Három-kettő vagy egy az Isten?

Három-kettő vagy egy az Isten?

Mit tanít a Biblia?

(ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOKNAK)

(Az idézetek többsége a magyar katolikus bibliafordításból származik,

más fordítások jelezve vannak.)

„nekünk egy Istenünk van, az Atya...” (1Kor 8:6, Károli ford.).

tudtak-e számolni a bibliaírók? - tudott-e háromig számolni Mózes? - tudott-e háromig számolni Sámuel? - tudott-e háromig számolni Ezsdrás? - tudott-e háromig számolni Jeremiás? - tudott-e háromig számolni Nehémiás? - tudott-e háromig számolni Ésaiás? - tudott-e háromig számolni Dániel? - tudott-e háromig számolni Zakariás? - tudott-e háromig számolni Jézus Krisztus? - tudott-e háromig számolni Pál apostol? - tudott-e háromig számolni Jakab? - tudott-e háromig számolni János apostol? - a három személyű egy-Isten szaporítása - Benedek pápa filozófiája – összefoglalás

„25. kérdés: Mivel Isten lényegében csak egy, miért beszélsz háromról: Atyáról, Fiúról, Szentlélekről?

Felelet: Azért, mert Isten az ő Igéjében úgy jelentette ki magát, hogy ez a három egymástól megkülönböztetett személy az egy, valóságos, örök Isten.

Ez a szentháromság. Azt jelenti, hogy Isten személyében három és lényegében egy. Van-é még ilyen, fel tudja fogni ezt emberi ész? Hiszen vagy egy, vagy három. Nem lehet egyszerre egy is és három is. De ne felejtsétek el, hogy Isten nagyobb, mint mi. Mi nem tudjuk felfogni tökéletesen Istent.” (Csiha Kálmán: Isten ösvényein; A heidelbergi káté gyakorlati magyarázata)

***

„A háromszemélyű egy Istenről

Hány Isten van?

Csak egy Isten van.

Valóságos Isten-e mind a három személy?

Mind a három személy valóságos Isten. Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek is.

Hány Isten a három isteni személy?

A három isteni személy csak egy Isten.

A három isteni személynek ugyanegy isteni természete van; azért mindegyik isteni személy egyformán örökkévaló, mindentudó, mindenható.

Hogyan nevezzük a három isteni személyt egy szóval?

A három isteni személyt egy szóval Szentháromságnak nevezzük.

A Szentháromságot, vagyis hogyan van egy isteni természetben három személy, nem tudjuk megérteni; az hitünknek nagy titka.”

(Róma Katolikus kis katekizmus. Az elemi népiskolák III-VI. Osztálya részére. Budapest, Szent István Társulat kiadása, 1927., 23-24. oldal.) 

***

tudtak-e számolni a bibliaírók?

Vizsgáljuk meg a Szentírást, hogy a Biblia írói tudtak-e egyáltalán számolni, el tudtak-e egyáltalán számolni háromig, meg tudták-e különböztetni azt, hogy egy, vagy kettő, vagy három? Vagy netán számolásban teljesen analfabéták voltak? A szentháromság kifejezéshez ugyanis a legalapvetőbb követelmény, hogy el tudjanak számolni háromig.

A háromság-hívők biztosan el tudnak számolni háromig, de az nem biztos, hogy a hármat meg tudják különböztetni az egytől, mert ugyanis szerintük az egy az nem egy hanem három, a három az pedig nem három, hanem egy. Legalábbis ami a Biblia Istenét illeti.

tudott-e háromig számolni Mózes?

Mózes írta a következőket:

„Noénak három fia született: Szem, Kám és Jáfet.” (1Móz 6:10)

Ezek szerint Mózes el tudott számolni háromig. Egy alkalommal Ábrahámnak vendégei voltak, és ezzel kapcsolatban a Mózes által írt könyvben ezt olvashatjuk:

„Az Úr (YHVH) megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt és így szólt: „Uram,(YHVH) ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat.” (1Móz 18:1-3)

Ezek a vendégek angyalok voltak, akik Isten nevében jártak és őt képviselték. Az 1Móz 18:22. vers szerint a háromból kettő elindult Szodomába, Ábrahám pedig beszédbe elegyedett a YHVH (Jahve/Jehova) Istent képviselő angyallal. (vö. 1Móz 18:22-33)

Lót, aki Szodomában lakott, az 1Móz 19:18-ban Istent a nevén szólította, annak az Istennek a nevét, Aki az angyalokat elküldte, hogy elveszítsék a várost:

„És lőn mikor kivivék őket, monda az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz. És monda Lót nékik: Ne oh Uram (YHVH) !” (1Móz 19:17-18, Károli ford.)

„Mi ugyanis eltöröljük ezt a helyet, mivel megsokasodott a jajkiáltás ellenük az Úr (YHVH) előtt, s ő elküldött minket, hogy pusztítsuk el. … Ekkor az Úr (YHVH) kénkövet és tüzet hullatott az Úrtól (YHVH) az égből Szodomára és Gomorrára,” (1Móz 19:13,24, Káldi Neovulgáta ford.)

A zsidók 12:2 azt mondja:

„Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül.”

Ezek szerint Ábrahám vendégei angyalok voltak, aki viselték Istennek a nevét, de mégsem voltak azonosak Istennel, hiszen Isten az égben volt, ahonnét tüzet zúdított Szodomára és Gomorára.

Mindazonáltal Mózes az írja, hogy hárman álltak Ábrahám előtt, nem ketten és nem egyvalaki. Vagyis három angyal. Nem tévesztette össze a hármas számot az eggyes számmal, hanem meg tudta azt különböztetni. Ugyanakkor azt sem állította, hogy három angyal tesz ki egyetlen Istent. (Mert hogy a háromság-hitüek szerint három személy tesz ki egyetlen Istent.)

Később Mózes az 1Móz 40:10-ben leírja az egyiptomi főpohárnok álmát.

„A tőkén három vessző volt.” (1Móz 40:10)

Azt nem mondja hogy egy tőkén volt három vessző, de mivel a tőke szó egyes számban van és nem többesszámban, ezért egyetlen tőkéről van szó. Ha már ezt Mózes le tudta írni, hogy egy és három, különösen hogy egyetlen tőkén volt három vessző, akkor nyilván semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy az Istennel kapcsolatban is leírja ugyanezt, mármint hogy egy Istent három személy tesz ki, akik mind valóságos Istenek egyenként, még sincs három Isten, hanem csak egy.

„Halld, Izrael! Az Úr, (YHVH) a mi Istenünk az egyetlen Úr (YHVH) !” (5Móz 6:4)

Mózes tehát annak tudatában, hogy mit jelent a három, mégis azt írta Istenről, hogy egyetlen Isten. Ő volt megbízva azzal, hogy az ősi Izrael nemzetének megtanítsa az Istenről és a parancsolatairól szóló kijelentéseket. Ezért tehát igen nagy felelősség volt rajta, különösen azzal kapcsolatban, hogy az Izraeliták tisztában legyenek azzal, hogy kit szabad imádniuk.

„Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: az Úr (YHVH) az igaz Isten, nincs más rajta kívül.” (5Móz 4:35)

„Nem imádhatsz más istent: az Úr (YHVH) neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten,” (2Móz 34:14)

Mózes könyvében az is fel van jegyezve, hogy Isten maga mit mondott önmagáról:

„Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül!” (5Móz 32:39)

Hogy az Isten Maga mit értett azon, hogy egy Isten, világossá lesz előttünk, ha elolvassuk a következő idézetet:

„Az Úr (YHVH) megnyugtatta Mózest: „Nézd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mint egyy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád.” (2Móz 7:1)

Láthatjuk tehát, hogy Isten az egyen nem értett hármat, amikor azt mondta, hogy egy istenként fog megnyilvánulni Mózes a fáraó előtt, mivel olyan hatalmas tetteket fog véghez vinni, mint egy isten. Mert hogy egy valódi, igazi Isten lesz mögötte, Aki ugyancsak egy Isten, és nem három Isten, vagy egy a háromban, vagy három az egyben.

Összegezve elmondhatjuk, hogy Mózes, akiről azt olvassuk, hogy „Isten embere” volt (vö. 5Móz 33:1), sehol nem beszélt arról és nem írt le olyasmit, hogy három Isten lenne, vagy egy Istenben három személy lenne, holott leírhatta volna, mivelhogy ismerte a számokat, és el tudott számolni háromig, és meg tudta különböztetni az egyet a háromtól.

Ennek ellenére, mégis vannak olyanok, akik azt állítják Istenről, hogy bár egy az Isten, de mégis három, mert három személyből áll, akik mindhárman valóságos Istenek külön-külön, de együtt mégis egyetlen Istent alkotnak. Ezért aztán amikor az Istent imádják, akkor nem csak egy Istent imádnak, hanem három-egy Isten imádnak, Aki szerintük három létére mégis egy.

Hogy miként lehet Isten egyszerre egy is és három is, ezt persze megérteni nem lehet. Mondják. Azt azonban láthattuk, hogy a Biblia tanítása szerint különbséget lehet és kell tenni az egy és a három között, hiszen ha Mózes képes volt erre, akkor erre bárki képes.

Hogy a háromság-hitű emberek mégis miért mondják, hogy az Istennel kapcsolatban az egy az mégsem egy, hanem három, annak az az oka, hogy nem a Bibliából veszik a tanítást Istenről, hanem van egy (vagy inkább sok) saját elképzelésük, amit aztán megpróbálnak a Bibliából utólag alátámasztani. Erre persze nem volna szükség, ha elfogadnák azt, amit a Biblia mond Istenről. De azt nem fogadják el, hanem a saját elgondolásaikat teszik előtérbe.

„Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának”. (Róm 10:2-3, MBT. ford.)

Azt viszont az eddigi bibliai kinyilatkoztatásokból leszűrhetjük, hogy ezek a háromság-hitű emberek Mózes idejében nem lehettek volna tagjai Izrael nemzetének, mert Isten nem tűrte volna meg, hogy róla hamisan tanítsanak, hogy Őt egy létére háromnak állítsák be, és Rá, mint három-egy Istenre esküdjenek. Ezt abból tudjuk, amit maga Isten mondott ezzel kapcsolatban:

„Ne esküdjetek hamisan a nevemre, mert azzal megszentségteleníted Istened nevét. Én vagyok az Úr (YHVH).” (3Móz 19:12)

„Ki mehet föl az Úr (YHVH) hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan.” (Zsolt 24:3-4)

Tehát, ha valaki Istenről tanít, az nem taníthat Róla hamisan, mert akkor az olyan lenne, mintha megszentségtelenítené az Ő nevét. Hanem úgy kell tanítania és úgy kell beszélnie Róla, mint a Szodomába küldött angyaloknak, akik azt mondták, hogy „ ő elküldött minket”, vagyis az Úr (YHVH) Isten, és nem valamiféle három-egy Isten küldte őket. (vö. 1Móz 19:13)

tudott-e háromig számolni Sámuel?

Sámuel Istennek elhívott prófétája volt. Hogy ismerte a számokat, és az egyet meg tudta különböztetni a háromtól, az világosan látszik az általa írt beszámolóból:

„Dávid most megkérdezte: „Kié vagy és honnét való?” „Egy fiatal egyiptomi vagyok - felelte -, egy amalekitának a rabszolgája. Az uram otthagyott, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem.” (1Sám 30:13)

„Ez a nevük azoknak a hősöknek, akik Dáviddal tartottak: Isbaal, a hachmonita, a három közül az első.” (2Sám 23:8)

Sámuel tehát tisztában volt azzal, hogy mit jelent a hármas szám, tudta azt is, hogy mit jelent az egy, és azt is, hogy mit jelent az első. Ha arra kapott volna utasítást, hogy Istenről ilyen kifejezéseket írjon le, hogy egy, de ugyanakkor három, vagy hogy többes számban írjon az Istenről, akkor ezt minden további nélkül megtehette volna.

De ehelyett nem írt Vele kapcsolatban semmi olyasmit, hogy három lenne, vagy három személyből állna az Isten, hanem azt írta le, amit Isten általa mondott:

„Nincs más szent, csak az Úr (YHVH), [mert rajtad kívül senki sincs]. Nincs olyan szikla, mint Istenünk.” (1Sám 2:2)

„Ezért ó Uram (YHVH), Istenem, nagy vagy, nincs hozzád hasonló senki, és nincs más Isten, csak te, amint fülünkkel hallottuk.” (2Sám 7:22)

Sámuel próféta tehát nem tanította azt Istenről, hogy három személyben létezne egy Isten létére, ebből kifolyólag nem volt háromság-hívő.

tudott-e háromig számolni Ezsdrás?

Ezsdrás Mózes törvényében jártas írástudó volt. Az általa írt könyvben többek között ezeket olvashatjuk:

„Utána következett Eleazár, az achochita Dodo fia, egy a három hős közül.” (1Kró 11:12)

„Menj és közöld Dáviddal: Ezt üzeni az Úr (YHVH): Három dolgot tárok eléd, válassz egyet, és azzal büntetlek meg.” (1Krón 21:10)

Ezek szerint Ezsdrás is tisztában volt azzal, hogy mi a különbség az egy és a három között. Sőt, mivel ismerte Mózes törvénykönyvét, azt is tudnia kellett, hogy az Isten magáról a törvényben mit nyilatkoztatott ki, azt hogy egy Isten, vagy azt hogy egy létére három? Hát ha még azt is hozzávesszük, hogy ihletett kijelentést tett Istenről, amelyben Dávid imájában ezt írta:

„Uram (YHVH), nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk.” (1Krón 17:20)

Megállapíthatjuk tehát, hogy Ezsdrás sem vallotta az egy Istenben három személy elméletet!

tudott-e háromig számolni Jeremiás?

A Királyok könyvét Jeremiás próféta írta. Az 1Kir 7:12-ben ezt olvashatjuk:

„A nagy előudvart három sor faragott kő és egy sor cédrusgerenda vette körül, éppen úgy, mind az Úr (YHVH) templomának belső előudvarát és a palota előudvarát.”

Világos, hogy különbséget tudott tenni egy és három között. Ennek a különbségtételnek a birtokában pedig ezt írta Ezékiás, Juda királya imáját idézve:

„Majd ezt az imát mondta Hiszkija az Úr (YHVH) előtt: „Urunk (YHVH), Izrael Istene, te, aki a kerubok fölött trónolsz és az egyetlen Isten vagy a föld országai fölött! Te teremtetted az eget és a földet... De te, Uram (YHVH), Istenünk, szabadíts ki minket kezéből, hadd tudja meg a föld minden népe, hogy egyedül te vagy az Isten, Urunk (YHVH)!” (2Kir 19:19)

Jeremiás máshol sem írt mást, hanem csak ezt: „te vagy az Úr (YHVH), az én Istenem.” (Jer 31:18)

A te azt jelenti, te egyedül, és nem azt, hogy te egy a háromban, vagy három az egyben, vagy ti hárman, vagy ti egyek háromban. Jeremiás nem volt filozófus, mint ahogy a háromság-hívők filozófálnak.

tudott-e háromig számolni Nehémiás?

Nehémiás I. Artaxerxes perzsa király zsidó szolgája volt. Az általa írt könyvben ezt mondja:

„Megérkeztem Jeruzsálembe, és három napig ott maradtam.” (Neh 2:11)

Azután meg többek között ezt jegyezte fel:

„Aztán így szóltak a leviták, Jesua, Kadmiel, Bani, Hasabnia, Serebja, Hodijja, Sebanja és Petahja: „Keljetek föl, s magasztaljátok az Urat (JHVH) , a mi Istenünket!” Áldott legyen dicsőséges neved, amely fölötte van minden áldásnak és dicséretnek!

Te vagy, Uram (JHVH), az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted. Uram (JHVH), te vagy az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted a káldeai Urból, és az Ábrahám nevet adtad neki.” (Neh 9:5-7)

Márpedig a léviták voltak Izráelben a papi osztály képviselői, nekik aztán tudniuk kellett, hogy az Isten egy vagy három, vagy három-egy, vagy három az egyben, vagy egy a háromban, vagy ilyesmi. Mégsem filozófáltak Istenről szentháromság-féle szólamokat, hanem világosan értésre adták, hogy Jehova az egyetlen Isten, Aki mindent alkotott, Aki mindent éltet.

tudott-e háromig számolni Ézsaiás?

Ézsaiás könyvében több számról is olvashatunk, pl:

„Ezren futnak el közületek egynek riasztására, és ötnek riasztására valamennyien elfuttok, míg úgy nem maradtok, mint a hadi jelvény a hegytetőn, és mint a zászló a dombon.” (Ézsa 30:17)

„Neked meg ez szolgáljon jelül: Ebben az esztendőben azt eszitek, ami magától terem, a második esztendőben, ami a parlagon sarjad, de a harmadik esztendőben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek és ehetitek gyümölcsét.” (Ézsa 30:30)

Mivel Ézsaiás le tudta írni az egyes számot is meg a hármas számot is, nyilván leírhatta volna azt is , hogy az egy Isten az tulajdonképpen mégsem egy, hanem három. Azonban nem erre kapott ihletést, hanem hogy általa ezt közölje Isten:

„Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura (JHVH) : Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten.” (Ézsa 44:6)

„Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtől fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla.” (Ésa 44:8)

„Én vagyok az Úr (JHVH), és senki más! Rajtam kívül nincs más isten. Bár nem ismersz, mégis felövezlek,” (Ésa 45:5).

„Emlékezzetek a régmúlt időkre, hogy én vagyok az Isten és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló.” (Ésa 46:9)

Ézsaiás próféta is ugyanazt közölte Istenről, mint az összes többi, hogy egy az Isten, és nem három, vagy három-egy.

tudott-e háromig számolni Dániel?

Nyilvánvalóan tudott, amit bizonyítanak a következő kijelentések:

„A tíz szarv (ezt jelenti): ebből az országból tíz király jut hatalomra. Utánuk pedig egy másik kerül uralomra. Ez különbözik a többiektől, és három királyt megaláz.” (Dán 7:24)

A három héber ifjú pedig így imádkozott:

„Tudják meg, hogy te, az Úr (JHVH) vagy az egyetlen Isten, és tiéd a dicsőség szerte az egész földön.” (Dán 3:45)

A Dániel könyvének ihletett kijelentései sem támasztják alá az egy Istenben három személy-féle teóriát! 

tudott-e háromig számolni Zakariás?

Hogy találkozhatunk könyvében az egyes és a hármas számmal, ez azt mutatja, hogy tudott. Isten közli a következőket általa:

„Egy hónap alatt három pásztort űztem el, keserűség fogta el a lelkem miattuk, és ők is megvetettek.” (Zak 11:8)

„Az Úr (JHVH) lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr (YHVH) lesz az egyetlen, és az ő neve lesz az egyetlen.” (Zak 14:9)

Ez a prófécia pedig azt mutatja, hogy a háromság-filozófia Isten új rendjében nem lesz megtalálható, mely szerint három valóságos Isten tesz ki egyetlen valóságos Istent.

MOST NÉZZÜK MEG MIT TANÍT AZ ÚJSZÖVETSÉG?

tudott-e háromig számolni Jézus Krisztus?

Jézus Krisztus sokszor használt számokat a prédikációi során. Nézzünk pár idevonatkozó kijelentést, ami világosan rámutat arra, hogy tudott háromig számolni, és meg tudta különböztetni az egyet a háromtól:

„Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot.” (Máté 18:16)

„Aztán így folytatta: „Mondjuk, hogy valamelyiteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret”. (Luk 11:5)

„Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” Máté 19:6)

Figyeljük Jézus mit mond: többé nem kettő, hanem csak egy. Tehát tisztában volt vele, hogy mit jelent a kettes szám, azután azt mondja, hogy a kettő egy testnek számít. Azután megemlítette, hogy ezt Isten kötötte egybe.

Érdekes, hogy az Istent egyes számban mondja. Ha az Isten három különálló, valóságos Istenből áll, akkor ezt miért hallgatta el? Ha ismeri az egyes számot, ismeri a kettes számot, a hármas számot miért nem ismeri? Vagy ha ismeri, akkor miért nem mondja?

A háromságban hívők esküsznek rá, hogy az egy Isten az tulajdonképpen három-egy Isten. Jézus meg elhallgatta, hogy három-egy az Isten. Miért hallgatta el? Talán hogy utólag kelljen kikövetkeztetni? Vagy inkább teljesen hamis a három-egy Istenről szóló utólagos, apokrif, nem ihletett szentháromság-féle filozófia? Inkább ez utóbbi!

Jézus más alkalomkor is kifejthette volna, hogy az egy Isten, az nem egy, hanem három. Vajon megtette? Olvassuk el ezeket a kijelentéseket:

„Miért mondasz engem jónak? - kérdezte Jézus. - Senki sem jó, csak egy, az Isten.” (Márk 10:18)

„Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr (YHVH), a mi Istenünk az egyetlen Úr (YHVH).” (Márk 12:28-29)

„Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.” (Ján 17:3)

Láthatjuk, olvashatjuk, hogy Jézus egy Istennek nevezte Izráel Istenét, Akiről azt mondta, hogy Ő küldte őt. (vö. Ján 3:34) Ha pedig azt az Istent, Aki Jézust küldte, Jézus egyedül igaz Istennek nevezte (vö. Ján 17:3), akkor abból három nem lehet, mert akkor már nem egyetlen egyedül igaz Istenről beszélünk, hanem három egyedül igaz Istenről.

Ha viszont mind a három valóságos Isten külön is létezik, tehát önmagában, mint különálló lények, akkor mind a háromnak igaz Istennek is kell lenne, ha semmi különbség nincs köztük. Ez esetben meg nem lehet egyetlen egyedül igaz Istenről beszélni, hanem három igaz Istenről, akik közül nem lehet csak egy egyedül igaz Isten, hiszen egyformák mindenben.

Vagy tehát Jézus nem jól mondta, hogy az Atya az egyedül igaz Isten, vagy pedig a háromság-filozófia nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy van három különálló valóságos és teljesen egyforma Isten, akik közül azért mégis csak egy egyedül igaz Isten van, az Atya.

Sehogy sem stimmel a háromság-filozófia, különösen hogy eddig még egyetlen bibliai ihletett személytől nem olvastuk, hogy azt írta volna Istenről, hogy Ő egy Isten létére három Istenből, vagy három valóságos isteni személyből állna.

tudott-e háromig számolni Pál apostol?

Pál írja az 1Kor 13:13-ban:

„Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.”

Az 1Kor 6:16-ban pedig ezt írta:

„Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz vele? Az Írásban ugyanis ez áll: Ketten egy testté lesznek.”

Az Ezézus 4:4-ben meg ezt:

„Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól.”

Ezek szerint ismerte az egyes számot, a kettes számot és a hármas számot is. És amikor használta ezeket a számokat, akkor nem keverte össze őket. Amikor egyre gondolt, akkor nem írt le hármat, és amikor hármat írt le, akkor nem gondolt egyre.

Különösen fontos ezt tudnunk akkor, amikor az Istenről írt számunkra ihletés alatt, hogy az kicsoda. Például ezeket a kijelentéseket olvashatjuk tőle:

„Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van.” (1Kor 8:4)

„nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk.” (1Kor 8:6)

„Egynek azonban nem kell közvetítő, az Isten pedig egy.” (Gal 3:20).

„Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van.” (Eféz 4:6)

„Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus,” (1Tim 2:5).

„Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi.” (Zsid 11:6)

Láthatjuk, hogy Pál apostol következetesen azt írta, hogy egy Isten van. Márpedig ha ismerte a hármas számot, amit használt is adott esetben, felmerül a kérdés, hogy Istennel kapcsolatban miért nem használta? Miért nem írta, hogy egy az Isten, de három személyben?! Vagy miért nem írta, hogy egy az Isten, de három valóságos Isten rejtőzik el benne?! Miért nem írta, hogy aki eléje járul, annak hinnie kell abban, hogy Ő három személyben van?! Lehet hogy ihletettsége ellenére ő sem tudta? Hát akkor a nem ihletett háromság-hitűek honnan tudják?

tudott-e háromig számolni Jakab?

Tudott. Azt írja:

„Illés hozzánk hasonlóan esendő ember volt, de esedezve imádkozott, hogy ne essék az eső, s nem is esett a földön három évig és hat hónapig.” (Jakab 5:17)

Ezek után nyilván leírja, ha három-egy az Isten, vagy valami ilyesmi. De nem. Egészen mást írt:

„Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek.” (Jak 2:19)

Ehhez képest a háromság-hítűek még csak nem is azt hiszik, mint a gonosz szellemek, mégsem remegnek. Pedig ha Istenről mást mondanak és tanítanak, mint amit a Szentírás közöl, akkor remegniük kellene. Az Isten ugyanis nem szívesen veszi, ha Róla hamis képet festenek. Ezt pedig onnan tudjuk, amit a Jóbnál mondott:

„Fölgerjedt haragom ellened és két barátod ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám.” (Jób 42:8)

tudott-e háromig számolni János apostol?

János apostol írja a róla elnevezett evangéliumban:

„Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve.” (Ján 1:6)

Miért nem azt mondja, föllépett egy ember, az Isten küldte, aki három?! Nem tudott háromig számolni? Vagy a háromság-hívők nem tudnak egyig számolni? János apostol meg tudta különböztetni az egyet a háromtól, amire példa a következő szöveg is:

„Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közt szózat hallatszott volna: „Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!” (Jel 6:6)

Mégis amikor János Istenről szólt, akkor Jézus szavait tolmácsolva egynek nevezte az Istent, és nem háromnak!

„Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?” (Ján 5:44)

János azt írja az 1Ján 5:7-8-ban: „Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.”

Na végre, van itt egy hármas formula, csak éppen Isten állítólagos szentháromságához nincs semmi köze. Ugyanis arról van szó, hogy Jézus vízbe merülésekor rászálló szent szellem, és az ő véres áldozata együttesen, egybehangzóan, tesznek bizonyságot arról, hogy Isten a Jézusban adott örök életet nekünk. Akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. (vö. 1Ján 5:12)

Viszont nem azt jelenti, hogy a Lélek (görögben szellem), a víz és a vér az egy és ugyanazt jelenti, és szó szerint a három egy, és semmi különbség nincs köztük. (Mint ahogy a háromság-hitűek szerint az Atya és a Fiú és a szentlélek az egy és ugyanazt az egyetlen Istent jelenti, akik között semmi különbség nincsen, hanem mindhárman egyidejűleg léteznek, egyenlőek és örökkévalóak.)

A három egybehangzó tanúságtételre pedig azért van szükség, mert a Biblia azt tanítja:

„Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is. Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni.” (5Móz 19:15)

„Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot.” (Máté 18:15-16)

„Ezúttal harmadszor megyek el hozzátok. „Két vagy három tanú vallomása döntsön minden ügyben.” (2Kor 13:1)

Nem véletlenül fordítja az Egyszerű fordítás így a szöveget: „Ez a három, aki bizonyítja az igazságot: a Szent Szellem, a víz és a vér. Ez a három ugyanazt mondja.” (1Ján 5:7)

Hozzá kell tenni, hogy az 1Ján 5:7 verse: „Mert hárman vannak, kik bizonyságot tesznek mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek; és e három egy.” (Káldi ford.) - utólagos betoldás. Lásd a katolikus fordítás idevonatkozó lábjegyzetét:

[„A 7. és 8. versek közé vannak a latin fordításban beszúrva a Szentháromságra vonatkozó szavak: „a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek és ez a három egy. És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön.” Ez egyetlenegy görög szövegben sincs meg, sőt még a Szent Jeromos-féle fordítás régebbi példányaiból is hiányzik.”]

Márpedig a szentháromságra vonatkozó szavak nem csak a János levelének ebből a részéből hiányoznak, hanem az egész Szentírásból hiányoznak. És nyilván nem véletlenül. Ugyanis ez a tanítás egy Istenről utólag kreált filozófia. Ami viszont teljes értelmetlenséget tanít. Ugyanis:

a három személyű egy-Isten szaporítása

Ha van egy Isten, Aki önmagában létezik, egyetlen személyben, öröktől fogva és mindörökké, akkor megértettük a Biblia tanítását. De ha azt mondjuk, (mint a katolikus zsinatok), hogy Jézus valóságos Isten a valóságos Istentől, meg még a szent lélek is valóságos Isten, akkor ezzel azt mondjuk, hogy van három valóságos Isten, aki mégis egy.

Ezen logika alapján ugyanakkor azonban olyan nincs, hogy egy valóságos Isten ne álljon három személyből. Hiszen „Isten személyében három” - mondja a református heidelbergi káté. Ezzel együtt „A három isteni személynek ugyanegy isteni természete van” - mondja a katolikus katekizmus. És hozzáteszi: „mindegyik isteni személy egyformán örökkévaló, mindentudó, mindenható.... Mind a három személy valóságos Isten.”

Ha pedig egy valóságos Istenből indulunk ki, akkor a fentiek alapján ez három ugyanegy isteni természetű egyformán örökkévaló, mindentudó, mindenható személyből áll, és mind a három személy valóságos Isten.

De mivel egy valóságos Isten nincsen három személy nélkül, ha mind a hárman valóságos Istenek, akkor a valóságos Istenségük nem lehet három személy nélküli.

Így ha valóságos Isten az Atya, akkor a valóságos Istensége három valóságos személyt kell hogy jelentsen, akik mind valóságos Istenek.

Ugyanakkor ha valóságos Isten a Fiú, és valóságos Isten nincsen három személy nélkül, akkor a valóságos Istensége három valóságos személyt kell hogy jelentsen, akik mind valóságos Istenek.

Továbbá, ha valóságos Isten a szent szellem, és valóságos Isten nincsen három személy nélkül, akkor a valóságos Istensége három valóságos személyt kell hogy jelentsen, akik mind valóságos Istenek.

És ezek mind egyformán örökkévalók, mindentudók és mindenhatók.

Ezek szerint az egyetlen valóságos Istenből a benne lévő három személy folytán, akik mind valóságos Istenek, lett összesen kilenc valóságos személy, akik mind valóságos Istenek is, mert mind a három személy valóságos Isten, és valóságos Isten nincsen három személy nélkül.

Csakhogy ez a kilenc valóságos Isten is háromszemélyű kell hogy legyen, mivelhogy a három személynek egy valóságos Isten az eredete, ez az egy valóságos Isten pedig annak a három valóságos Istennek a része, amely három személyből áll, akik mind valóságos Istenek, és akiknek az eredete egyetlen valóságos Isten, amiből kiindultunk.

Ha tehát azt mondjuk, hogy az egyetlen valóságos Isten három személyből áll, akik mind valóságos Istenek egyenként és önmagukban, akkor ezzel megszaporítjuk a valóságos Istenek számát, és ahány valóságos Isten lesz, annyiszor három személlyé is gyarapodnak, akiknek mindannyian valóságos Isteneknek is kell lenniük, ha nincs közöttük semmi különbség, márpedig a filozófia szerint nincs. Mind valóságos személyek, valóságos Istenek, egyformán örökkévalóak, mindentudók és mindenhatók.

A zsinat tehát, amely kimondta, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten a valóságos Istentől, ezzel azt is kimondta, hogy minden egyes valóságos Isten háromszemélyű, akik mindannyian valóságos Istenek. Így lesz az egyből három, a háromból kilenc, a kilencből huszonhét, a huszonhétből nyolcvanegy, a nyolcvanegyből kettőszáznegyvenhárom, abból, hétszázhuszonkilenc, abból kettőezer egyszáz nyolcvanhét, abból hatezer ötszázhatvanegy, és így tovább a végtelenségig, de természetesen ezek mind egyetlen Istent alkotnak!

És ennek így kell lennie, ha már az az alaptétel lett felállítva, hogy egy valóságos Isten három személyből áll, akik mind egyformán valóságos Istenek. És ezek úgy szaporodnak, ahogy azt a zsinat kezdetben elkezdte szaporítani.

De ha nem igaz az, hogy minden valóságos Isten három személyből áll, és így nem szaporodnak a végtelenségig, akkor az a valóságos Isten sincs három személyből, Aki a Biblia egyedüli Istene. De nem is írja a Biblia, hogy az lenne! Hanem azt írja:

„Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.” (Zsolt 83:19, Károli ford.)

Ha pedig valakinek nem tetszik a fenti számítás, hogy egyetlen Isten hogy tud így felszaporodni, ha három személyből áll, akkor az illető azt honnan tudja, hogy ez nem így van? Hiszen pontosan a dogma filozófiája mondja: „fel tudja fogni ezt emberi ész?... De ne felejtsétek el, hogy Isten nagyobb, mint mi. Mi nem tudjuk felfogni tökéletesen Istent.”

Ha pedig nem lehet felfogni, akkor nyugodtan lehet azt is hinni, hogy az egy Istenben három személy alapján az Isten annyira felszaporodik, ahány valóságos Isten háromszorozza meg önmagát úgy, hogy közöttük semmi különbség nincsen.

Ide vezet a háromság-filozófia tökéletlensége, de nem csak tökéletlensége, hanem eltévelyedése is. Mert mit jelent az a kifejezés, hogy:

„Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk” (Csel 4:12)?

Egyértelműen azt jelenti, hogy Jézus Krisztus az egyetlen, aki által van az üdvösség, mégpedig az őbenne való hit által. Nem elég tehát csak Istenben hinni, hanem csak a Fiú által lehet elfogadhatóan hinni Istenben, csak az őbenne való hit által lehet üdvözülni.

Na, és mit jelent az a kifejezés, hogy:

„Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz, jóllehet nincs más, legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát.” (Gal 1:6-7)

Egyértelműen azt jelenti, hogy a Krisztusról szóló evangélium (jó hír) az egyetlen, amely az apostolok által hirdettetett, s amely az üdvösséghez való bölcsességre vezethet, ha általa vezettetjük magunkat. (vö.2Tim 3:15-17) És nem hagyjuk, hogy mások elferdítsék ezt a tanítást a saját filozófiájuk kénye kedvére.

Végezetül pedig mit jelent az a kifejezés, hogy:

„Én vagyok az Úr (YHVH), a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét; rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, nincs kívülem más Szabadító” (Hós 13:4).

Egyértelműen azt jelenti, amit 5Mózes 32:39 is mond:

„Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül!

Tehát nincs mellette még kettő valóságos Isten, akik így hárman kiadnának egyetlen valóságos Istent. Ugyanúgy nincs mellette még kettő, mint ahogy nincs kettő más név, ami által üdvözülhetnénk. És nincsen más evangélium, csak a Krisztusról szóló, amit az apostolok hirdettek.

Az apostolok evangéliuma meg nem beszél szentháromságról, arról, hogy egy Istenben három személy van, akik különálló személyek és teljesen egyenlő Istenek is önmagukban. És hárman tesznek ki egyetlen Istent.

Benedek pápa filozófiája

Joseph Ratzinger (XVI. Benedek pápa) írja A keresztény hit című könyvében: 

„Az előbb nyomon követett gondolat alapján könnyen az lehetne a benyomásunk, hogy a spekulatív teológia legvégső pontjához jutottunk el, amely a Szentírás adatainak feldolgozása során messze eltávolodott magától a Szentírástól és elveszett a tiszta filozófiai gondolkodásban. Annál meglepőbb lesz közelebbről nézve, hogy a legmesszebb menő spekuláció ismét közvetlenül a Biblia gondolkodásához jut vissza.” (EINFÜHRUNG IN DAS CHRISTENTUM Vorlesungen über das Apostolische Glaubensbekenntnis; A HÁROMSZEMÉLYŰ EGY-ISTEN HITE, Bécs, 1976., 107. old.)

Azt jól mondja Ratzinger, hogy a spekulatív teológia legvégső pontjához jutottak el, a Szentírás adatainak feldolgozása során messze eltávolodtak magától a Szentírástól, és elvesztek a tiszta filozófiai gondolkodásban. Ha már ezt a filozófiát lehet egyáltalán tisztának nevezni.

De azt bizony nem jól mondja, hogy a legmesszebbmenő spekuláció visszatér a Biblia gondolkodásához, hiszen a katolikus filozófia az álláspontját soha nem adja fel, kiváltképpen abban a dogmában, amelyre minden más tanítását építi.

Hanem valamennyien tovább filozófálnak, úgy a katolikusok, mint a reformátusok és az összes többi velük azonos hiten lévő egyház, amelynek tagjai mind, vezetők és vezetettek egytől egyig azon mesterkednek, hogy keressenek és találjanak az elméletüknek alátámasztást a Bibliában, vagyis mintegy 'dúc'-ként használják a Bibliát.

És még arra is képesek, hogy a filozófiájuk kedvéért megh...ják az Istent, Aki a saját könyvében kijelentette:

„Fölemelem az égre kezemet, és mondom: Élek én mindörökké!” (5Móz 32:40, Káldi ford.)

De ők ennek ellenére és ezzel szemben azt tanítják, hogy a halhatatlan Isten Krisztusban emberré lett, és magát kiüresítve letette az életét. Hanem ahogy Pál apostol írja:

„Ellenkezőleg, Isten igaz, legyen bár minden ember hazug, amint meg van írva: »Hogy elismerjenek igaznak beszédeidben, és győztes légy, mikor perbe szállnak veled« „ (Róm 3:4, Káldi Neovulgáta ford.).

Akik üdvözülni akarnak, - hogy a filozófiájukkal szembe menjenek az Istennel -, hát távol legyenek ettől!!! (vö. 2Pét 3:16)

„Az örökkévalóság királyának, a HALHATATLAN és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké! Amen.” (1Tim 1:17)

összefoglalás

„Képzeljetek el egy hegyet, amelyre különböző utak vezetnek. Van jó út, van olyan út, amely szakadékon megy át, van olyan út, amely nagy kerülőkön vezet, van olyan út, amelyen nem lehet rendesen feljutni, csak nagyon nagy kínlódások árán. De mindegyik út a hegyre megy. A nagy kitérőkkel vezető út is és a jó egyenes út is a hegyre megy. Ehhez hasonlóan minden keresztyén egyház Jézus Krisztushoz igyekszik. Csak mindegyik még valamit hozzátesz.

A római katolikus egyház azt mondja: Igen, Jézus Krisztus, Ő a megváltó, de amellett ott van Szűz Mária, ott van a szentek tisztelete, a lelkipásztornak kell meggyónni a bűneinket, hogy Isten megbocsássa, és ott vannak az érdemszerző jó cselekedetek.

A baptisták azt állítják: Igen, Jézus Krisztus a legfontosabb, de amellett nélkülözhetetlen az, hogy az emberek felnőtt korukban legyenek megkeresztelve.

A szombatisták azt állítják: Igen, Jézus Krisztus nagyon fontos, de feltétlenül döntő dolog, hogy ne együnk disznóhúst, és tartsuk meg a szombatot. És mindegyik azt mondja, hogy ezek nélkül a hozzáadások nélkül nincs üdvösség.

Így az üdvösség feltételeként Jézus Krisztus mellé minden egyház még valamit odatesz, vagy a szombatot, vagy a felnőtt keresztséget, vagy a jehovisták szervezetét, vagy a szenteket, vagy valami mást.

Egyedül a református és az evangélikus egyház az, amelyik Jézus Krisztus mellé nem tesz semmit. Mi hangsúlyt helyezünk arra, hogy csak azt higgyük, ami a Szentírásban van...

Jó útnak tartjuk református hitünket, mert a Szentíráson, Jézus Krisztus tanításán alapszik, és mi csak azt hisszük, amit Jézus Krisztus mondott, és mást vagy annak ellenkezőjét nem fogadunk el.” (Csiha Kálmán: Isten ösvényein; A heidelbergi káté gyakorlati magyarázata 54. kérdés: Mit hiszel az egyetemes keresztyén Anyaszentegyházról?)

Márpedig Jézus Krisztus olyant sehol nem mondott, hogy az Isten három személyben létezik, így hát a református egyház is odateszi a magáét, amikor azt állítja, hogy „Isten személyében három és lényegében egy.”

Csak ezt azért nem tudjuk felfogni emberi ésszel, mert „Isten nagyobb, mint mi. Mi nem tudjuk felfogni tökéletesen Istent.”

Azonban Isten nem mondja az Ő igéjében, hogy az Ő személyének egyedüliségét ésszel nem tudjuk felfogni, hanem éppen ellenkezőleg, azt mondja nekünk:

„Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR (YHVH) -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és MEGÉRTSÉTEK, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz.” (Ézsa 43:10, MBT. ford.)

*****