről beszélt, tehát nem a láthatatlan
Istenről. Mert a láthatatlan az láthatatlan, a látható meg
látható.
Istent
a látható teremtésművéből ismerjük fel, és nyilvánvaló,
hogy amikor erről az Istenről beszél Pál apostol, akkor nem Jézus
Krisztust érti alatta. Isten pedig csak egy van! (Márk 12:32; Luk
18:19; Ján 5:44; Róma 1:19-20; 3:30; 1Kor 8:4; Gal 3:20; Eféz 4:6;
1Tim 2:5; Jak 2:19)
Buzdítás
A látható tanítványság jele a láthatatlan Istennek és a
látható Úr Jézus Krisztusnak a megvallása, és ha valaki ebben
akar kitartani, akkor a kereszténység téves dogmáját a láthatóvá
váló, emberi testet öltő Istenről el kell vetnie. „Vesd
el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd
el magadtól.”
(Példabeszédek 4:24)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése