A Cselekedetek 20:28 magyarázata

Vajon Jézus Krisztus istenségéről van szó az alábbiakban, aki tulajdon vérével szerezte Isten egyházát, vagyis ezek szerint ő Isten?

A Csel 20:28 azt mondja:

„„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az ISTEN EGYHÁZÁT, amelyet TULAJDON VÉRÉVEL szerzett.” (MBT. ford.)

Káldi fordítás lábjegyzete írja:

„Melyet maga vérével szerzett“ ez az „Isten“-re vonatkozik, és sz. Pál vallomását fejezi ki Jézus Krisztus istenségéről s az ő váltsághaláláról. Lásd Apost.cs. 8,32. s követk.” - (Káldi lábjegyz)

A református Jubileumi kommentár már másképpen kommentálja ezt az igehelyet:

„ Az Úr szemében drága kincs az egyház, életét adta érte. Az a gondolat, hogy a Messiás vérén vásárolja meg az egyházat Isten számára, Pálnál többször ismétlődő gondolat (1Kor 6:20; 7:23; Gal 3:13; 4:5; Róm 5:9), és Péternél is szerepel (1Pt 1:18–19). A gyülekezet, az egyház tehát Istené, hozzá tartozik. Krisztus megbízottja a pásztor, aki őt képviseli az egyházban.” - (Jubileumi kommentár)

A Dr Haag-féle katolikus lexikon a gyülekezet eredetét fürkészve ezt a kommentárt adja:

„Ezért csaknem általánosan elfogadott az a nézet, hogy az ekklészia őskeresztény értelme – amint az több más esetben is megfigyelhető – a LXX szóhasználatára megy vissza, és a héb. kahalnak felel meg, amely elsősorban Jahve népének Jahvétól egybehívott, tőle egybegyűjtött kultikus közösségét jelenti. Az őskeresztény szóhasználatnak ilyen módon való magyarázata egyszersmind azt is érthetővé teszi, hogy az ÚSz miért inkább Isten ~áról beszél (Pál: 11-szer, pl. 1Kor 1,2; 1Tesz 2,14; 2Tesz 1,4) és nem ahogy talán várni lehetne, Krisztus ~áról (Róm 16,16).” (Isten Egyháza – Haag lexikon)

Tehát Istentől ered a gyülekezet kiválasztása. Lásd:

„Gondolj közösségedre, amelyet ősidők óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél.” (Zsoltárok 74:2)

A Keresztyén Bibliai Lexikon így fogalmaz ezzel kapcsolatban:

„A népek misszióját nem tartották feladatuknak, őket majd maga Isten gyűjti össze a Sionon. A hellénista pogánykeresztyén és zsidókeresztyén gyülekezet Istennek nem megújított, hanem új népe, amelyik egyre inkább szemben áll a régivel. Közöttük a Lélek által jelen van a már most uralkodó, megdicsőült Úr. Az egyház Izráelhez képest valami egészen más: azoknak a hívőknek a serege és közössége, akik már most Krisztus uralma alatt élnek. Létük egyedül a Lélek műve (korinthusi enthuziazmus). Ennek a hittudatnak a teológiáját fogalmazza meg Pál. A döntő kérdés számára, ahogyan az egész őskeresztyén első nemzedék számára is, a zsidókból és pogányokból lett egyház egysége és kontinuitása. Pál szerint az Izráelnek adott ígéretek minden Krisztusban hívő zsidóra és pogányra érvényesek. Ők együtt Isten temploma (1Kor 3,16). Nem a Korinthusban is található pogány szentélyekről van itt szó, hanem az egyetlen helyről, ahol Isten az ÓSZ és a zsidóság szerint ebben a világban megtalálható (vö. 1Pt 2,4kk). Húsvét óta a »gyülekezet-egyház« az a hely, ahol Isten a világ számára jelen van a Lélek által, mely ennek az újnak az ereje, Krisztus jelenlétének a biztosítéka. Az új kapcsolatát a régivel nem a törvény biztosítja (Mt), hanem egyedül a hit (Ábrahám - Róm 4). Egyetlen helyen nevezi Pál az egyházat az igazi Izráelnek (Gal 6,16). Ők Isten szántóföldje, épülete (1Kor 3,9), az elhívottak és szentek, a nyáj (1Kor 9,7). Az ekklészia szónak Pálnál van a legdöntőbb szerepe. Három értelemben használja. Jelenti Isten népének összességét (1Kor 10,32), az istentiszteletre gyűlt közösséget (1Kor 11,18) és az egyes helyi gyülekezeteket (1Kor 1,2). (Hogy a LXX szóhasználatával - khl - milyen viszonyban áll az ekkleszia, ld. GYÜLEKEZET). A szó használatában nem a logikusan legkisebb egység a kiindulópont, a többi jelentést nem lehet innen értelmezni. Az egyes helyi gyülekezetek léte azáltal lehetséges, hogy Isten teremtő tette Jézus Krisztusban létrehozta az ekklézsiát. Mint ahogyan a gyülekezet lényege is abban van, hogy az egyes hívők létének előre adott helye, még ha formailag úgy is keletkezett, hogy a hitre jutott emberek alakították. Ez a »több«, amit Isten teremtő, megelőző tettében adott, mégsem vezet Pálnál egyfajta »láthatatlan egyház«-ról folytatott spekulációhoz. Az egyház mindig emberek konkrét, látható közössége, ugyanakkor a kérügma definiálja. Alapvetően el van választva a világtól, de ez a »különbség« nem önthető szervezeti formába.” (Keresztyén Bibliai Lexikon.)

Következtetések, amelyek a fentiekből levonhatók:

1. Hogy a „maga vérével szerzett” kifejezés Istenre vonatkozva Jézus istenségét bizonyítaná (ahogy a Káldi lábjegyzete írja), - arra semmiféle igei bizonyíték nincs (különösen ezen a helyen nincs), hanem ez egy teljesen szubjektív véleménynyilvánítás, aminek az a háttere, hogy eleve Istennek tartják Jézust, és beleerőszakolják egy Szentháromság-féle emberi kitaláció kalitkájába, amely szentháromság – szerintük - egy Istenben három személy (akik mind Istenek és különálló lények, de mégis az egyetlen Istent jelentik)!? Azonban sehol nincs olyan a Bibliában, hogy Isten három személyben létezne, különösen hogy ez a három személy egyetlen Istent alkotna. Isten SEHOL NEM NEVEZI MAGÁT SZENTHÁROMSÁGNAK a Bibliában!!!

2. Teljesen helyesen írja a református Jubileumi Kommentár, hogy „a Messiás vérén vásárolja meg az egyházat Isten számára,... A gyülekezet, az egyház tehát Istené, hozzá tartozik. ”. Vagyis Isten nyájáról van szó, amit Jézus a saját szó szerinti kiontott vére által szerzett meg. A saját vére által szerzett szabadulást, de ezt az áldozatot Istennek mutatta be, és nem magának. Vagyis Pál nem mondja, hogy Krisztus lenne az Isten, sőt pont ellenkezőleg. Lásd:

„És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.

Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára:

Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.” (Zsidók 9:12-14, Károli ford.) Lásd még:

„Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán.” ('Péter 1:18-19) Az egyház eredete pedig Isten, és nem Krisztus, ahogy a Haag-féle lexikon is kifejtette.

3. Isten és Krisztus összekeverése (összemosása) tehát egy Bibliától idegen filozófián alapszik, amely kifejezetten kikeres (kiragad!) magának olyan bibliai igéket, amelyekkel bizonyítani igyekszik az álláspontját. Csakhogy a teljes Biblia összefüggéseiben nyilvánvalóan cáfolódik és lelepleződik ez az emberi, saját gondolkodásból táplálkozó igyekezet!

4. Az igazság tehát az, hogy „Isten teremtő tette Jézus Krisztusban létrehozta az ekklézsiát” (Keresztyén Bibliai Lexikon), mégpedig azáltal, hogy saját Fiát feláldozta (vö. Ján 3:16). Ezt az egyházat pedig Krisztus a saját kiontott vére által szerezte meg magának, hiszen az egyház az Ő teste. (vö. Eféz 1:23) Mindazonáltal amikor Isten egyházának a legeltetéséről van szó, akkor nem Krisztusról van szó (mintha Krisztus lenne az Isten), hanem arról az egyházról, amelyet Krisztus a saját vére által szerzett meg magának, de amely mégis az Istené! Lásd:

„és új éneket énekeltek ekképpen: „Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; „ (Jelenések 5:9, MBT. ford.)