„Egy
hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek
egyenes utat a kietlenben Istenünknek!”
(Ézs 40:3).
„Mert
ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: ’Kiáltó hangja
szól a pusztában: Készítsétek az Úr [Jézus] útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit!’”
(Mt 3:3).
ÉRVELÉS: Hogyan
magyarázzuk azt, hogy Ézsaiás szerint a kiáltó szó Isten előtt
készíti az utat, Máté viszont, a prófétát idézve azt
állítja, hogy Jézus előtt? Vajon mikor biztatott a
kiáltó hang, hogy utat készítsenek Istennek, ha nem akkor, mikor
Jézus előtt járt?
CÁFOLAT: Ézsaiás
egyértelműen a
mi Istenünk útjának
készítéséről szól, amikor pedig a Biblia a mi Istenünkről
szól, soha nem Jézus Krisztust érti alatta. Ezt több mint száz
igehely igazolja. Pl.: 5Móz 1:6; 6:4; Zsolt 99:9; Jer 3:21-25; Dán
9:9 (Károli); Mik 4:5; Sof 2:7; Márk 12:29; Luk 1:16; Ján 20:17;
Csel 2:39; Róma 1:18, 1Kor 8:6; 2Kor 6:16; Jel 5:10; 7:10, stb...
[Tamás kijelentése ezzel szembe megy, ezért nem lehet ihletett,
hanem érzelmi kitörésből fakadó egyéni kijelentés – vö. Ján
20:28]
Az
az állítás, mely szerint Máté Jézus előtti útkészítésről
beszélt /míg Ézsaiás Jehova előtti útkészítésről/, csupán
egy szűkre szabott következtetés, amely azt akarja bizonyítani,
hogy Jehova és Jézus ugyanaz az Isten. De ha más kijelentéseket
is megnézünk, akkor világosabb képet kapunk a személyek és a
történések azonosítását illetően.
Lukács
1. részében olvashatjuk: „Te
pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol;
mert az Úr előtt jársz, hogy az ő utait megkészítsed; És az
üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek
bocsánatában. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel
meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,”
(76-78)
Itt
azt mondja, hogy János a Magasságos /üpszisztú/ Isten prófétája
volt [tehát Jehova Isten prófétája, hogy az ő népét/egyértelműen a zsidókat, hiszen Izraelnek mutatta meg magát –
1:80] az üdvösség ismeretére megtanítsa. Az ő népét és az ő
útjait az ugyanazt jelenti, tehát János Jehova útjainak
megkészítésén fáradozott.
A
Csel 18:25 is összeköti az Úrnak /Jehovának/ útját a János
keresztségével, hiszen a zsidó Apollós csak a János keresztségét
tudta (vö. Csel 19:3), ugyanakkor meg volt tanítva az Úrnak
útjára. János keresztsége pedig nem volt azonos Jézus
keresztségével (vö. Csel 19:4), tehát Apollós nem lehetett
megtanítva a Jézus útjára, hanem az Úrra tartozó dolgokra. Ez
az Úr tehát csakis Jehova lehetett, azért is kellett nyilvábban
kifejteni előtte azt az utat, amely már magában foglalta a
Krisztusban való keresztséget/bemerítést is. Ennélfogva a János
keresztsége és Jehova útja összefüggésben van egymással.
Ugyanakkor
Máté 11:10 azt mondja: „Ímé
én /Jehova
Isten/ elküldöm
az én követemet /Jánost,
a prófétát/,
a te orczád /Jézus
Krisztus orcája/ előtt,
a ki megkészíti előtted a te útadat.” János
3:28-ban pedig maga János mondja, hogy Jézus előtt küldetett el.
Vajon
ebből az következik, hogy Jehova és Jézus Krisztus ugyanaz az
Isten? Semmiesetre sem! A Jehova útjainak a megkészítése /a testi
Izrael bűnbánatra indítása/ és a Jézus útjainak a megkészítése
/Jézusra való utalás, hogy aki utána jön, aki tűzzel keresztel
– vö. Márk 1:8/ egymást nem kizárja, hanem megerősíti.
Jézus
a Malakiás 3:1 jövendölését Alámerítő Jánosra alkalmazta ,
mint akit Jehova előre elküldött saját maga és az ő
„szövetség-követe” előtt. Egyrészt tehát János volt Jehova
követe, aki megkészítette Jehova előtt az utat, viszont János a
„szövetség követe” előtt is megkészítette az utat, vagyis
Jézus Krisztus előtt. János tehát hasznos munkát végzett, úgy
Jehovának mint Jézusnak, hiszen egy összekötő kapocs volt, az
ÓSZ-i bűnbánat és a Jézus által elnyerhető üdvösség között.
Jehova
útja (vö. Róma 11:33; Zsid 3:10) magában foglalta a Jézus, mint
ÚT (vö. Ján 14:6) általi megmentést, hiszen Isten a Fia által
kínálja fel a bűnök bocsánatát és az örök életet (vö. Ján
3:16). És nem pedig arról van szó, hogy Jehova és Jézus Krisztus
ugyanaz az örökkévaló Isten lenne, csak éppen Istennek három
külön önálló élettel bíró személye három különböző
szerepet játszott el az emberiség megmentése érdekében. A
háromsághit erre akar kilyukadni, és szándéka szerint ezt is
kívánja bizonyítani azáltal, hogy ennek igazolásához keres
bibliai fogódzkodókat.
Jehova
dicsőségének a látása (vö. Ézsa 6:1) a háromsághitben ugyan
Jézus dicsőségének a látásával azonos (vö. Ján 12:41), de
csak azért, mert ők a hitük szerint azonosítják a kettőt, annak
ellenére, hogy a Biblia nem azonosítja, hanem egységre hozza.
Isten és a Fia egyek, de nem azonosak, (vö. Ján 17:22), mint ahogy
a gyülekezet tagjai is egyek, de nem azonosak. (vö. Róma 12:5;
1Kor 1:10, 3:8; Gal 3:28)
A
háromságnak az egy Istenben való azonosítása egy kifejezetten
emberi törekvésnek az eredménye, melyben egy nem létező
misztériumot egyetlen szóban akarnak megragadni. Mindeközben
elveszítik azt, aki „mindeneknek felette van” (vö. Efézus
4:6), ugyanakkor elveszítik Jézust is, aki a mindeneknek felette
lévő Istent kijelentette. (vö. Ján 1:18; 2Ján 9.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése