Háromsághívő
lelkészek intése
„A
baptisták sok alapvető bibliai meggyőződésen osztoznak más
keresztényekkel,
köztük az egy Istenbe vetett hitben, a
Szentháromságban... „
Hogy
értelemmel megáldott emberekhez méltón váltsunk szót, szeretném
kifejezni azon /közös/ kiváltságunkat, hogy egymást – ha
szükséges – inteni
tudjuk. Az alant felsorolt igék mutatják ezt.
„
az
egészséges tanítás alapján képes legyen inteni
is, és azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni.”
(Tit 1:9, Neovulgáta);
„betöltve
minden ismerettel, képesek lévén egymást is
inteni.”
(Róma 15:14);
„
intvén
minden
embert, és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy
minden embert „tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban”
(Kol 1:28);
„intsétek
a rendetleneket”
(1Thess 5:14);
„intsen
titeket a ti hitetek felől” (1Thess
3:2);
„intünk
az Úr Jézusban”
(1Thess 4:1);
„intsétek,
mint atyafit”
( 2Thes 3:15);
Ti
azt írjátok: „a
szentháromságot elfogadjuk... Gyülekezetünk
elkötelezte magát a Biblia mellett.. A Bibliára mint Isten szavára
és kinyilatkoztatására tekintünk, és erről tanítjuk a
gyülekezetet... végezetül szeretném pontosan látni, mi az Ön
leveleinek célja: keresi Istent és ebben kér segítséget, vagy a
hitünk, saját magunk és a gyülekezetünk Bibliához való
viszonyát kérdőjelezi meg.”
Kedves
Barátaim!
Ha
én lennék Pál apostol, akkor úgy írnék levelet nektek, mint ő
a félrevezetett galatabelieknek, és mert nem vagyok az, ez még nem
gátol abban, hogy intselek benneteket. Ez úgy isteni felelősségem,
mint bárki másnak, aki látja, hogy tévedésekben vagytok. Egy
ilyen kijelentéstől nem kell rögtön begubódzni, vagy rögtön
minden ajtót bezárni, ugyanis az egyetlen Biblia ellenére csak
Magyarországon több tucat magát kereszténynek tartó felekezet
van, és mind magát a Biblia talaján állónak tartja.
Vannak
tehát tévtanítások, ez világos, de senki magát tévtanítónak
nem tartja. Hogy is van ez? Pál szerint démoni tanításokra is
fognak hallgatni:”
„A
Szellem pedig kifejezetten mondja, hogy a késői időkben némelyek
elpártolnak majd a hittől, s tévelyítő szellemekre és ördögök
tanításaira fognak figyelni”
(1Tim 4:1, Csia) - ugyanakkor ezt mindenki tagadja, de attól
még igaz!
Ti is azt mondjátok, elköteleztétek magatokat a Biblia mellett. A
szentháromság tantétel mivel nem bibliai tanítás, nem mondtok
igazat. Kérlek benneteket, hogy figyeljetek a következőkre:
Az
apostolok üdvözültek anélkül, hogy ismerték és tanították
volna a szentháromságot, hiszen az a tanítás, hogy az Isten
szentháromság: Atya-Fiú-szentlélek, csak jóval a haláluk után
lett megfogalmazva nem ihletett emberek részéről – a Bibliában
ez a tan nincs benne!
Olyan
van, hogy együtt van említve a három (vö. Mt 28:19), csakhogy ez
a szöveg egyáltalán
nem azt mondja,
amit a háromsághívők kiolvasnak belőle, hogy t.i. az Isten három
személyből áll, ill., hogy mindhárom valóságos Isten. Ez
kiforgatása annak, ami ott le van írva. A háromból azonban csak
az Atya egyedül az az Isten, Aki mindenek felett áll, és Fölötte
nincs senki: (vö. Zsid 6:13: „mivel
nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött”).
Ezt
az Istent nevezte Krisztus egyedül
igaz
Istennek (vö. Jn 17:3), és csak a háromsághívők szerint van
három egyedül igaz valóságos Isten, de Jézus és a többi
ihletett bibliaíró szerint nincs. [Egyébként hogy lehet mind a
három valóságos Isten, ha csak az Atya egyedül igaz Isten?!] A
másik plasztikus igehely a 2Kor 13:13, ahol a három ismét
szerepel, de csak egyvalaki
van Istennek nevezve,
a másik kettő nem, mivelhogy amikor a Biblia az Istent (ho theoszt)
említi, következetesen csak az Atyát érti alatta, mint ahogy
Jézus is így mondta: – Ján 6:27.
Az,
hogy nem Jézus az Atya, ez egyértelmű – vö. Mt 23:9. De hogy
nem Jézus a Jehova, arra itt a bizonyítékok sora: Jézus az
Ézsaiás 61:1-et idézve mondta: „Jehova
szelleme van rajtam...”
(Lk 4:18). Akkor hogy lehet Ő a Jehova? És ha a héber szövegben
ott van a JHVH, akkor ezt miért ne ejtette ki volna Jézus? Talán
Ézsaiást Isten szelleme vezette, Jézust meg nem? Ha meg kiejtette
Jézus a JHVH-t, akkor ezt máskor is megtette: „Ó
halld Izrael, JHVH a mi Istenünk egy Jehova” (Mk
12:29). De ha ezt saját magára értette, akkor azt kire értette:
„ha
Jehova nem rövidítette volna meg azokat a napokat”
(Mk 13:20). Itt nem evidens, hogy valaki másról beszél? És amikor
az Ördög megkísértette Jézust, miért nem ismerte fel benne a
Jehovát, akivel a Jóbnál vitába kezdett?! (vö. Jób 1:6, stb;
Máté 4. rész) [A Jehova
nevet az Úr
kifejezés
helyett értelemszerűen idéztem a fenti bibliaszövegekben, s
később is ezt teszem.]
Azt
mondta Jézusnak: „Parancsot
ad felőled”
(Mt 4:6) Vajon ki ad Krisztus felől parancsot, ha Krisztus azonos
azzal, aki őfelőle parancsot ad? Vagy 5Mózes
18:15,18:
- „Prófétát
támaszt néked az Úr [YHVH],
a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én:
azt hallgassátok”.
(vö. Csel 3:22) És mit mond erre Jézus? „Mert
ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt”
(Jn
5:46). Most akkor a szent Próféták Istenét azonosítsuk azzal,
aki a szent Isten prófétája? (Vö. Jel 22:6; Lk 7:16; Jn 6:14) A
Legfelségesebb Istennel, Akihez nincsen hasonlatos! (Vö. 2Móz
8:10; 1Kir 8:23; 1Kró 17:20; 2Kró 6:14; Zsolt 40:6; 71:19; 86:8;
89:7; 113:5; Ézs 40:18; 40:25; 44:7; 46:5; Jer 10:6-7; 49:19)
Ha
az Úr (JHVH) elküldi az előre kirendelt Jézust (Csel 3:19-20),
akkor hogy lehet a JHVH a Jézus? Ha a prófétát támasztó JHVH
Isten (Csel 3:22) feltámasztotta az ő szolgafiát (Jézust) és
elküldte, hogy elfordítsa a népet bűneitől (Csel 3:26; Mt 1:21)
– akkor hogy lehet a Jézus a Jehova, a feltámasztott a
feltámasztóval azonos? Az elküldött az elküldővel? TE
(az Isten), a te SZENTEDDEL (Krisztussal)? (Vö. Csel 13:35; Jel
12:10) Azonban különbség
van az
Úr Krisztus (Lk 2:11), és az Úr (eredetiben JHWH) Krisztusa
között! (Lk 2:26) Hogy lehet Jehova Jézusa Jehova?
Hogy
pedig Jézust is nevezi Istennek az írás [a görögben az isten szó
mindig kisbetűvel van írva], ez még nem jelenti azt, hogy ő lenne
a Biblia egyedül igaz Istene, ahogy a Ján 17:3-ban is ezt
megállapította. Az Isten szó (theosz) önmagában egy minőséget,
tulajdonságot jelent (isteni),
és ezt (Isten-Atya-Fejedelem) mint címeket a Seregek JHVH-jától
kapja. (Vö. Ézs 9:6) Istennek másokat is /embereket, stb./ nevez a
Szentírás (vö. pl. Jn 10:34), de attól még mindig
egyetlen Mindenható Isten van, aki nem azonos a Báránnyal.
(vö. Jel 21:22)
Ha
Jézus is ho
teosz
lenne, akkor a János 1:1-ben ezt találnánk: Kezdetben volt az ige,
az ige az Istennél volt, (a ho theosznál), és az Isten volt az ige
(vagyis ho theosz). Ez esetben a ho theosz lett volna a ho theosznál,
vagyis az egyedüli igaz Isten (Jn 17:3) saját magánál lett volna,
mivelhogy a háromsághit szerint egy ugyanazon Istenről van szó.
De ha két ho theosz van, akkor a kettő közül melyik imádatára
van buzdítás a Jel 19:10; 22:9-ben?
Mivel
az egyik ho theosz az biztosan az Atya (Jn 6:27), akit szellemben és
igazságban kell imádni (vö. Ján 4:23-24), akkor miben kell imádni
azt az állítólagos másik ho theoszt, akit az egyik végletből
másikba eső Tamás a saját Isteneként azonosított? Ha ez az
azonosítást ihletett lenne, akkor Pálnak ezt kellett volna
mondania: 'hálát
adok az én Istenemnek (a ho theosznak az Atyának) az én Istenem (a
ho theosz, a Fiú) által.'
(Ró 1:8) Vagyis hálát adok az én Istenemnek az én Istenem által.
Ez már komoly elmozdulás lenne a háromsághit felé, csakhogy Pál
szerint nekünk egy Istenünk van, az Atya (vö. 1Kor 8:6), a
háromsághívők szerint meg nekünk három-egy Istenünk van, nem
csak az Atya. Ez tudjátok mi felé történő elmozdulás? A Biblia
kiforgatása felé! (vö. 2Pét 3:16)
A
niceai zsinat megállapította a Fiúról (B), hogy valóságos Isten
(B) a valóságos Isten (A)-tól. Ha B-Isten az A-Istentől van,
akkor az A-Isten kitől van? Ha csak az egyik van a másiktól, akkor
csak az lehet valóban Isten, aki senkitől sincs, mert aki valakitől
van, az a létezésének a kapása folytán nem lehet egy szinten
azzal, aki a létezését nem kapja. Aki kinevezi a másikat, az a
nagyobb, és akit kineveztek, nem lehet egyenrangú a kinevezővel,
mivel hogy az soha nem szorult rá a kinevezésre!
Van
tehát egy önmagában létező nem kinevezett lény, és egy mástól
kinevezett lény. A háromság-filozófia mindkettőre azt mondja:
valóságos Isten, tehát egyenrangúvá teszi a kettőt. Ezt az
egyenrangúsítást az A-Isten hátrányára és a B-Isten előnyére
teszi, de azt is hozzátehetjük, hogy a saját kárhozatára, mert
nem
lehet emberi filozófiával átrendezni az isteni erőviszonyokat,
a fölé és az alárendeltséget.
Hogy
csak az ember-Krisztus mondta, >az Atyám nagyobb nálam<, ha
ez csak ezt jelentené, ez nem lenne több, mint óriási közhely.
Ezt ugyanis bárki elmondhatja, aki ember, mégis Krisztus szájából
hallottuk, és ezt a Zsid 6:13 fényében kell értelmeznünk, nem
pedig csak mert az embernél nagyobb az Isten /ha valaki netán nem
tudná/. Amikor
Jézus az Atya nagyobbságát
kijelentette, ez egy örök érvényű tézis, soha nincs alóla
kivétel, hanem mindenkorra vonatkozó igazságot tartalmaz.
Ha
ennek alaposan utánanézünk a Bibliában, akkor ez ki fog derülni.
Hiszen a Krisztus végső pozíciója is az Atyával szemben ezt
tükrözi, hiába magasztaltatik fel Krisztus mindenek fölé, végül
is aláveti magát Neki. (vö. Fil 2:9-11; 1Kor 15:28) Ez pedig az
Atya egyértelmű nagyobbságát bizonyítja!
No,
és akkor még ott van az állítólagos harmadik személy is, a
szellem, csak éppen az nem világos, hogy az egyedül igaz Istenen,
és az általa elküldött Jézus Krisztuson kívül a
szent szellem-Istent miért nem kell ugyanúgy megismerni?
(vö. Jn 17:3)
Ha a János evangéliumban a szellem személyként szerepel, és a
semleges
pneuma
szó ellenére mégis a hímnemű ekeinosz
névmás vonatkozik rá, akkor ilyen alapon a Csel 14:21-ben említett
város
is személy, akire a hímnemű ekeinosz
vonatkozik.
A
szellemről azt olvassuk: „az
engem
dicsőít majd”
(Jn
16:14), a városról meg azt olvassuk: „hirdették
az evangéliumot annak
a városnak”
(Csel 14:21). Ha a szellem Istentől és Krisztustól különálló,
független személyként dicsőít,
akkor
nyilván a város is annak lakóitól különálló, független
személyként hallgatja
az evangéliumot! Csak nem képzeli bárki is, hogy a városnak, mint
puszta házak tömegének hirdették az evangéliumot? A város
önmagában ugyanúgy nem személy, mint a szent szellem, hanem amint
a szent szellem mögött van annak küldője
(Aki
személy), ugyanígy van a város mögött annak sok
lakója (akik
személyek).
A
háromság hit szerint a szent szellem is Isten. És vajon hogyan
lett
Isten a szent szellemből? Kikövetkeztették. Anániás megcsalta a
szent szellemet, ezáltal Istent csalta meg, tehát a szent szellem
nem más, mint Isten. Ezen analógia szerint ha valaki megcsalja a
császár adószedőjét, akkor nyilván a császárt csalja meg,
tehát az adószedő a
császár!!!
Hogy ilyen primitív asszociációval trükköznek a háromság szent
titkát propagálók, ez azt is mutatja, hogy mennyire lealacsonyító
értéket tulajdonítanak Isten Szavának.
Holott
Ő azt mondja:
„Mert én arra tekintek, … aki igéimet tiszteli.” (Ézs
66:2) „A
fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért
nem tisztelnek? Ha én ÚR vagyok, miért nem félnek engem? - mondja
a Seregek Ura”
(Mal 1:6) De ha ez így nem világos, akkor imádkozni kell még
több világosságért. (vö. Zsolt 43:3)
Ha
Isten szentháromság, akkor az örök életet az jelenti, ha
mindhármat megismerjük, ha meg ez kimaradt a felsorolásból, az
azokra nézve veszélyes, akik háromság-Isten ismeretet szabnak meg
a filozófiájukban. Talán a zsinatnak Isten adta joga volt
ilyesmibe belekontárkodni? Ma meg úgy föllépni, hogy aki nem
fogadja el a háromságot, az nem is nevezhető kereszténynek? Meg
hogy Krisztus magát Istennek hirdette? Mk 10:18 nem éppen az
ellenkezőjét bizonyítja?! Nagyon is!
Tehát
mivel Jézus nem azonos sem az Atyával, sem a Jehovával, és nem is
öröktől fogva létező Isten, ezért nem imádható, és nem is
imameghallgató – vö. Mt 6:9. Ezek bizonyíthatóak a Bibliából.
A háromsághitben pedig Jézus imádatát propagálják, ami
bálványimádás, mivel csak Isten imádható, a ho theosz. (Jn
4:23; Jel 19:10; 22:9; 2Móz. 34:14) A háromsághit tehát egy
rendkívül súlyos, Isten kinyilatkoztatásától elrugaszkodott
eretnek tanítás, ami magával is hozza annak elmarasztaló
következményeit.
Kolossé
2:9 írja: „Mert
őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg.”
Az fentebb megállapítást nyert, hogy van egy önmagában létező
nem kinevezett lény (az Atya), és egy mástól kinevezett lény (a
Fiú). Csakhogy
óriási különbség, hogy mivel Isten Fia volt, a teljes
egzisztenciáját az Atyától kapta.
Egy
képmás
csakis
reprodukciója (másolata) lehet az eredetinek, ami pedig másolat,
az csinálva
van.
Jézus esetében
nemzve (Csel
13:33, Zsid 1:5; 5:5), szülve
(Jn
1:14,18), teremtve
(Péld
8:22; Kol 1:15; Jel 3:14). Az eredeti
és
egy másolat
között pedig óriási a különbség, és a legnagyobb eretnekség
azt tanítani, hogy Jézus azonos/egyenlő
a
Jehovával, tehát Ő
AZ ISTEN,
és ezért imádattal tartozunk neki.
Az
USZ három helyen is említi, hogy a Fiú képmása
az Istennek (vö. Kol 1:15; 2Kor 4:4; Zsid 1:3), az imádat pedig nem
a képmást
illeti, hanem AZ EREDETIT! Az Atya nem azt mondta, hogy imádjátok a
Fiút, hanem hallgassátok.
(Mt 17:5; Lk 9:35; Csel 3:22; 5Móz 18:15) A Fiú meg nem azt mondta,
hogy őt imádjuk, hanem az
Atyát! (vö.
Jn 4:21-24) És ámbár Isten teljessége
testileg
Krisztusban van – az Atyának köszönhetően – (Kol 2:9; 1:19),
attól még ő nem
azonos
a nálánál nagyobb
Istennel,
az egyedül
igaz Istennel!
(Jn 14:28; 17:3) Ugyanígy nem azonos a gyülekezet sem Krisztussal,
amely az ő teljessége
néki, aki által él, ámbár egy
testet
alkot vele, és képmásának hasonlatossága. (Ján 1:16; Ef 1:23;
3:19; 4:13; Gal 3:28; Ró 8:29)
Idézitek
a háromságot hirdető Keith Green szavait: „A
szentháromság olyan, mint a jég, víz és gőz: mindhármat
ugyanaz az anyag építi föl, és mégis különböznek, pontosan
meg lehet őket egymástól különböztetni. Isten annyiban több,
hogy egyszerre mindhárom, míg a víz nem lehet egy időben jég és
gőz is.”
Először is ezzel az összehasonlítással vétkeztek az isteni
kinyilatkoztatás ellen: „Mivelhogy
azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy
aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz (vagy
jéghez, vízhez és gőzhöz),
emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az
istenség.”
(Csel 17:29)
A
növénytanban lehet megfigyelni hasonlót: „Az
a tag, amelyből hasonló tag ki nem ágazik, ágatlan (organum
simplex). Az eredeti szétágazó részt fő v. anya szóval jelöljük
(fő- v. anya-gyökér, főtörzs, főtengely). Ha az ág (ramus
primarius) tovább ágazik, 2-od-,
3-ad- stb. rangu ágak
(rami secundarii, tertiarii) támadnak. Ha pedig a két álvillaág
között a főtengely is körülbelül egyenlő nagyra nő, vagyis
mintha a főhajtás három
felé
ágaznék, akkor a háromágúság
(trichotomia) támad.”
/Elágazás – A Pallas nagy lexikona
https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a...e.../elagazas-814F/
Csakhogy
az
Isten sosem
növesztett magából 2-od-, 3-ad-
rangú
ágakat, belőle nem támadt háromágúság
(Atya-Fiú-Szentlélek=trichotómia).
Ésaiás
40:22-25-ben olvashatjuk: „Ő
az, aki a földkerekség fölött trónol, amelynek lakói csak
olyanok előtte, mint a sáskák. Ő terítette ki, mint valami
leplet, az eget, s kifeszítette, mint a lakósátrat. Ő az, aki a
fejedelmeket is semmivé teszi, és megsemmisíti a föld
kormányzóit. Alighogy elülteti, alighogy elveti őket, és
alighogy gyökeret ver törzsük a földben: hirtelen csak rájuk fú,
erre elszáradnak, aztán a szél, mint a pelyvát, elsodorja őket.”
Kihez tudtok hasonlítani? És ki lehetne hozzám hasonló? - mondja
a Szent.”
(katolikus ford.)
Mit
mond erre a háromságfilozófia? Hát kihez (vagy inkább mihez)
lehetne hasonló, mint egy növényhez! No, talán nem a pelyvához
(gabonaszárhoz), hanem pl. a bodzához, amely „földi
B., borzag vagy gyalog-B. (S. Ebulum L.; Ebulum humite (Garcke)
körülbelül méteres karó 5-9 levélkés levelekkel,
hármas elágazása sátorral
és piros virággal, mely júniustól augusztusig nyílik.”
/Bodza – Pallas lexikon -
https://www.tuja.hu/kerteszeti-lexikon/bodza.html/
Mert
hogy szerintük az Isten is hármas
elágazású! /Persze
szokták hasonlítani háromszöghöz is, a változatosság kedvéért.
Stb./
Nem
vettétek észre, hogy ez az úriember - Keith Green – nem
ihletett személy, és amit mondott az nem része az ihletett
Szentírásnak?! Tanított-e nektek a Jézus Krisztus olyasmit, hogy
az Isten olyan, mint a víz, a jég meg a gőzpára? Talán nem azt
tanította, hogy Ő SZELLEMI LÉNY?! Krisztus nem azt mondta, hogy
néha
az, máskor meg valami más (pl. hústest), hanem: ”AZ
ISTEN
SZELLEM”
–
tehát m
i n d í g az!!!
(Jn 4:24) Ezért is láthatatlan
(Kol 1:15; 1Tim 1:17), és lehet csupán az alkotásaiból
következtetni
rá (Róma
1:20), ami alapul szolgál a Benne való hitre
(Zsid 11:6).
Isten
örök szellemisége
ugyanúgy ELLENTÉTBEN VAN azzal, hogy Krisztus testet
öltött,
mint ahogy a szellem
ELLENTÉTBEN
ÁLL
a testtel (vö.
Gal 5:17), és a Mózesi Törvény betűjével.
(Vö. 2Kor 3:6; Ró 7:6). Ki vette fejébe, hogy Krisztus fejének
funkciója
a testet
öltés???
(1Kor 11:3)
A
háromság egyházi dogmáját elutasító unitáriusok
nagyon
jól megértették Krisztusnak ezt a tanítását, hiszen így
érvelnek:
„LEHET-E ISTEN EMBER? FELÖLTHET-E ISTEN EMBERI FORMÁT? HA IGEN,
AKKOR A KERESZTÉNY ISTENFOGALOM NEM SOKBAN KÜLÖNBÖZIK A GÖRÖG
MITOLÓGIA ISTENHITÉTŐL. A KERESZTÉNY ISTEN, AMELY JÉZUS TANÍTÁSA
SZERINT TISZTÁN SZELLEMI LÉNY, TELJESEN
KIZÁRJA
EZT A LEHETŐSÉGET.”
- (Varga Béla: Teológiai füzetek 4./46.old.)
A
pontosság kedvéért szögezzük le: AZ
ISTEN SZERETET-
és nem
gyűlölet. (1Jn 4:8; vö. Gal 5:22); AZ
ISTEN VILÁGOSSÁG –
és nem
sötétség. (1Jn 1:5; vö. Jak 1:17); 1Pét 2:9); AZ
ISTEN SZELLEM
– és nem
test. (Jn 4:24; vö. 2Kor 3:17; Lk 24:39); AZ
IGE PEDIG IGAZSÁG
– és nem
hazugság. (Jn 17:17; vö. 1Jn 2:21) Ehhez
képest, ha az Isten (Jehova, az Atya) szellem
létére testté tudott válni Krisztusban,
akkor vagy nem mondott igazat Krisztus Istenről, hogy Ő
SZELLEM,
(ami ki van zárva – vö. Jn 7:29); - ez esetben Isten nem csak
világosság lenne, hanem – időnként - sötétség
is; és nem csak szeretet lenne, hanem – időnként – gyűlölet
is; és nem csak szellem lenne, hanem – időnként – test
is; és az Ige nem csak igazság lenne, hanem – időnként –
hazugság
is, - vagy Isten SOHA
NEM JELENT MEG TESTBEN
– ahogy ezt a háromság hívők állítják! (vö. „AKI
megjelent”
– 1Tim 3:16 – ezt Károli rosszul, nem a görög szöveg szerint
fordítja!) Ha pedig soha nem jelent meg testben (vö.: „az
ő angyalaik a
mennyekben mindenkor látják az
én mennyei Atyám orczáját.”
- Mt 18:10),
- akkor Isten nem lehet egyszerre mindhárom
– ahogy ti mondjátok.
Ti
azt mondjátok, Isten egyszerre mindhárom, Krisztus meg azt mondja:
„Miért
mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.”
(Mk 10:18) A Jóság megtestesítője, a Jóság etalonja, a Jóság
standardja! Krisztus szerint az Isten nem ő, szerintetek meg
egyszerre mindhárom. Krisztus a száján soha ki nem ejtette, hogy
az Isten szentháromság, ti meg azt mondjátok, hogy elfogadjátok a
szentháromságot. Ugyan kitől fogadjátok el? Pál
mondja a Galata 1:8-9-ben, ha valaki mást
hirdetne azon kívül, amit
t
ő l ü k elfogadtak,
az átkozott legyen!
A
háromságot meg nem
az apostoloktól fogadta el
bárki is, aki elfogadta, hiszen ez a értelem
feletti hályogkovács elmélet
még az apostolok korában nem ütötte fel a fejét, hanem csak
akkor, amikorra Pál megjövendölte a hitehagyást, a fonák
dolgok tanítását. (vö.
Csel 20:29-30)
A
2Thessz 2:2-ben mondja: „ne
tántorítassatok el egyhamar a ti értelmetektől”!
Hát egyhamar ez nem is történt meg, legalább jó pár évtizedet
kellett még az értelemtől
való eltántorodásra várni.
De aztán az bekövetkezett, annak rendje-módja szerint, ahogy az
meg volt jövendölve.
Ha
a Róma 12:2 felhívását nézzük, az Istentől elkívánt elme
megújítási
folyamattal
homlok-egyenest ellenkező folyamat végeredménye egy értelem
feletti, nem
kinyilatkoztatott, egyházi emberek által kézfeltartással
megszavazott dogma
elfogadása.
Bennünk
megvan a Krisztus gondolkodása (1Kor 2:16), Krisztus meg Istent
egy-nek
nevezte. (vö.
Jn 5:44; 6:27; 17:3) Akkor hogy lehet abban Krisztus gondolkodása,
aki Istent nem
egy-nek,
hanem
három(ság)-nak
nevezi?
Isten békességéről
olvassuk,
hogy az felülmúl
minden értelmet,
és nem
a személyéről,
hogy
az háromszögszerű.
(vö.
Filippi 4:7)
Végezetül
azt mondjátok: „ha
a hitünk, saját magunk és a gyülekezetünk Bibliához való
viszonyát kérdőjelezi meg... az ellenkezőjéről meggyőzni nem
fog tudni.”
Erre azt kell hogy mondjam, nem én kell hogy meggyőzzelek
benneteket,
hogy nem álltok a Biblia talaján, hanem az Isten szavának, amiből
elég világosan kitűnik: „»Halld,
ó, Izrael, Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova”
(Mk
12:29, 32;
vö. 2Kir 19:19; Róm 3:30; 1Kor 8:4; 8:6; Gal 3:20; Ef 4:6; 1Tim
2:5; Jak 2:19) Ha az „egy
Jézus Krisztus”
egyet
jelent,
akkor a mi Istenünk, mint „egy
Jehova”,
ugyanazzal a görög kifejezéssel kijelentve miért
jelentene három-egyet???
(Vö. Róm 5:17)
Láthattuk,
hogy a mi Istenünk nem Jézus Krisztus, hanem Jehova, a Jehova
Istenből meg csak egy van, még ha kinevezés alapján viselhették
is angyal-teremtmények az Ő nevét, mint pl. Jézus Krisztus, aki
Őt képviselte a csipkebokorban – meg más egyéb helyeken, mint
Jehova orcájának angyala, a YHVH
néven – 2Móz 3:2; vö. 2Móz 14:19; 23:20-21; 32:34; 33:2-3; 4Móz
20:16; Zsolt 34:8; Csel 7:35,38,53;
1Kor 10:4; Gal 3:19; Zsid 2:2 - vö.
Isten arcának megjelenítője – Jn 14:9; 2Kor 4:6;
(vö. „úgy
fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.” -
Gal 4:14 - „az
Ő (YHVH) követe (Krisztus) mentette meg őket” -
Ézs 63:9; →
„hirtelen
eljön templomához az Úr (YHVH)...
és a szövetség követe (Krisztus)”
- Mal
3:1.
De
ha mindezekből nem lenne világos, hogy Isten
egyszerre nem mindhárom
(Atya-Fiú és szentlélek), akkor a legalapvetőbb különbséget
ajánlanám a figyelmetekbe:
Az
Isten halhatatlan
(romolhatatlan)
- 1Tim 1:17; Ró 1:23; örökkévaló
–1Móz
21:33; 5Móz 33:27; Ézs 40:28; 1Tim 1:17; örökké
uralkodó
– 2Móz 15:18; Zsolt 145:13; 146:10; örökké
élő
– 5Móz 32:40; Dán 4:31; 12:7; 1Pét 1:23; Jel 4:9-10; 10:6;
mindörökké
király –
Zsolt 10:6; Jer 10:10; mindörökké
trónoló –
Zsolt 29:10; népét örökké
körülvevő – Zsolt 125:2; örökké
lakozó
– Ézs 57:15; örökké
megmaradó
–
Dán 6:26; örökkévaló
hatalmú
–
Dán
4:31;
meg nem haló
– Hab 1:12, katolikus ford.; örök
–
Róma 16:26. Ugyanakkor a Fiú engedelmes volt a halálig
– Fil 2:8; kivágatott
az élők közül
– Ésa
53:8;
kiirtották –
Dán 9:26; életét halálra
adta
– Ézs 53:12; szellemét kibocsátotta
–
Jn 19:30; megölték
(az
életnek fejedelmét) – Csel 3:15; Jel 5:12; az Isten
feltámasztotta
– Csel
4:10; 10:40; 13:30; halottak feltámadásából az
első – Csel
26:23; - érettünk meghalt
– Róma 5:8; az égi elhívásúak (vö. Zsid 3:1) eltemettettek
vele
együtt – Róma 6:4; vö. Fil 3:10; 2Tim 2:11; többé meg
nem hal –
Ró 6:9; megáldoztatott
–
1Kor 5:7; meghalt
a
bűneinkért – 1Kor 15:3;
az Istene feltámasztotta
– Eféz 1:17,20; elsőszülött a halottak
közül – Kol 1:18; meghalt
és
feltámadt – 1Thes 4:14; a
halálból az
Isten kihozta – Zsid 13:20; test szerint megölték
1Pét
3:18; halott
volt,
íme él – Isten
ereje által
– 2Kor 13:4; Jel 1:18; Isten Fiának
jelentetett ki/lett rendelve a halottak közül való feltámadás
által. - Ró 1:4.
Isten
tehát sem nem három, sem nem kettő, hanem egy, és bár Jézus
egységben
volt az Atyával, mint ahogy Pál is Apollóssal – a görög
hen
kifejezés alapján (vö. Jn 10:30; 17:22; 1Kor 3:8) - „nem
az azonosság,
hanem az
egység,
a
szétválaszthatatlanság
jelölésére szolgál.” (Kiss
Sándor USZ-i görög-magyar szómagyarázat.) Tehát az Atya és a
Fiú egysége a
legmagasabb
fokú szellemi egységet jelenti, miként
az Úrban teljes elvi-
és szeretetegységbe jutott
emberek a szellemi
testvériségben
egyek
lehetnek. (vö. Jn 17:21- 23; Róma 12:4; Gal 3:28)
Atya
és Fiú tehát nem
ugyanaz, mert
a mindenható (vö. Jel 21:22), végtelen igazságosságú és
irgalmú (vö. Dán 9:16,18), örökkévaló (vö. 5Móz 33:27),
legfenségesebb Isten (vö. Zsolt 97:9, MBT. ford.) soha
nem születik (vö. Ján 1:17); senkitől nem származik (vö. Mik
5:1); önmagában való életét senkitől nem kapta (vö. Ján
5:26); senki által nem él (vö. Ján 6:57); nem elsőszülöttje
senkinek (vö. Kol 1:15); soha nem imádkozik (vö. Luk 6:12); soha
nem ölt testet (vö. Ján 1:14); soha nem közbenjárója senkinek
(vö. 1Tim 2:5); soha nem hal meg (vö. 5Móz 32:40); soha nem
áldozta föl magát (vö. Zsid 7:27); soha nem kell feltámasztani
(vö. 1Pét 1:21); soha nem képmása senkinek (vö. Kol 1:15); soha
senki nem a feje (vö. 1Kor 11:3); soha senki nem az istene (vö.
Eféz 1:17; Zsid 1:9); soha senkinek nem vettetik alá (vö. 1Kor
15:28); soha nem lett kisebbé téve az angyaloknál (vö. Zsid
2:8-9); soha senkinek az akarata alá nem alárendelt (vö. Dán
4:32; Luk 22:42); soha nem növekedik (vö. Ján 3:30); soha senkitől
a hatalmát nem kapta (vö. Máté 28:18); soha senki nem küldte
(vö. Csel 3:19-20); soha senki nem kente fel (vö. Ézsa 61:1; Csel
2:36); soha senki nem tanította (vö. Ézsa 40:13; Ján 8:28; Róm
11:34); soha senkihez nem lehet hasonlítani (vö. Ézsa 46:5,9; Fil
2,7); soha senkinek nem a testvére (vö. Ján 20:17; Zsid
2:11-12,17); soha nem voltak emberek vagy angyalok a társai (vö.
Róm 8:17; Zsid 1:9); soha senki nem ültette a jobbjára (vö. Eféz
1:20); Ő
egyedül
szentséges önmaga által
(vö.
Jel 15:4);
rosszal
soha senki nem kísértette meg (vö. Jak 1:13; Zsid 4:15); soha
senki nem üldözte (vö. Ján 15:20); soha nem imádhatott volna
teremtményt (vö. Mát 4:9); és SOHA NEM OSZTOTTA MEG AZ IMÁDATOT
SENKIVEL, még a Fiúval sem (vö. Ján 4:21-24; Jel 4:9-11; 5:14;
7:11-12; 11:16-17; 19:4) – ebből kifolyólag soha nem nevezte
magát háromságnak (vö. Ézsa 43:12; Mal 1:6), ami az ő egyedüli
szuverinitásának (vö. Márk 13:20; Csel 1:7; Jel 4:11) a
sérthetetlenségét illegitimizálja! Ezért nincs
helye az igaz imádatban emberi kísérletnek, amely azt óhajtja
kifejezni, amit Isten soha sehol nem fejezett ki!
”A
Bibliában sehol elő nem forduló „Szentháromság” kifejezés
emberi kísérlet arra, hogy ezt az isteni titkot egy szóval
fogalmazza meg.”
(Werner
Gitt: Gyakran feltett kérdések. Evangéliumi Kiadó, 22.old.).
”...az
Isten tiszteletét egyedül Isten maga határozza meg. Ennek
megfelelően, az imádás bármiféle formája, melyet kifejezetten
nem Ő írt elő, az Isten abszolút szuverenitásának és
mindenhatóságának meggyalázása.” [Szécsi
József: Bálványimádás és képimádat az ókori Izraelben - A
tanulmány megjelent a Pannonhalmi Szemlében - 2007 (XV) 3/5–17.]
Ha
esetleg a Szentírás nem lenne elég világos az egyedül igaz
Istenről szóló tanításában, vagy netán én nem fejeztem volna
ki magamat kellően érthetően, akkor készséggel állok a
rendelkezésetekre bármiben, hogy megbeszéljük és egyeztessük
azokat a dolgokat, amikben, mint igazi imádók, szeretnénk Istennek
tetsző imádatot bemutatni. Ebben is, mint mindenben, természetesen
Jézus Krisztus a példaképünk, akinek a lábnyomdokaiban kiváltság
nekünk járnunk. (1Pét 2:21)
Ellenben
ha mégis úgy gondoljátok, hogy ti ragaszkodtok a szentháromság
filozófiához – nos, hát ez egyedül csakis a ti felelősségetek,
és még csak azt sem mondhatjátok majd, hogy nem intett meg
benneteket senki, és nem figyelmeztetett. Ha nem tértek meg ebből
a hamis tanításból, annak csak egyetlen oka lehet: nem az, hogy
nem egyértelmű a Szentírás, hanem inkább az egyértelmű, hogy
nincs bennetek annyi alázat elismerni a tévelygést, amibe
belegabalyodtatok. (Róma 10:2-3) A megtérés ugyanis itt kezdődik,
és nem pedig egy dogmában való megmerevedésben végződik! Amely
az isteni egylényegűséget teljesen önkényes módon, a Bibliából
a háromsághitre való tekintettel kiszemezgetve fogalmazza meg!
Kedves
keresztény Barátaim! Ha Krisztus levelemet elolvasta, akkor bízom
benne, hogy ti is el fogjátok olvasni.
És megértitek, hogy a Legfelségesebb Isten bizony nem
háromszemélyű! https://egyvagyharom.blogspot.com/2019/12/a-legfelsegesebb-isten-vajon-harom.html
„Hanem
lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk
ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a
nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember
lelkiismeretének az Isten előtt.”
(2Kor 4:2)
Legyetek
jó egészségben!
[Azt tudtátok, hogy néhány évtizede még a Baptisták tagadták a háromságot? Lásd itt a blogon.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése