Nem csak az evolucionisták tesznek keresztbe az üdvösség útján, hanem az egyházak is.
Az egyházak arra is képtelenek, hogy azonosítsák Istent. Ideológiájuk szerint Isten három személyben van, mégis egy. De ha mindhárom személy /Atya-Fiú-Szentlélek/ valóságos Isten (külön trónja van Istennek és külön a Bárány Jézus Krisztusnak Isten jobbján a mennyben, a szellemnek meg nincs), az három Isten és nem egy! [Ha mind a három testet öltene és leülne, nem ülhetnének egyetlen helyre, hanem három helyre.]
Az istenfélelmet kimutató Jézus (Zsid 5:7), aki ismerte a hármas számot, akárcsak Pál (Mát 12:40; 2Kor 11:25) egyetlen /monosz/ személyű Istenről beszélt (Ján 5:44), aki az Ő mennyei Atyja (Ján 17:1, 3), akihez imádkozott (Luk 6:12), aki őt elküldte (Ján 8:42), akinek a tanításait elhozta (Ján 7:17), és akivel ki akarja békíteni a megváltottakat (1Pét 3:18), hogy Isten akarata szerint élhessenek örökké egy újjáteremtett földön. „Mert nem angyaloknak vetette alá az eljövendő lakott földkerekséget, amelyről szólunk.” (Zsid 2:5 Vida, Csia) [Hanem Ábrahám szellemi magvának, Krisztus társuralkodóinak.]
A Krisztusnak feje az Isten (1Kor 11:3), de Krisztus nem feje az egyházaknak, mert azok a a megjövendölt hitehagyás részeként (Apcsel 20:29-30) a saját fejük után menő filozófiájuk ideológiáját terjesztik (Róma 16:17-18), Istent nem szellemben és igazságban imádják (Ján 4:24), mert a szellemben történő imádatnak az igazságon is kell alapulnia (Luk 1:75; 2Kor 4:2; 3Ján 1:3-4).
Kereszténynek lenni azt jelenti: a krisztusi igazságot követni (Ján 14:6; 16:13; 18:37). De az Istenre húzott hármasság kényszerzubbonya nem az igazságon alapul, sem nem a Biblia kijelentésein. Hogy miért nem a feje a Fiúnak Isten az Atya, erről szól a kereszténység háromság filozófiája, amiből nem engednek.
Isten Fiát ugyanúgy megvádolják, hogy magát Istennek vallotta, mint a zsidók (Ján 10:33-36), holott Jézus személye soha nem volt vita tárgya az apostolok között (Ján 1:42), nem azonosították a próféták Istenét az általa küldött prófétával (Mát 21:46; Luk 7:16; 24:19; Jel 22:6).
A kereszténység bukott teológusai Inkább azon fáradoznak, hogy keressenek látszólag egymással ellentétes kijelentéseket a Bibliában, hogy megvédhessék a saját álláspontjukat (2Pét 3:16). Egyértelmű ihletett kijelentéseket Isten egyetlen személyéről felülírnak emberi értelmezésekkel, amikbe belevonják Jézusról és a szellemről alkotott, félreértelmezett felfogásukat, amikkel kiváltják Isten haragját (Róma 1:18).
De ezt csak egyetlen esetben tehetik meg, ahogy Pál írja: „mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségökre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.” (2Thessz 2:10-12) Pl. hogy Jézust imádták az apostolok. (Luk 24:52)
Az igazság szeretetéhez az is hozzátartozik, hogy a proszküneó görög szó nem csak imádatot jelent, hanem hódolatot is (Mát 18:26; Ján 9:38; Zsid 1:6; Jel 3:9). A Krisztus előtt való meghajlás pedig nem jelent imádatot (Fil 2:9-10)!
A háromságban egyik személy sem feje a másiknak, de ezzel ellentétben a Krisztusnak feje az Isten, mert hogy Isten maga mondja, hogy rajta kívül nincs más Isten (Ézsa 45:5)! Egyetlen Isten van (Márk 12:32; Ján 5:44; 1Kor 8:6; Júd 25.) egyetlen személyben (Zsid 9:24), aki Krisztusnak és nekünk is az Istenünk (Mát 27:46; Ján 20:17; Apcsel 2:39; Jel 3:12), akivel Krisztus egységben van (mint a hívők is, Ján 10:30; 17:21; 1Kor 3:8), de neki Krisztus mindig is az alárendeltje volt (Ján 14:28).
Krisztus közbenjáró Isten és emberek között, de nem maga az Isten (Ján 14:6; 1Tim 2:5). Az ő Istenhez viszonyított végső pozíciója különösen bizonyíték erre, amely a háromság filozófiát és az azon alapuló üdvösséget megcáfolja. „Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.” (1Kor 15:28) Ez három egyenrangú istenség esetében elképzelhetetlen!
A Jézus Krisztus Istennel való azonosítása és imádása bálványimádás, bálványimádók és bálványimádásra felbujtók nem öröklik Isten országát (2Móz 34:14; 1Kor 6:9-10;1Thesz 1:9-10; Jel 4:11;14:7). „Ha Krisztus nem Isten, akkor az Ő imádása bálványimádás.” /Evangéliumi Kiadó "KRISZTUS ISTENSÉGÉRŐL, 6. o./ A mennyben csak Isten imádják, a Fiút soha! (Jelenések 4:10; 5:14; 7:11; 11:16; 14:7; 19:4,10; 22:8-9)
